Nagybánya és Vidéke, 1904 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1904-07-31 / 31. szám
TÁRSADALMI HETILAP. A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE 1VLEGJBLE3NTIK JS/LTlSTJDttlsr VASÁRNAP Előfizetési árak: Egész évre 8 K. Fél évre 4 K. Negyedévre 2 K. Egyes szám 20 fillér. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Felsőbányai-utcza 20-ik szám alatt. Kétszer ad, ki gyorsan ad. Hol Petőfi Sándor legszebb napjait tölté, hol 1848 egyik nevezetes alakjának: Teleki Sándornak sirja domborul, hol az ősi kastély alatt még áll az öreg somfa' és az öreg kő asztal, tanúi Petőfi legszebb költeménye — a Szeptember végén — születésének; ott ma egész utczasor hever perjében, üszőkben, romokban. A nagysomkuti járás legmagyarabb községe Költő, hétfőn (jul. 25-én) gyorsan terjedő, rémes tűzvésznek színhelye volt. — Ezer magyar ember lakik a csendes, szorgalmas falucskában. Hajdan a Telekiek jobbágyai, ma szegény szabad emberek S az ezer ember legszebb összetartásának, higgadt, komoly viselkedésének és megfeszített munkájának sem sikerült száz felebarátját, rokonát megmentenie az elpusztulástól. Beégtek a szalmatetős házak, oda lett az élei, a takarmány, a télire való. A legnagyobb szárazság idején alig tudtak egy kis vizet találni a kutakban, többnyire messziről, a folyóból kellett hordani az oltáshoz. Ily körülmények között Isten csodája, hogy az egész falu oda nem égett. A kastélyt és a templomot sikerült megmenteni, a lelkészlak s a környékbeli parasztházak áldozatul estek. Borzasztó lehet az, családtagoktól körülvéve, kétségbeesetten szemlélni a feldúlt, az összeomlott kunyhót, melyben a szegény egy életen át összekuporgatott ingóit és ingatlanjait egy-két óra alatt elveszítette! Most már mihez fogjunk?! Érezzük, hogy szomszédainkon, magyar véreinken segítenünk kell. Nyújtsunk a suly- tottaknak testvérkezet. Ne tervezzünk, ne tanácskozzunk sokat, tegyük azt, a mit szivünk diktál. Adakozzunk a szegény kohóiaknak. Ma nekem, holnap neked! Kétszer ad, ki gyorsan ad! A kegyetlen vész okozta keserű könnyeket törölje le a résztvevő keblek igaz szeretete! A főispán Nagybányán. Mint azt előre jeleztük, Kristóffy József főispán fogadtatása, az első látogatáshoz illő ünnepélyes és emlékezetes volt. Szívesen áldoznánk ezreknek a szép napoknak nehány hasábot lapunkból, mivel azonban úgy a fővárosi, mint a vidéki lapok már nagy részletességgel tárgyalták azok eseményeit, azért kénytelenek vagyunk rövidebben ismertetni a fogadtatást. Kristóffy nejével Horváth Volgyesy Ernesztinnel Bik- szádról érkezett ide hétfőn délelőtt a vonattal,kíséretében voltak: Ilosvay Endre, Ilosvay Gusztáv főszolgabirák, Pap Kálmán várnagy, Ujfalussy Miklós cs. és kir. kamarás, Bajnóczy Géza Szinérváraljáról, Tankóczy főkapitány, dr. Lénárd István, dr. Fekete Samu, Bartha Kálmán Szatmárról. •— A főispáni titkár Vojnarovits Sándor még vasárnap érkezett ide. Sikárlón Kovács Sándor nagybányai föszolgabiró és Brebán Miklós gör. kath. lelkész fogadták beszéddel a főispánt s itt szintén hozzája csatlakoztak. Nagybányán az állomáson nagyszámú érdeklődő közönség élén Gellért polgármester üdvözölte az érkezőket, mire a főispán szép beszéddel köszönte meg a szívélyes fogadtatást. Ezután 45 fogatból állott kocsisor kisérte a főispánt szállására Neubauer kir. bányaigazgatóhoz. Az utczákon és a tereken, merre a menet elhaladt, nagy közönség lepte el a járókat s a házak fel voltak sűrűn lobogózva. A Kossuth-utczán