Nagybánya és Vidéke, 1903 (29. évfolyam, 1-53. szám)

1903-10-11 / 41. szám

kevés czukorral, tiszta vizet forralunk és kihűlve, azt öntjük rá. (egy literes üvegre 1/i gramm saliczylt is teszünk.) A salicyl használatára nézve megemlítem, hogy az mellőzhető, ha dunsztos konzerveinket szellös és száraz helyen tarthatjuk. A fehérszinü főzelékek üvegbe rakásával gyorsan végezzünk, mert csak úgy maradnak meg szép fehér színükben. Lehet ugyan kénvirággal megfüstölni, úgy fehér színük jobban megmarad, de ezen eljárást egészségte­lennek tartják. A zöld-szinü főzelékeknél csak azon kicsénységre ügyeljünk, hogy a forrásban levő vizben apródonként főzzük ki a babot vagy borsót s hogy az edény, mely­ben főzzük, födetlen legyen. így minden mesterséges színezés nélkül is teljesen megtartják nyári zöld szí­nüket. Az aszalásra szánt főzeléket előbb szintén félig megfőzzük, az előbb elmondott eljárás szerint s csak azután rakjuk aszaló rácsra. Ha nyersen kezdenék meg az aszalást, a főzelé­kek télen megfőzhetetlenek lennének. A czélszeriien aszalt zöld-főzelék teljesen megtartja nyári friss izét és színét. Ha azonban nagy hőség miatt megpörkölődik- vagy túlságos lassú aszalás következtében megsavanyo- dik, az aszalás kárba veszett fáradság. A zöld-főzelé­ket aszalni már csak azért is igen előnyös, mert igy könnyen eltarthatok és könnyen szállíthatók. Igen jól aszalhatok az összes levesbe való zöld­ségek is, csakhogy azokat az aszalás előtt n_m főzzük meg félig, csupán egyszer felforraljuk. Éppen úgy já­runk el a káposztának való gyalult tök aszalásával is. A sóval való eltevésnél is előbb félig megfőzzük a zöld-főzeléket, azután aszaló rácsratevén, megszik­kasztjuk. így azután, nagyra darált sóval rétegezve, üvegbe rakjuk. Lekötjék, és hűvös, száraz helyre rakjuk. Tévedés azt hinni, hogy a sóval elrakott főzelék nagyon sós lesz, vagy hogy a felhasználáskor a kiáz- tatás által sokat vészit izéből. Só ságát megfözés előtt gyakran változtatott hideg vizzel vesszük el. A főze­lék az által alig veszt valamit eredeti izéből, ezt a csekély vesztességet pedig jól elkészítéssel helyre hoz­hatjuk. A gombáról különösen megjegyzem, hogy téli használatra legczélszeriibben úgy tesszük el, hogy előb megtisztítva, félig megfőzzük, azután megszikkasztjuk és sóval rétegezve, üvegbe rakjuk. Ha salátának akarjuk a gombát elr^kni, sós viz­ben félig megfőzzük, levét leszűrvén, üvegbe rakjuk kevés felszeletelt tormával, mogyoró hagymával vagy közönséges vereshagymával, szemes borssal, kevés ko- rianderrel és gyömbérrel vegyítve. Ekkorra forralunk vizzel felhígított és megsózott eczetet. Ezt hidegen a gombára öntvén, az üveget hólyagpapirral lekötjük. 3 napi időközünkét 2-szer az eczetes levet leöntjük, felforraljuk, lehabozzuk, s mivel a főzés által fogyott, eczettel és vizzel pótoljuk a le­vet, hogy ismét ellepje a gombát. Ezután lekötjük és dunsztolás nélkül hűvös helyen tartjuk. Most pedig két igen jó, hideg sülthöz való kon­zervált mártást ismertetek meg. Ezen mártások legin­kább az angoloknál szokásosak. Az egyiket paradi­csomból készítjük oly formán, hogy besűrített l1^ liter paradicsomra a főzés végeztével 1 deka fekete borsot, 1 deka szegfüborsot, 2 kgrm szegfűszeget, ÍL deka sót, 3 tetejes evőkanál mustárlisztet kavarunk. Ha kihűlt szitán áttörjük, üvegbe rakván, bedugaszoljuk vagy hólyag papírral lekötjük. Ezen czélra a savany- kás paradicsom megfelelőbb mint az édeskés izü. A másikat ugorkáböl készítjük. A már egészen kifejlett ugorkát megtisztítjuk, megreszeljük, ritka szi­tán levét