Nagybánya és Vidéke, 1904 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1904-07-03 / 27. szám

Nagybánja, 1904.

Julius 3. — 27. szám.

XXX. évfolyj^T^x

TÁRSADALMI HETILAP.

A NAGYBÁNYAI ti.VZ'DÁ’SÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE

MEGJELENIK IVEI ISLE) EIST SIFLIST

Előfizetési árak: Egész évre 8 K. Fél évre 4 K. Negyedévre 2 K. Egyes szám 20 fillér.

Szerkesztőség és kiadóhivatal: Felsőbányai-utcza 20-ik szám alatt.

Ítéleteket. Hogy erre különben is megvan a hajlandóság, ezt szépen mondja Madách az »Ember tragé- diá«-jában:

A tanév végén.

ii.

sadalmi tekintetben emelkedjenek: akkor mindjárt beállana az eró'k egyenletesebb elrendezkedése és értékesítése.

A lefolyt tanév eredménye részletes adatokban áll előttünk. Megjelent a gimnázium értesítője, mely az intézet állapotáról teljesen tájékoztat. Természetesen legjobban érdekelhet mindenkit az előmenetel és a magaviselet kimutatása. A megvizsgált 326 tanuló közül jeles 9, jó 40, elégséges 180, elégtelen 97, köztük keltőnél több tárgyból elégtelen 35; magaviselet tekintetében a 13 magán tanuló leszámításával szabályszerű 94. A mig tehát a magaviselet képe teljesen megnyugtató, az előmenetel gyönge, a mennyiben a bukottak számaránya magas. Mi ennek az oka? Mi idézi elő azt a lesújtó érzést, melyei kiváltképen a szülőnek kell keservesen átérezni, látván, hogy fia, a kire pedig a jó reménység kecsegtetései között legtöbbször önmegtagadással költekezett, csak a csalódások számát szaporította?

Az ok a helytelen ítéletek egész tömegében keresendő, melyeket vagy a tudatlanság, vagy az elfogultság alkot az igazság rovására. Igazság-e az, ha az ifjút oly tanulmányokra fogják, melyekre egyénisége berendezve nincs? Igazság, ha a helyes figyelmeztetéseket nem érvényesítik ? Igazság, ha az iskola fenkölt czéljait szolgáló idealizmusból, melyre az ifjúnak oly nagy szüksége van, uton-utfélen letördelnek valamit ? És igazság-e, ha mindezeknek a tetejébe az iskolát vádolják meg az ifjúság épülésére ? A ki szeret gondolkozni az élet jelenségein, bizonyára rájött, hogy a világon csekélység tulajdonképen nincsen, hogy egyetlen helytelen kis mozdulat halált is okozott, egyetlen meggondolatlanul ejtett szó hatalmasan beoltódott az érzületbe, egyetlen helytelen vélemény jóvátehetetlen károkat idézett föl, mint a hogy a gépezetben egyetlen kis csavar lazulása az egészet szétvetette. Ez igy van; ebből lealkudni nem lehet, mint ezt az élet a maga kérlelhetetlen logikájával be is mulatja. Gyönyörű szép, mélyérteimü fölirás az, melyet a törvénykezés egyik palotájának homlokzatán láttam : A közigazságnak. Igen, törekedjünk igazságra mindenben; terjedjen el a társadalmi élet egész vonalán, országszerte testünk életfeltételeinek igazsága, erősödjenek meg az erkölcsi élet alaptörvényei, mint a helyes, igazságos gondolkozás áldásos gyümölcsei. Sajnos, még jó távol állunk ettől az állapottól; törekszünk ugyan feléje, de azért még sem közelitünk hozzá. Még azt sem sikerült elérni, hogy kevesebb legyen az elégületlenek száma; nőttön-nő ez s csirája ott van az ifjúkorban, a fejlődő élet helytelen, mert igazságtalan berendezésében.