levő Kalazanczy József zúzó előtt az illető bányatársulat igen szép diadalkaput állított. A csinosan iveit kapu tornyaiban díszbe öltözött bányászok állottak őrt szoborszerüen, a mi meglepően pompás képet nyújtott. A Kossuth-utcza torkolatánál a Főtéren a város diszkapuja foglalt helyet. Mindkét kaput feliratok ékesítették. A Kai. kapunál a czigány zenekar, a Főtéren a bányász zenekar játszott érkezéskor. Az idő veröíényes nappal kedvezett a bevonulásnak. D. e. 11 órakor már a különböző küldöttségeket fogadta a főispán a városháza tanácstermében. A küldöttségek következő sorrendben tisztelegtek : 1. Kath. papság. A róm. kath., gör. kath. lelkészek s a minorita társház főnöke együttesen. Szónok: Szőke Béla. 2. Protestáns papság. Az ev. ref., ág. hitv. ev. lelkészek, ev. ref. s. lelkész, az ág. hitv. ev. egyház felügyelője s az ev. ref. egyház gondnoka. Szónok: Révész János. 4. Kir. bíróság. Km. Pap Sándor vezetése alatt. 5. Kir. bányaigazgatósági kerület s kincstári ügyészség, Neubauer föbányatanácsos vezetése mellett. 6. Kir. főerdőhivatal. Szónok: Molcsány Gábor erdőmester. 7. Kir. adóhivatal. Bommersbach Péter ellenőr vezetése alatt. 8. Nagybányai járás szolgabirói hivatal. Vezette : Kovács Sándor szolgabiró, jelenlegi főszolgabírói helyettes. 9. Ipartestület küldöttsége. Szónoka: Jancsovits József alelnök. 10. A gazdasági egyesület, elnökének Szabó Adolf ny. kir. erdgöigazgatónak vezetése mellett. 11. A Kaszinó küldöttsége. Szónok: Stoll Béla. 12. A város tisztikara, élén Gellért Endre polgár- mesterrel. A főispán minden egyes beszédre külön válaszolt az ő nála már megszokott ékes szólással. Tartalmas, magvas beszédei kellemesen érintették a különböző küldöttségeket. Déli 1 órakor a díszteremben 120 teritékü közebéd volt, melyen nemcsak helybeliek, de idegenek is tekintélyes számban vettek részt. Rumpold Gy. vendéglős úgy a kitűnő ételekkel és pompás italokkal, mint a kifogástalan ügyes felszolgálással is általános dicséretet aratott. Ez alkalommal felköszöntőket mondottak : Kris- ióffy a királyra, Gellért E. a főispánra, Bálint I. a vendégekre, Km. Pap S. a főispánra. Majd Kristóffy főispán reflektált Gellért beszédjére, felhozta ekkor lapunk múlt vezérczikkét «s oda nyilatkozott, hogy mély hatást tettek ezek reá. O érzi — úgymond — mily fájó tudat lehet az, a mikor egy város közönsége ezeréves küzdelmeinek gyümölcsét nem élvezheti, nem gyarapodik, sőt veszt azokból. O hiszi, hogy lesz jobb jövő, ilyennek lenni kell. Kívánja, hogy egy hasonló ünnepélyen a polgármester ne két keserű könycseppet, de két örömköny cseppet ejtsen. Kívánja, hogy a Mindenható segítse meg e várost nemes aspiráczióiban! Stoll Béla a nagybányai törvszékröl szóllott beszédében, mire Róth Ferencz törvényszéki elnök szívélyes szavakban válaszolt, a főispánra emelve poharát. Dr. Fekete Samu Nagybánya városáért ürített poharat s ezzel a tósztok sora véget ért. Ebéd alatt elterjedt a hire, hogy Koltó ég s ez bár csak kevesen tudták, mégis némileg megzavarta I az ebéd hangulatát. Este 8 órakor fáklyásmenet volt. Egly Mihály főjegyző és Fábián Lajos kir. mérnök rendezése mellett hatalmas menet vonult a polgári iskola elől a Nagyszállóhoz fáklyákkal és bányamécsekkel. A bányász zenekar indulókat játszott. A menet szónoka Révész János volt, kinek lelkes beszédét többször harsányan megéljenezték. A főispán a vendéglő erkélyéről válaszolt Révész beszédére, kiemelte, hogy e szép^bányaváros boldogulásáért mindent el fog