Nagybánya és Vidéke, 1903 (29. évfolyam, 1-53. szám)
1903-10-11 / 41. szám
i ♦ Nagybánya, 1903. Október 11. — 41. szám. XXIX. évfolyam. TARSAPALMI HETILAP A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE MESTELENIK ’V.A.S.Á.JEISr.A.I5 Előfizetési érnie •. Egész évre 8 Kor. Fél évre í Kor. Negyedévre 2 Kor. Egyes szám 20fill. Szerkesztőség és feladóin ívatal Eelsőbérayai-utcza 20. ■- sm uarru^..iJrr«n-|fm>«Hni^lir~iiwn,nilTfnw i nrtnrjnrrm—«Tr —nmii'r r-•gar^y.-ty.aWK.r »n.«. A vármegye. Törvényhatósági gyűlés volt 8-án. mely viharos hullámzásba hozta a kedélyeket a vármegye irányadó köreiben. 432 tárgy volt kitűzve a fö tárgysoron s 97 a póttárgysorozaton Volt biz azok között sok érdekes és nyomatékos, hanem a közönséget mégis csak a politikai javaslatok érdekelték a mai izzó ex-lex helyzetben. Mindjárt a gyűlés elején Luby Géza indítványba hozta, hogy a tárgysorozat 37. a., 37. b. s a pót tárgysor 30 és 31 pontjai tárgyaltassanak legelőször. Ezek t. i. a Chlopy-i hadparancs, a 3 évet kiszolgált katonák visszatartása, belügyminiszteri leirat az önkéntes adok megtagadása tárgyában, Ferenczy indítványa az adó és ujoncz megtagadása iránt. Az alispán abban a nézetben volt, hogy előbb az alispáni jelentést s a pót-adókat kell tárgyalni s csak azután a politikai indítványokat. Erre névszerinti szavazás volt. 112-en nemmel, 65-en igennel szavaztak. Vagyis Nagy László indítványa lett elfogadva. Délután 4 órakor került tehát a sor az indítványokra. A hangulat kétség kívül izgatott és viharos volt. Luby Géza indítványozta, hogy a hadi parancs sérelmei toroltassanak meg, az állandó választmány a kifejezést tükrösnek találva, az indítványt irattárba tenni javasolja. Mikor azonban Luby ouainóuusitoUa beadványát, hogy a hadi parancs okozta sérelmek orvosoltassanak, akkor a gyűlés egyhangúlag elfogadta az indítványt nagy lelkesedéssel. Sok elkeseredett szót, felkiáltást, beszédet, zúgást hallottunk a katonák visszatartása miatt. A törvény szerint a szolgálat 3 évig tart s az, hogy deczember 31-ig bent maradjanak a katonák csakis arra vonatkozhatik, hogy ha január 1-én kezdték 3 év előtt a szolgálatot, mivel azonban október elején kezdették, tehát október elején kell is végezniük. Itt egy szó körül folyt elkeseredett vita, némelyek szerint törvényes az, ha visszatartják a katonákat, de méltánytalan dolog, mivel nem volt 1867. óta soha szokásban, mások szerint törvénytelen és erőszakos az egész. Két óráig tartott a vitatkozás tüzesen, szenvedélyesen a bizottsági tagok iszonyú zsivaja mellett, Végre mindenki visszavonta indít anyát, hogy egyhangú legyen a határozat, csak >. Laby Béláé maradt, a mely törvénytelennek tartja ezt az intézkedést, s elfogadta a törvényhatóság Luby indítványát lelkesen, egyhangúlag, óriási éljenek között, csupán az elnökség s nehány tisztviselő nem szavazott mellette. Jött utánna a többi sérelem s Szatmánne- gye közönsége a viszonyokkal elégedetlen közvéleménynek, az aggódó hazafias hangulatnak impozáns kifejezést adott minden irányban. Mégis csak üdvös dolog, hogy Szapárynak nem sikerült annak idején a vármegyék államosítását keresztül vinnie, szomorú törvényen-ki- vüli állapotainkban, a megnyirbált vármegyei szabadság védő várai még is csak menedéket nyújtanak ezekben a nehéz időkben. Szatmárvármegye ülésterme régen látott ilyen zugó, viharos, kitörésekben páratlan közgyűlést, azoknak, kik részt vettek benne, bizonyosan örökké feledhetetlen