Ki ne tudná, mi az az elfogultság ? Hát még a szülői elfogultság, mely ellen küzdeni legtöbbször hiábavaló, mert az ösztön támogatja. Másrészt ki ne tudná, mi a hízelgés és mily hatalmas eszköze az emberi közlekedésnek a hiúság szolgálatában! Ha valaki kedveskedni akar a szülőnek, csak a gyermeket dicsérje s a szülő nem volna szülő, ha tiltakoznék ellene. Sok ily apró társadalmi hazugság szinte megszéditi a szülőt; megtántorilja abban, hogy az igazság alapján összegyűjtött képzetekből alkosson

»Nem Messiás-e minden uj szülött ?

Fénylő csillag, mely feltűnt a családnak.«

Itt esik meg tehát az első hiba: a gyermek megítélésében, a ki föltétien tehetség. A csalódásnak mennyi próbáján kell átesni mig elkövetkezik az iskola után az élet! Ez szinte országos csapás. Oly általános özönlés van a gimnáziumok felé, hogy megdöbben az ember annak meggondolására, mennyi élet fog igv elzulleni. Trefort miniszter »febris gvm- nasialis nervosa stupida«-nak keresztelte; Wlassics miniszter is utalt reá, bár enyhébb formában, midőn az oda nem való ifjaknak más pályákra terelése érdekében az osztályozás kellő szigorítását követelte. Ugv látszik azonban, hiábavaló minden; a szülők valóságos szerencsejátékot űznek gyermekeikkel az élet lulriáján. A liz ujjam elég volna arra, hogy megszámláljam, hány olv szülőhöz volt szerencsém, a ki okosan elismerte, hogy fiának nincs kellő képessége ; oly szülőket azonban százával ismerhet mindenki, a kik akkor, midőn a következmények nem igazolták a fiaikról lápk'it helytelen föltevéseket, ösztönük kitöréseiben megvádoltak mindent: könyvet, tantervet, tanítást, tanárt. Bátran ki lehet mondani, hogy a mig az igazságtalan Ítéletek ily tömege fog érvényesülni az ifjú megítélésében, addig iskola és szülő egymást jól megérteni nem fogja s az iskola kénytelen lesz megfelelő ítéletével a téves szülői eljárást helyesbíteni. Ez az iskolát nem fogja ugyan népszerűvé tenni, de hálára kötelezi azokat, a kiket megmentett a boldogtalanságtól. Igazán szinte szánalmas jelenet, mikor pl. r falusi gubás ember, a ki nyomorúságosán tengeti eleiét, fölkeresi iskolás fiát, a ki tanulásra egyáltalában nem való; persze otthon tehetségnek tartották, a kivel érdemes szerencsét próbálni.

Hogy a szülő ily szivóstVu ragaszkodik föltett szándékaihoz, annak alapja tulajdonképen ösztön- szerű : minden szülő, az állat is, a legnagyobb áldozatra képes magzatja érdekében. Emberi szempontok szerint szólva, a szülő arra törekszik, hogy a családot a jóllétnek lehetőleg ama színvonalán tartsa fenn, a melyen áll. Ez még szerény mérték; tulajdonképen a család emelése a czél. Midőn tehát a szülő csak az iskolák fokozatain keresztül látja a boldogulás, az emelkedés egyetlen módját, ebben nemcsak ő hibás, hanem egész társadalmi berendezésünk. Ha a katonáskodás időbeli előnyei nem volnának bizonyos iskolai végzettséghez kötve; ha a nem állami alkalmazásokat is a törvény védené az egész vonalon; ha a nyugdíj ügye a kereskedelmi és ipari élet terén rendezve volna; ha az emberi hiúság ranglétrái a velők járó kitüntetésekkel és megkülönböztető czimzésekkel együtt nem volnának majdnem kizárólag az állami élet alkalmazottai számára lefoglalva ; — szóval ha már, a mint nagyon is itt az ideje, a bürokráczián kívül, melyet hihetetlenül nagyra növesztett a hivatalkeresők ostroma, — ügyet vetnének arra, hogy az élet többi pályái is anyagi és tárEgész társadalmi életünk egyoldalúan fejlett, ezért vész el annyi jóra hivatott erő meddő küzdelemben. S e körülmény mind érezhetőbbé válik, mentői nagyobb a népesedés. — Hány ezer boldogtalan ember van az országban, a ki csak máról-holnapra élve, mélyen érzi, hogy a pályájába a körülmények kényszere folytán belesodródott! Mennyi azok száma, a kik igazán jobb sorsra volnának érdemesek sok-sok évi tanulás, lemondás'árán! Hányán vannak állás nélkül, a kikről különben hallgat a statisztika! Egv- egy pályázat alkalmával oly elemi erővel jelentkezik az érvényesülés vágya, hogy szinte borzongás járja ál az embert, ha a jövő nemzedék sorsára gondol, mert nyilvánvaló, hogy az állapotok e részben még nagyon rosszabbodni fognak, a mig végre megjavulnak.