követni. O veszi kezébe az első fáklyát s vezetni kiván a munkában, a mi okvetlenül fel fogja virágoztatni a dicső múltú derék várost. Ismételve köszönte a szép ■ figyelmet s beszédét a város polgárságának éltetésével fejezte be. Fáklyás zene után Neubauer bányaigazgatónál díszes vacsora volt. Kedden a Széchenyi-ligetet. a festő iskolát, a múzeumot tekintette meg a főispán s nehány látogatást tett. D. u. 1 órakor Gellért Endre polgármesternél volt nagyszabású ebéd, melyen a háziakon és a főispáni páron kívül részt vettek: Bay Lajos, Fekete Samu, Egly Mihály, Gellért Béla és neje, Ilosvay Endre és Amit a hullámok beszélnek.*) — Irta: Révai Károly. — Hol bibor fényt szór fényes napkelet, S szivárvány reszket a felhők felett; Hol a nap arcza. a midőn felbukkan, Leáldozásig fürdik a habokban; Hol tengereknek vad hulláma mormol, Hozván zúgását a sötét pokolból ; Hol mély örvény ad biztos menhelyet: Oda zuhogva sok folyó siet. * A tenger őrjöng. Ma rósz napra ébredt, Magáról mindent lázasan letépett, És meztelen testtel küzd bősz tusán, A véghetetlen ágynak vánkosán. Haragja szörnyű. Mindent tép kezével, Majd buzogánynyal, aczél kelevézzel Ront a kiálló sziklazátonyokra, És szétmorzsolva örvényébe dobja. Valami bántja, rosszat álmodott, Ki tudja? Nehéz éjszakája volt. Talán szivében volt egy kelevény, Tele méreggel, fájdalmas, kemény, S váratlanul éles tört szúrt beléje A szélviharnak rettentő zenéje. Fölötte a felhők sötétlenek. Az égnek gyásza fölséges, remek, *) Felolvasta szerző az Erdélyi Irodalmi Társaság közgyűlésén Kolozsvárit. Csak néha-néha tör ki egy sugár Ott, hol a napnak véres arcza jár; És akkor is, mint hogyha folyna vére, Egy csöpp lehull a tenger fenekére... * . . . S a folyók jönnek messzi táj felől. A Temse árja vágtat legelői; Hulláma szenynyes; gyárak sötét nyirkát Belécsapolván, — homlokára írták, Hogy ez a folyó, nagy nemzet folyója, Hol munkás kéz az állam alkotója ! Oszt’ jön a Szajna, Rajna és a Néva, Zajos a kettő, — ez utóbbi néma. Az első szól a franczia gloárról, Minden csöppjéről le-lerí a mámor; Hullámait negédesen veti, S Páris nagyságát büszkén hirdeti. A Rajna, mint egy zsarnok Imperátor, Szava fenséges és a lelke bátor; Zuhogva vág az óceán szivének, S fölcsendül ajkán nemzeti dicsének! A Néva csöndes; csak úgy lopva ossan; S a bősz tengerbe oda ömlik lassan; Rabszolgaságról mormol valamit, Es eltemeti fehér habjait... * S a háborgó tenger eléjök dobban, Ellenséget lát mindenik folyóban; Szétmarczangolni volna kedve, vágya, S belétemetni örök éjszakába, Alkalmas perezre vár s meg is teszi, Bősz ostorával^végig verdesi, A küzdelem a tetőpontra ér, Most válik el: ki-é lesz a babér ? Az ég sötét, sötétebb nem lehet, Magára öltött minden felleget, A szél zúgása mérföldekre hallszik; Nyomában minden fénysugár kialszik, A büszkeség, a fenség és gloár, Hajh ! mindegyikre rá száll a halál!... De ime jön a Duna hfis vize, Kék, mint a legszebb magyar lány szemé: Hullámait ringatja édesen, S a tengerbe ömlik szerelmesen. S a mint a kék viz ráfut a tengerre, Az örjöngő elcsendesül egyszerre; Hullám bullámon szépen elsimul, A végtelenre nyugalom borul, A sötét felhők gyorsan oszlanak, A tiszta égről leragyog a nap, S a szivárványnak ékes lobogója A pihegő tengert átalkarolja, A Duna árja, mint egy kék szalag Az óczeánnak szivéig szalad, És édes hangon suttog, mint a gyermek, Egy mindenkitől elhagyott nemzetről, Fenséges, lelkes hazaszeretetről, Az idegen tengernek ...
