Nagybánya és Vidéke, 1904 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1904-07-31 / 31. szám

31. szám. (2) 1904. Julius 31. neje, Ilosvay Gusztáv, Kovács Sándor, dr. Miskolczy Sándor és neje, Neubauer Ferencz és neje, Km. Pap Sándor, Révész János, dr. Róth Ferencz, Torday Imre, Turman Olivérné, Vojnarovich Sándor. A nagyszerű ebédet emlékezetessé tette az is, hogy sok heti szárazság után ekkor eredtek meg először az ég csatornái, ez az örvendetes tény csak fokozta a pompás, kedélyes hangulatot, a mi az asz­talnál uralkodott. Tósztok, lehet mondani nem is vol­tak, mert inkább szellemes, humoros párbeszédeknek nevezhetők, a mik köszöntőkként hangzottak el. A háziak mindent elkövettek, hogy ki-ki jól érezze magát s fáradhatatlanok voltak tisztükben. — A főispánná a délutáni vonattal elutazott, a főispán pedig 5 óra után folytatta látogatásait. Este összejövetel volt a Széchenyi ligetben, hol nem nagy számú, de igen elegáns közönség jött Össze a főispán tiszteletére s vig muzsikaszó mellett a fiatalság csakhamar tánczra perdült, sőt maga a fő­ispán is belevegyült a tánczba s ősi szokás szerint hajnalig kitartott a fiatalsággal, csodálkozva, hogy a felséges kis mulatságnak milyen hamar vége lett. A szerdai napot Felsőbányán töltötte a főispán, erről azonban lapunk más helyén tudósítunk. Borvölgy. — Fürdői levél. — Junius 2-a óta az élet fáradalmait kipihenni, a Kárpátok ezen elrejtett, csendes völgy ölébe jöttem. Szatmártól két budapesti ismerős hölgyet ki­sérve, kik a főváros örök zajától szintén e boldog völgybe menekültek, kijutottam Szigetre. Eddig sem hiányzott a regényes vidék, de Bocskótól Vissó-Völ- gyig elragadó szép természeti kép tárult elénk. Itt, hol a Vissó folyó a Tisza kék vizébe ömlik, kocsira ültünk. Mielőtt tovább mentünk volna, a hölgyek, vagy még inkább egy kedves két éves szőke baba, mely utitársnömről csaknem megfeledkeztem, meg­szomjazott. Viz lett volna, pohár is; de nem kaptunk poharat. A zsidók nem adták ide, hogy be ne tref- nizzük. Nem akarok félreértetni. Ezen zsidókban is van felebaráti szeretet, de vallásuk tiltja: nem a felebará­ton való segítséget, de edényeiknek közös használa­tát a keresztényekkel. Nem ártana hittudós urak, itt is egy kis revízió! Szerencsénkre csakhamar eljutottunk a vissói utón egy erdészhez, kinek felesége szívesen adott po­harat, hogy igyunk a melletök levő forrásvízből. Petro- ván baloldaltól feltűnt a Pop Iván magas csúcsa. Kö­zépen Vissó felé haladva, szembe jött felénk a remek Pietros havas, számos csúcsaival. Szép, derült nap­fényben feltűntek tisztán e pyramidalis alak oldaléléi és számos hómezei, melyek a nagy távolból kis fehér foltoknak látszottak. Délután 5 órakor beérkeztünk a borvölgyi fürdő­höz, elfoglaltunk egy egész házat. Egy személyre la­kás, fürdés — egy hétre 5 kor. 4 fil.-ért kapunk 1 1. juhsavót, zsendiczét, bőven megmérve. A viz remek, vasas tartalmú és szénsavas, nem kívánhat az ember jobbat szomjuságánnk eloltására. Ebből készül a fürdő ; de feljebb van kénköves viz is, hasonló a parádihoz, melyben szintén fürödnek. Említésre méltó egy har­madik forrás, melyben karlsbadi só van. Vannak édes vizű csurgók is. Tehát lehet a vizekben vá­logatni. De nemcsak vízzel él az ember. Közel van Felsö- Vissó, hová könnyű gyalog kirándulni. Onnan hoza­tunk mindent. A legpompásabb marhahús kilója 72 fillér, de nőmnek sikerült a közelben még 50 filléres borjúhúsra is szert tenni. Tehát csak megélünk, Van egy zsidó kiildönczünk; 50 éves körülbelül, de úgy szalad, mint egy nyúl. Most Alter-nek hívják, előbb Mendel volt a neve. Nagy betegsége miatt más nevet vett fel. Hoz ez aztán mindent és becsülete­A százados hüvelykujja. (Angolból.) Hogy miért csúfolták a délczeg alakú Morton századost a . . . . ik ezredből «Hüvelyk Matyinak« azt senki, aki őt először látta, nem tudta kitalálni. Éppen igy nevezhették volna a Kis »Elefántnak« vagy pedig a gyönge »Góliátnak« mert a derék angol katonatiszt könnyen megütötte a két métert lábbeli nélkül is. Azonkívül testének térfogata arányban ál­lott magasságával. Válla, melle, oly széles, hogy ezre­dének bármely két más tisztjét elfödte. Hozzá még meglehetős kövér is daczára a sok nélkülözésnek, melynek ki volt téve az utóbbi Spanyol hadjáratban melyet Wellington herczeg hadseregével végig küz­dött. Ezek után beláthatják, hogy igazán nem érde­melte meg a föntebbi elnevezést. A rejtély azonban megoldódott, mihelyt Morton százados gondosan ápolt kezeire pillantottak; illetve jobb kezén levő hüvelykujjára. Ily hüvelykujjat még soha sem láttak, kivéve talán valamely vándor múzeumban. Túlságosan nagy volt. Még akkor is, ha tekintetbe vették a nagy kezet, amelyhez tartozott. A hüvelyk­ujja ugyanis egy kiálló kemény, lapos dudorodásban végződött és oly széles volt, hogy egy öt koronást majdnem elfödött. Az ezredorvos azt állította róla, hogy a furcsa uj valami baleset folytán deformálódhatott. Morton százados azonban ha erre vonatkozólag megkérdez­ték, mosolyogva felelte, hogy: tudomása és emléke­zete óta az ujja mindig ilyen volt. E sajátsága következtében a százados folytonos élczelödésnek volt kitéve bajtársai részéről, melynek NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE sen; azonkívül mókáival is mulattatja az embert; pedig neki sem könnyű az élete, neki is konkurrencziát csinál egy másik Jumen nevű zsidó. Erdős hegyek koszoruzzák a fürdői telepet. A hegyeken egy-egy tábla kaszáló, zab, vagy rozsföld különböző zöld színével teszi változatossá a vidéket. Ezenkívül van egy rét, mely egészen kék a kigyó- szisztöl (echium), több rét pedig annyira van tarkázva a gyönyörű margaritavirágoktól, hogy inkább fehéres­nek, mint zöldnek néz ki. Hogy jobban kitűnjenek az ellentétek, komor sziklák is emelkednek e mosolygó tájra. Éjszakon egy ilyen hegycsúcsot harmad magam­mal megmásztam. E kőzet többnyire kova. Nyugatra is érdekes egy szikla barlangjával. De hogy még jobban gyönyörködjünk a dicső természetben, menjünk fel a nyugati hegyre, ennek a tetejéről elláthat a Borsa völgyébe délkelet felé, a kékes-szürke Pietrosra, tőle balra világosabb szinü Priszlopra és ezen szép keretben P'elsö-Vissóra néhány feltűnő palotáival, mint milyen az állami iskola és a dúsgazdag föszolgabiró palotája. Innen már láthatni a közelben levő hegységek tetejét a fenyőfákkal. Éjszak­ról elzárja a láthatárt egy hegyláncz, melyen túl Plavasmezö (Ruszpolyána) van. A gerincz felöl egy­forma erdős hegyek sorozata húzódik le, hasonlóan a tenger hullámaihoz. Iunen eredve vonul délfelé a Vissó vizébe sietve völgyünk pataka, melyben számtalan apró halakon kívül elég és tekintélyes rák is tanyázik. Nőm és fiam sikeresen gyakorolják a rákászás mesterségét. Az erdő dalosában is van alkalmam gyönyör­ködni. Eleintén pitymalatkor kedves hangok érinték ébredésemkor fülemet, csjz csicsergése lehetett. Szá­mos sármány is volt közelünkben látható, világos­sárga fejeikkel. Ezek is eltűntek. Most hajnalban és éjjel a fürj hallatja pilypalaty hangját. Ezek mind kedves dolgok, de kivált fővárosi emberekre nem utolsó a levegő hűvössége; még ak­kor is, mikor másutt kánikulai hőségtől csak hogy el nem olvad az ember, mi este fázunk. i Lukácsy György. HETI KRÓNIKA. Lezajlottak tehát a ;szép napok. Valóban azok voltak. A főispáni párnak és a város közönségének örömét itt nem zavarta meg semmi. Még a legtul- zóbb ellenzéki lapok is> elismerik, hogy .»minden programmszerüen ment.