Az iskola erről nem tehet. Az iskola befogadja azt, a ki be akar lépni és iratai szerint megfelel. Egyenlő mértékkel mér, bizonyítványokat oszt; tanácsokat ad. óv és buzdít. Az élet szintén figyelmeztet ugyan, azonban egvgyel tartozásban van; nagyon czélszerü volna ugyanis, ha biztos adatok alapján nyugvó füzelecskék díjtalanul jutnának a fejlettebb ifjúság kezébe, hogy lássa, hogy a rendelkezésre álló pályák mikép vannak ellátva, mily kilátásokat nyújtanak. A mint ma állunk, az ifjú úgyszólván bekötött szemmel megy az életnek, midőn jövőjéről határoz. Innen van, hogy egyes pályák tultömöttsége óriási s ott még a tehetség is csak titáni küzdelem után s évekig igen szerény helyzetben teng-leng, mig más pályák szinte hívogatják az ifjút. Hogy csak egyet említsek, a katonai pálya a maga szép haladásával, melyet már a nemzetiesebb irány sugarai is kezdenek bearanyozni, mindeddig nem eléggé keresett, holott ezt nemzeti jövőnk szempontjai is nemcsak ajánlják, hanem szinte követelik. Az ipar és kereskedelem szintén nem kapja meg kellő ujonczait. Gyakori jelenség, hogy e tekintetben erős múltú családok fiait nem nevelik e pályákra, a mi kész szerencsétlenség. Egy pillantás a külföldre elég. hogv lássuk az óriási tévedést. Jól rendezett üzlet, vállalat valóságos kincses bánya. Mily boldogító itt az önállóság és az alkalmazott erőnek okvetlenül jelentkező áldása, mely a férfikor nagy erejét teljes kifejtésre sarkalja!

Betegesek a társadalom törekvései; mindenki tudós pályára törekszik, bár ez szűkén méri a kenyeret s előkészületei megemésztik az élet felét. Ügyes és szorgalmas iparosokra, kereskedőkre, gazdálkodókra van szüksége ennek a szegény országnak; nem fogyasztókra, hanem termelőkre ; nem elkeseredett hivatalkeresőkre, hanem elégült polgárokra.

Evenként körülbelül kétszázezerrel szaporodik a fogyasztók száma; ez csak akkor lehet áldás, ha megkapja a maga kiegyenlítését a nemzet gazdasági életének erőteljes kifejtésében. Ha az a sok-sok ezer elme, mely nem termett magasabb iskolázásra, a maga légkörében érvényesül, mindjárt megváltozik

Egy leány barátnőmnek.

— Irta: Krüzselyi Erzsiké. —

A te szivedben

Karom kitárva,

Még forr a láva,

Aloihban, ébre?i

Perzseli lelked

Nevét susognám

EgetÖ lá?igja ;

Éji is az éjben,

Az én szerelmem

S mig nap-n ip mellett

Lecsendesült rég,

Eljöttét várnám:

Ve szép emléke

Könnyektől áz?ia

Pej fel merül még.

Megint a párnám . . .