lesz az. Gyümölcs- és zöld-főzelék konzerválás. (Eelolvasta: Lakos Imréné, a szatmári kertészeti kiállításon 1903. évi október 2-án.) Melyen tisztelt közönség! Ezen kiállítás rendező-bizottsága felszólított, hogy a gyümölcsök és zöld-főzelékek konzerválásáról tartsak felolvasást. Ezen reám nézve nagyon megtisztelő felszólításnak a legnagyobb örömmel teszek eleget. Mielőtt az egyes feldolgozási módokat külön- külön ismertetném, szenteljünk egypár perc/.et annak feltüntetésére, hogy mi előnye és más iparágakra mi befo'yása volna annak, ha a gyümölcsök és zöld-főzelékek konzerválásával házi iparilag is és országszerte foglalkoznánk. A konzerválás előnye az, hogy ha a gondviselés gazdag terméssel áldott meg bennünket, nem vagyunk kénytelenek, a tömeges kínálat következtében, nevetséges ,-n olcsó áron vesztegetni el terményeinket, hanem a főzelékeket egyszerűen konzerválva, a gyümölTudta a szegény pór, nagyon tudta azt. Hogy más rabolja el verejtekét; És hogy ő neki nincs joga e földön, Hiába nyújtja feltört tenyerét, Övé a munka az ősi örökön ; De sótlan eszi száraz kenyerét. Oh édes jó hazám! sarczolt tériden Hazáért sírtak a kicsinydedek ; iMiként esengték szemükkel, szelíden, Mit ősapáik hagytak nekiek! Csüggedteg lélekkel járt a hon fia Iránytalan a sötét éjjelen, Nem volt reménye, hogy virrad valaha . . . Midőn északról egy fény megjelen. Egy fény gyuladt ki észak ködös ormán, Reánk árasztva minden sugarai. Minden hű magyar térd földre omolván, ügy üdvözölt — óh boldog virradat ! Dicső Rákóczi ! Szabadság angyala! l’e voltál e tündöklő napvilág! Kit, mint a hős Promethéüszt hajdanta Ez égi lángért imád a világ. Üdvözült hős! szólj, mivel érdemelte, E nagy munkát tetőled nemzeted? Hogy boldog tűzhelyed elhagyjad érte, És kis családod s ifjú hitvesed? Ah! a lánczcsörgés nem hagya pihenni, Mely gyászos népednek kezén vala, Föl-fölriadtál . . . Hah ! ezt le kell venni ! j>k dicső nép sebe megujula!« Kiáltásodra lobogóid alá Úgy gyűlt a nép, mint a hegyi patak, Amelynek keblét vig tavasz dagasztá, Mit folyóvá növel bősz áradat. S te nem resteltél állani élére, Te magasztos, nemes fej’delmi vér! csőket pedig finom csemegének feldolgozva, itthon, vagy külföldre szállítva, sokkal magasabb áron adhatjuk el, mert Így várhatunk az eladással addig, mig arra kedvező alkalom kínálkozik. Más iparágakra irányuló hatása pedig abban nyilvánul, hogy a likőrökhöz szeszt és ezukrot, a ször- pökhfcz, izekhez, sajtokhoz és más csemegékhez szintén sok ezukrot használunk fel; továbbá, hogy a konzervek csomagolásához sok papiros, fadoboz, üveg és láda szükséges. A konzervek készítésével való foglalkozás tehát segíti a papír-, fa-, üveg-, ezukor- és szesz-ipart, e két utóbbi pedig a mezőgazdaságot. Mivel hazánkban csaknem mindenféle gyümölcs és zöld főzelék termelhető, ha a házi iparilag is űzött konzerválással országszerte foglalkoznánk, nagy tömegben tudnánk előállítani és külföldre szállítani a konzervált élelmi czikkeket, melyekért milliókban kifejezhető pénz jönne hazánkba és oszolna meg a népesség kö- z.