« A. programm pedig gazdag és bő vala. Városunk polgármestere állott a rendezés élén, a ki nagy odaadással és lelkesedéssel igazán szépekké varázsolta a hétnek ezen első napjaik Természete­sen a nagybányai társadalom hathatós támogatásá­val sikerült csak igy a dolog, mert ily nagyszabású actiót másképp elképzelni sem lehet. A kölcsönös bemutatkozás kedves és emlékeze­tes volt; az ősi nagybányai aranyszemek felcsillanak a porból is. Az ünnepségekből elképzelhetőleg leg­több jutott a főispánnak és a polgármesternek, a kik annyi diszbeszédet mondtak, hogy záradékul mindket­ten pihenni tértek a vidékre. A mi megzavarta az ünnepnapokat, az nem itt történt, hanem a szomszédban. Az ország sok helyén pusztított tűzvész a nagy szárazságban, jó magam is láttam múlt heti utazásopi alatt egész nagy erdő- égéseket. Mi sem maradhattunk el nélküle. A derék jó magyar falul Koltó kivette részét a veszteségből. 14 szegény magyar család kesereg kis vagyonának romjain a 18 közül, mert négynek mégis nem veszett el mindene. Meglátjuk a keresz­tény társadalom csakugyan keresztény-e ? s a szere­tet gyógyitó balzsamával behegeszti-e a fájó sebeket? De míg a sors egyik kezével súlyt a másikkal áldást osztogat. Ugyancsak — e hét hozta meg a várva-várt esőt. tárgya mindig a hüvelykujja volt. Morton százados azonban jó humorral vette a czélzásokat kivéve egy alkalommal. Ez éppen két nappal a Wetterloo-i csata előtt történt. A . . . ik ezred tisztjei Brüsseli szállásukon ebédet adtak Wellington herczeg egyik fiatal és gi- gerlis adjutánsának tiszteletére. A hangulat kitűnő volt. A tisztek a bekövetkezendő döntő ütközet esé­lyeiről beszélgettek, midőn a fiatal adjutáns Morton százados jobb kezére pillantva, hetykén igy szólt: — Azt mondja százados ur, hogy legtöbbet szen­vedett a Spanyol hadjáratban a legyektől. Ugy-e a hüvelykujjával szokta azokat agyonnyomni ! — Igen, felek a százados — vésztjósló pillan­tással. Egyszer egy kis legyecske igen hangosan ta­lált zümmögni, hát egyszerűen agyonnyomtam ! — Látod fiam — súgta csöndesen az adjutáns szomszédja — ez neked szólt. Az est további folyamán az adjutáns jónak látta gúnyolódásait beszüntetni. * * , * A Wetterloo-i csata mérgesen dúlt s dühének tetőpontját érte el. Az emberek sűrűn hullottak min­den oldalon. A francziák rettentő támadásai jobban - jobban fenyegették az angolok erősen ritkuló sorait Lord Anglesen éppen kérdezé Wellington herczeget, hogy mitévők legyenek, ha a herczeg is eltalálna esni. — »Minden embernek a harcztéren kell elesni« ! felelte a herczeg s viharedzett vonásain meglátszott, hogy úgy is érti, amint mondja. Hirtelen, óriási robajjal Napóleon rettenthetetlen vértesei jöttek száguldva, lovuk patkói alatt meg- reszkettetve a földet. Az ország nagy részében nem láttak hónapok óta esőt, nálunk csak volt valami júniusban, de július­ban mindössze 5-én és 6-án éjjel mutatkozott 2'6 milliméter csapadék. Mondhatjuk, hogy egy hóna­punk teljesen forró, száraz volt. Ily előzmények után, mikor ember, állat, nö­vény egyaránt eltikkadt, nr kor fáink már kezdtek kiszáradni, a rétek zöld helyett rozsda szint öltöt­tek, a patakok, források kiapadtak, el lehet képzelni, hogy még a mennyei mannánál is értékesebb volt minden cseppje az esőnek. S hallottunk ilyen őszinte felkiáltásokat: — Oh, bár csak jött volna nehány héttel ha­marább a főispán! Van egy másik nevezetes mozzanata is a hét­nek s ez az, hogy 22 - 29-ig haláleset nem fordult elő. Tizenkét év óta ez csak a második ilyen ked­vező hét s hogy ezek a ritkaságok véletlenül mind a főispán hetére esnek, azt jó ómennek tekinthetjük. Még nehány zászló most is lobog a háztetőkön, annyira belejött Nagybánya az ünneplésbe, nem is látott ilyen főispán fogadtatást még a krónikás. Különfélék. Ötvenéves jubileum. Meszlényi Gyula szatmári megyés püspök, e hó 27-én, szerdán ünnepelte csen­deselvonultságban fölszenteltetésének 50 