lecsorgatjuk, (ezt nem használjuk) a vissza maradt részt pedig a szitán áttörjük. Félliter péphez egy tetejes evőkanál sárga mustárlisztet, 1 kgrm fehér borsot, továbbá annyi sót és finom boreczetet vegyí­tünk, hogy elegendő sós és elegendő savanyu legyen. Ezután üvegbe tesszük, ledugaszoljuk vagy hólyag pa­pírral bekötjük. Sült húsok mellé használjuk mind a kettőt épen úgy, mint a mustárt. Ezen mártásók egyike paradicsom Catehup, másika ugorka Catehup. Minden háztartásban általános használatú az ecze­tes és vizes ugorka. Eltevési módja is általánosan ismert De mert kezdő gazdasszonykáknál még is meg­esik, hogy az eczetes ugorka megvirágosodik, a vizes ugorka pedig ellágyul, megemlítem, hogy ha az ecze­tes ugorka közzé eltevéskor fekete mustármagot te­szünk, meggátoljuk a bimbósodast. (2 literes üvegre 1 evőkanálnyi mustármagot számíthatunk.) A vizes ugorkát pedig csak úgy biztosíthatjuk az elromlás ellen tavaszig is, ha nagyon egészséges ugoi- kákat rakunk az üvegbe s a tetszés szerinti fűszere­ken kívül, nehány szelet tormát is teszünk közé. Az üveg nyakánál pedig egy pár szál keresztbe tett zöld szőlő venyigével leszorítjuk az ugorkát hogy a vízből ki ne emelkedhessék. (Ha az ugorka a vízből kiemel­kedik, elromlik.) Ezután annyi forralt de kihűlt sós vizet öntünk az üvegbe, hogy az ugorkát bőven ellepje. Hólyag papírral szorossan lekötjük s addig hagyjuk forró napon, vagy meleg konyhában, mig csak nagyon fól ki nem forr. Ehhez ö—6 nap szükséges. Ha jól ki- orrt, akkor biztos az elmaradása, különben elromlik. Áttérek most a gyümölcsök aszalására. A lágy magú gyümölcsöt az aszalás kezdetén mentői nagyobb hőbe tegyük, azonban csak olyanban, hogy meg ne süljön és fokozatosan juttassuk alacso­nyabb mértékű hőbe. A csontmagu gyümölcsöket pedig éppen ellenkező módon aszaljuk, mert ha mind­(2) 1903. Október 11. NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE. járt nagy hőbe tesszük héja felreped, s meglágyult húsa kifolyik, tehát gyenge Ilinél kezdvén az aszalást úgy juttatjuk a gyümölcsöt fokozatos szikkadás után nagyobb és nagyobb hőbe. Nyár elején, a mikor még friss alma nincs, a régi pedig már elfogyott, használhatjuk rétesbe, le­pénybe, vagy kisütve, az aszalt almát is, ha annak megfelelően aszaljuk. Az almát meghámozván, kari­kákra szeleteljük, kis kerek formával közepét vagyis magházát kivágván, sós vízbe tesszük. 15 — 20 perez múlva aszaló rácsra rakjuk és azonnal aszaljuk. így szép világos szinü marad. Tavasszal, használat előtt meleg vizben áztatva megpuhitjuk s szitára rakjuk, ha kissé megszikkadt, épen úgy használjuk fel mint a friss almát. Erre a czélra aszalhatjuk a borízű, nyári vagy a szél által levert, kevés értékű téli almákat is. A birsalmasajt készítése általában véve nagyon ismeretes, tehát felesleges ismertetnem, csak azt em­lítem meg, hogy ugyanazon módon, mint a birsalmá­ból, minden más gyümölcsből is készíthetünk sajtot, Van ugyan a gyümölcssajt készítésének többféle módja, de azokra, az idő rövidsége miatt nem terjeszkedhe- tem, annyit azonhan még is megemlítek, hogy bármi- képen készítjük is a sajtokat, díszíthetjük azokat Breton­festékkel színesített gyümölcssajt tömeggel, hámozott dióval, mogyoróval, avagy mandulával, de csak akkor díszítsük, mikor a sajt már kellőképpen megszikkadt. Akkor a diót, mogyorót vagy mandulát ezukorszörp- ben megfőzzük, és azonnal, még forróu rakjuk a sajtra. Végül a szállítandó gyümölcsök csomagolásáról emlékezzünk még meg. A finom körte és aima csomagolásánál a láda négy oldalát csomagoló papirossal borítjuk, fenekére