ött: a gyümölcsöt és zöldséget tisztitó kis leánytól kezdve a szesz- és ezukorgyárakon át, egészen a ezukor-répa földet művelő munkásokig. Ez a körülmény elősegítené a haza munkáspolgárainak nemcsak megélhetését, de vagyoni gyarapodását is. Es igy: a külföldről hozzánk vándorolt í rubel és márka : leghathatósabb ellenszerei volnának a dollárok után való kivándorlásnak. Ezek után térjünk át az egyes konzerválási módok ismertetésére és mert nemcsak a háztartásban, de a külföldre való tömeges szállításra nézve is nagy szerepe van a zöld-főzelékek konzerválásának, kezdjük ezen : A zöld-főzelékek konzerválása háromféle képen történhetik, úgymint: dunsztolás, aszalás, vagy sóval rétegezve elrakás által. A dunsztolva elrakott zöld-főzelékeket megtisztítás és feldarabolás után, forrásban levő sós vízbe rakjuk és félig megfőzzük. Azután szitára öntjük, hogy leve lecsorogjon. A beföttes üvegeket kimosás után szárazra töröljük és úgy rakjuk beléjük, ízlésesen elrendezve a levétöl lecsorgatott főzeléket. Ezután ráöntjük a levet. Lekötjük és bedugaszoljuk. Az üvegek lekötése és dugaszolása oly általánosan ismert eljárás, hogy feleslegesnek tartom annak ismertetését. A zöld babra abból a léből öntünk, a melyben főztük, csak előbb jó bor-eczettel Ízlés szerint megsa- vauyitjuk s hogy a megpenészedés ellen biztosítsuk, tüllbe kötött kevés fekete mustármagot is teszünk a bab közé (egy literes üvegre, egy evö-kanálnyit számítunk. A zöld borsóhoz szintén saját levét használjuk, kevés czukorral és saliczy 1 lal vegyítve (egy literes üvegre 1/i gramm saliczylt számítunk.) Kártifiól és spárgához azonban, sóval és igen Ajkadon hangzott szüntelen előre! S lobogódon: „Szabadság s Istenér’!“ És mikor kezdett a büszke zsarnokság A rengés alatt már össz’omlani : Nőd küldték hozzád, hejh minő csalárdsági S a mi történt — fönséges mondani: Nem bírhatott rá hitvesed szerelme, Hogy elhagyjad érette nemzeted ; Sem hőn szerető testvéred kérelme, Hogy megszüntetnéd a nagy kezdetet. Csak aztán, midőn az undok árulás Eltántoritá hiveid szivét. Pedig akkoron már nem volt hátra más, Elfoglalni mind, a mi a tiéd. Midőn romba dőlni láttad müvedet t Csak akkor . . . Oh, hallgass el énekem ! Nem érezhette többé nagy szivedet, Árvaságra juttatott nemzetem. S az »Isten hozzád«-nak bus hangzatára, Az ősz Kárpátok riadó fala, Szóhoz nem tudott jutni nagy sokára : Rémületében ah! — megnémula. Igaz képedet — azért mentél tőlünk — Ne lássák többé a bűnös apák. Még sírodat is elvitted előlünk, Hogy ne sirassunk késő unokák. Azért sírunk, de nem téged könnyezünk, Hanem sírunk apáink vétkein. Erőt, reményt és vigasztalást nyerünk Az élethez élted emlékein. És ha lohadna honszerelmünk lángja, Sirlialmod felé fordítjuk szivünk: Mindjárt el fog a szent hevület árja, Mert nagy halottunk te benned hiszünk! m A „NAGYBÁNYA és VIDÉKE" tárczája. Rákóczi Ferencz. — Irta: Szabó István. — f »Recrudescunt inelytae genlis Hungaráe vulnera!« egrendütt a föld, a hazának földje, Nem több, csak egy árva lépés alatt. Talán érezte, hogy kitől viselje A szent talaj ez utolsó nyomat S az »Isten hozzád«-nak bus hangzatára Az ősz Kárpátok riadó fala, Szóhoz nem tudott jutni nagysokára: Rémületében ah! — megnémula. Mint szabaditó jelent meg — óh haza! Megváltani elsülyedt népedet. Hitet, reményt, az elesőnek hoza, Erőt annak, a ki már elesett. S az égi üdvöt magával hordozó, Annyi hű önfeláldozás után, Elhagyva távozott. A nagy bujdosó Sirt, mint Krisztus Jeruzsálem falán. Pedig akkor óh ! mi voltál nemzetem ! Régi kórágyon egy súlyos beteg, Akit a szomszédok lestek éberen : Mikor adod végső lélekzeted. Nem volt tehozzád bizalma senkinek, Hogy fölemeld még vitéz karjaid; Csak egy fiadban élt még a reménynek Fája, s lángolt benne még hőn a hit. Inkább ásott volna mély sirt a paraszt, Mint tarlójának veié az ekét.