éves fordulóját. A g kath. egyház köréből A szamosujvári gör. kath. püspök Pap Endre főgimn. hittanárt a helybeli g kath. h. lelkészi állásától fölmentvén, Brebdn Sán­dor s. lelkészt nevezte ki helyettes lelkészül. Véglegesítés. Csutor Kálmán budapesti ideig­lenes minőségű pénzügyi számtisztet, Csutor Sán­dor ny. erdészeti számtanácsos fiát, a pénzügyminisz­ter véglegesítette. Az alispán jubileuma. Több fővárosi lapból ol­vassuk, fogy vármegyénk népszerű alispánjának, Nagy Lászlónak ez év okt. 3-án lesz a 15 éves jubileuma, t. i. ekkor lesz 15 éve alispánná választásának Szatmár vármegye közönsége ez alkalommal lelkes óvácziók- ban kívánja részesíteni köztiszteletben és közszere­tetben álló, érdemes alispánját. Dr Róth Ferencz törvényszéki elnök a helybeli kir. járásbíróságot és telekkönyvi hivatalt e héten megvizs­gálta s a találtak felett teljes megelégedését fejezte ki. A téli gyümölcs eltartása sok gondot ád a gazdák­nak. Ezen segítendő Talüán Béla földmivelésügyi mi­niszter megbízta Jánosházy László kir. mérnököt, hogy készítsen különféle normál-terveket szabadonálló gyü­mölcskamrához. Jánosházy a megbízásnak megfelelt. A miniszter ezeket a normál-terveket a gyümölcskamrá­kat építeni óhajtó gazdáknak készséggel és ingyen ren­delkezésre bocsájtja s elég, ha azokért egy levelező­lapon Írnak Molnár István gyümölcsészeti miniszteri biztosnak (földmivelésügyi minisztérium.) Az építési tervek mellé népiesen megirt, könnyen megérthető műszaki leírás is van mellékelve. Ezenkivül a minisz­ter megbízta dr. Györy Istvánt, a kertészeti taninté­zet tanárát, hogy a téli gyümölcs eltartásáról írjon rövid népies munkát, aminek a kiváló szakember ki­tűnő sikerrel felelt meg. Ez a kis értékes tanácsadás is rendelkezésre áll a gazdáknak. Elveszett pénz. Julius hó 29-én Buday Linus el­veszített a Felsöbányai-utcza, Kereszthegyi hid, Ke­reszthegy vonalán s ugyanazon utón vissza a Vár- utczáig 2 drb 20 koronás és 1 drb 10 koronás bank­jegyet. A megtaláló, amennyiben a jutalomra igényt tart, 10 korona jutalomban részesül. Aki valami útba­igazítással szolgálhatna, szives felvilágosítása kéretik. Ez ügyben tessék e lapok szerkesztőségéhez fordulni. (Felsöbányai-utcza 20. sz.) Postai gyakornokok nem vétetnek fel. Utóbbi időben sűrűén érkeznek kérvények posta- és távirda A négyszögön belül, melyet a . . . ik ezred azonnal alkotott, hogy a rohamot felfogja, állott a többi tisztekkel Morton százados eddig még sértetle­nül. Mellette állott a fiatal adjutáns, aki éppen ak­kor parancsot hozott Wellingtontól az ezredesnek, de a vértesek támadása folytán már nem volt ideje visszatérni. A franczia tüzérség amig csak tehette, gyilkos tüzet szórt a vértesek fejei fölött az angol csapatokra s egy hatalmas löveg éppen abba a négyszögbe esett melyet a . . . ik ezred alkotott. A gyutacs (kanócz) szándékosan rövidre volt vágva és már majdnem a lőporig égett s a következő pillanatban felrobbanhatott pusztulással fenyegetve a közel állókat. Gyorsan, mint a villám. Morton százados oda ugrott a füstölgő golyóhoz és látván, hogy a gyújtó már egész rövid, elszántan rányomta nagy hüvelyk­ujját; a tüzet kioltotta s az ártalmatlan golyót lábá­val félre lökte. A tisztek egy pillanatig megdermedve nézték, mit csinál a százados, majd midőn látták s megértet­ték bátor tettét, eget rázó »hurráh« kiáltásban törtek ki, mely még a csata zaját is felülmúlta. Charlton, a fiatal adjutáns ekkor a századoshoz fordult, aki hidegvérrel kötözgette kormos, elégetett hüvelykujját, s balkezét szorongatva igy szólt: — Százados ur, bocsásson meg múlt esti eszte­len viselkedésemért ; ha még egyszer gúnyolódom önnel, üsse le a fejemet. A százados mosolyogva melegen viszonozta az adjutáns kézszoritását. Engel Jenő.

Next

/
Oldalképek
Tartalom