pedig kisujjnyi vastagon fagyapotot, vagy zabpolyvát esetleg puha szálú szénát teszünk, papirossal lebont­ván, sorban, szorosan egy réteget rakunk rá, a selyem papírba vagy kalap csomagoló papirba göngyölt gyü­mölcsből. A körtéket oldalt fektetve csumás végeikkel összeforditva, az almákat pedig végeikre állítva rakjuk, A láda oldalánál maradt üregeket fagyapottal vagy polyvával stb. kitömjük úgy, hogy a gyümöl­csök minden irányban feszesen áljának. Ekkor egy lap papirossal az egész réteget lebontjuk, rá rakjuk a második réteget épen olyan eljárással mint az elsőt. Mikor a láda megtelt, a pakoló anyagból felülre is teszünk annyit, hogy a tetőt rászegezvén, a gyümölcs feszesen álljon. A szőlőt 5 kilónál nagyobb mennyiségben csak lapos ládában előnyös szállítani, de igy is legfeljebb 15 kilót. A ládákat vagy kosarakat papírral kibélel­jük úgy, hogy a papír jóval magasabbra érjen a láda szélénél. Ekkor belerakjuk a fürtöket, lehetőleg szo­rosan illesztve egymás mellé. De a még igy is ma­radt hézagokat megfelö .kisebb filingokkal töltjük ki, hogy a zuáódást meggátoljuk. Szőlőnél az alsó réteg csumájai oldalt vagy föl­felé, a felső réteg csumájai pedig lefelé álljanak. Ha a láda vagy kosár megtelt, a bélelő papirost ráhajt­juk, a szükségnek megfelelő csgmagoló anyaggal be­borítjuk, a tetőt L szögezzük vagy levarrjuk. Úgy a gyümölcs feldolgozásáról, mint szép elte- leltetéséről, valamint egyéb háztartási dolgokról még sokat lehetne mondanom, de akkor igen hosszúra nyúl­nék felolvasásom. Ha azonban kedves hallgatóim kö­zül valaki háztarátsi dolgokban kérdést óhajt tenni hozsám, amennyiben tehetségemben áll, szívesen szol­gálok felvilágosítással. Nagybánya vidékének föld-alkata tekintettel az iparra és a bányászatra, Dr. Szokol Pál m. kir. bányatanácsos az orsz. magyar bányászati és kohászati egyesület Nagybányavidéki osztálya október 10-iki gyűlésé­ben Felsőbányán tartott előadása után. Eltekintve a különféle ércznemektől, melyek részben a bányafeltátások által ismeretesek, Nagy­bánya vidéke és ennek környezete még más oly szervetlen terményekkel is meg van áldva, melyek különféle czélokra felhasználhatók tehát az iparra fontos ásvány és kőzet — anyagot nyújtanak. Czélja az előadásnak ily hasznosítható anyagok ismertetését adni, mely czélból külön tárgyalja a föld-alkatot általánosságban és tekintettel az iparra, egy másik részben pedig a föld-alkati viszonyokat tekintettel a bányászatra. I. rész. A föld-alkat általánosságban és tekintettel az iparra Hegyvidékünk legszélsőbb déli és keleti határ­övén túl a Lápos folyó felé elterülő sik és dombo- zatos térséget a sediment kőzetek, magát a hegy­vidéket pedig uralkodóan az eruptiv s alárendelten az üledékes kőzetek alkotják. A vidék geológiai múltjára nézve alapvető irá­nyul szolgálnak ama képződmények, melyek a Fekete-hegy aljától délnyugati irányban Bajfaln és Gyertyános határán le egészen a K.-Monostor pre- lukai hegységig terjednek. Ezen hegy-tömeget al­kotó kristályos palák a szerves életnek még semmi nyomát sem mutatják, minden más képződmény velük szemben későbbi eredetű ; a kristályos palák megjelenési korszakát ősi-nek vagy azói-nak (élet­telennek) mondjuk. A kristályos palák települését követő első (pa- leozói) és második (mezózói) korszak, eltekintve a krétakörben kárpáti homokkőtől, a mi vidékünkre nézve nyomok nélkül maradt. Ezekre következő harmadkor elején az eocén ­41. szám. ben a kárpáti homokkő ülepedése folytatódik; majd a mészkő-, agyagos-homokkő-, a conglomerátos sedi- mentek.majdmásez időbeli