Ok, be jó vohia,

Ok, be jó voln ’■

Ila én is, mint te,

Újra a régi

ügy Srzenék egy

Szerelmes fájó

Képet e szívbe

Időket élni

S melyekre egykor

S mig lantom húrján

Nevét félirta :

Ezer dal csendül;

Csókoffiat hinteném

Álmodni ismét

Minden papírra . . .

A szerelemről.

A Rozsály tetején.

Isten szabad ege alatt, hol a dalnak és virágnak hazája van, szarvaslakta sötét fenyveserdőkben, hol a fényes víztükrökben parányi kavicsok remegnek, az örök üdeségben lejtő patak szélén színes virágok köszöntve bólintgatnak, mikor a szellő a beláthatatlan, dús erdők méla zúgását hozza magával.

Fent a ragyogó égbolt, körül a hegylánczolat koszorúja a dél sugarától bearanyozva; isteni és finom színekben olvadnak össze. Az ut fövenye a vízmosástól nedves, mig az ágak hálóin keresztül a nap tüzfénye fel nem szívja. Az ösvénytől balra medvebarlang, jobbra vízesés. Felkavart hullámok tajtékozva törnek meg a sziklán s ott szétomolva, ismét összefolynak eltűnve a mélységben csillámlóan verve vissza a már felhőfoszlányok közül kandikáló nap ezüst sugarát.

Az erdőben hatalmas bükkszálfák a vihar által gyökereikből kiforgatva terülnek el. Elő fák között holt fák. Nem bántják őket, hadd emlékeztesse az élőket múlandóságra. Az énekesek hangversenye megzendül a harmattól telitett mosolygó reggelen, összegyűlve a zsibongó természet millió lényének morajával. A szellő játszian bele kap s vele repül tova. Ez a szellő szembe lengedezve veled, lefújja rólad a nagy világ porát, feleded, hogy te is kenyér után tülekedsz. Könnyűnek és szabadnak érzed magad. Belátod, mily szűk az élet a városban. Levegő és térség csak itten található.

Található még itt elveszett hit, istenfélelem az illatos nyírfák alatt, megnyugvást nyerve megpihen az emberi lélek. A bársonyos pázsiton tovahaladva fölvisz a gondolat az ágaikkal sohasem ölelkező, sugár fenyőkön túl Istenhez, aki gazdagon pazarolta ide a természet szeszétyes szépségeit. A fenségesen zord, festői tájat hevesen dobogó szívvel és ihlett csodálkozással szemléljük. Ilyen helyen miért nem

telepszik meg az embereknek nagyobb sokasága? Nagy területen egyedüli emberi lény szennyes ingével a kecskepásztor, amint nagy szerelmét elkesergi szépen szóló havasi kürtjén.

A tető egy részén havasi legelők vannak, egy részét kopár vagy törpe fenyő borítja. Havasi áfonya és piros bogyó is terem. Szedtem útközben gyönyörű ibolya csokrot, de sajnos alig szakítottam le az anyaföld kebléről, már is elhervadt. A magaslatról fenséges kilátás tárult elénk. Itt éreztem magamat a természet részének — embernek. Sejteni lehetett Istent magát, amint nagyszerű alkotásaiból hozzánk beszél, ahol minden hatványozva van : szépség, erő, elem. Boldog ki itt tölthet évenkint egy-két hónapot, hol szemmelláthatólag lehet üdülni, bebarangolva a bérczeket, várva a napfelkeltét a balzsamos, hegyi levegőn.

Gyötrő éhségünket a kosarakból s közelünkben csörgedező kristályforrás vizéből égető szomjun- kat enyhítettük. El is voltunk fáradva, mert úgyszólván rohammal vettük be az 1350 m. magasságú Rozsályt a gerincz szédítő meredekén kapaszkodva fel.

Biztattuk egymást jó szóval, jó példával, tudtuk, hogy fáradságunk bőségesen kárpótolva lesz. Ez a fölemelő tudat kölcsönözte az erőt.

Rajta tehát rajta! Még egy kevés igyekezet • és ' mienk a győzelem! <y q