felsőbb rétegek lerakódnak. A harmadkori vulkáni működés, mely az eocen után vette kezdetét, a trachytok, dacitok és andesi- tek hegycsoportozatát eredményezte ; ezek eruptiójá- ból keletkezett hamu és törmelék mint tufa és breccia bő anyagot szolgáltatott az üledékes kép­ződmények összetételéhez. Ezek mellett a mészkő a márgák, homokkövek, az agyag-palák, a tályog és agyag a harmadkori medenezébe kerülnek ; telepü­lésük időszakos egymásutánjában mint oligocéni és neogénsorw (mediterráni, sármáth, pontusi) üledékek különböztetnek meg. Völgyeink és folyóvizeink mostani rendszere a negyedkorban vette kezdetét, folytatólag aztán reá következik a jelenkori felszín alakulás. A. Azói közetek és harmadkori üledékes képződmények, i. Az öskorbeli közetek. Ide tartozó kőzetek a K.-Monostortól Preluka felé vonuló hegységben és a Brébfalvi hegy tájon szerepelnek. A prelukai hegy-tömeg északi oldalán a kap- niki patak, túlsó dél-nyugati tövében pedig a Lápos folyó által körülvéve, 502 méterig emelkedő sziget­hegységet képez. Főalkotásban része van főleg a gneisz-, a csillámpala és a dolomitnak! az első két kőzet gyakori átmenetet képez gneisz csillámpalába, melyre települt az ősdolomit, utóbbira pedig a csil­lámpala. A kristályos palák k. é. csapással és d. k. dü- j lésben O-Prelukától egészen a túlsó macskamezői oldalokig tartanak s lejebb a Láposi part mentén kiékülnek. A csillámpala, melynek átmenetei az agyag-, a quarcz-csillámpala és amphiból palába a Preluka felé vezető ut vágásoknál látszanak, a Lápos folyó felőli keleti oldalban igen gazdag a gránátban, mely­nek kristályai a mállottabb kőzetből kés heggyel könnyen kibonthatók, nagyban pedig az esővíz sze- melgeti kifelé. Terjedtebb az amphiból pala a déli Bortura alatti pataki átvágásokban ; a Medve völgyben (Ur- sului) hasadékos sziklapadokat képez, helyenkénti amphiból gneiszba átmenettel. Málló bomlásából a chlorites palák állanak elő, milyenekhez számos ponton fészkes beékelésekben talkpala is járul, mely az agyag csillámpala mellett nem ritka. A gránit (gneisz gránit és pegmatites gránit) csak alárendelt kissebb településben és a csillám­pala közte tellérszerü beékelődésben mutatkozik. A palák mállottabb üregeiben chloresit és stea­tites anyagok az u. n. fazékkövet alkotják, mely kitűnő anyagot nyújt a tüzellenes béllések, falak, kályhák, olvasztó tégelyek, ’s tűzben használandó j egyéb edények készítésére. [Folytatjuk.] Heti krónika. Szabolcsból, Hajdú, Szatmár megyékből nagy tüzek hire érkezik. Leégett Viss, Hajdú Szoboszló, ég a láp. Börvely és Kaplony vidékén az emberele lába alatt tüzes a talaj, a szegény nép ott kesereg s nem akar kiköltözni. Tegnap már ezer hold lángok­ban állott. Gróf Károlyi, báró Uray, gróf Tisza Ist­ván birtokain tüztenger ropogtatja az avart és a ku- koriczát, nehány munkás ember tengeritörés közben családostul oda veszett az izzó lávába lovastul szeke­restül. A vármegye csendőröket, katonákat rendelt ki hogy kiköltöztesse erőszakkal a lakosokat, a mi­niszter szakértő vezetőket vezényelt a helyszínére, de nem birnak a tűzzel, esténként vérpiros az ég s a pernyét Sz.atmárig hajtja a nyugati szellő. Szomorú viszonyok | A megyegyülés izgatott, megdöbbentő hangulatban csütörtökön este 9 .óráig tartott, pénteken csak a 13-ik pontig tudtak jutni. Az ellenzék felolvastatta az alispán! jelentést, a záró- számadást, a költségvetést, a mellékleteket s hozzá szólott minden egyes pontjához, felolvastatott mindent a mit csak lehetett. Ma folytatják a 400 tárgyas gyű­lést, de talán ma sem fogják befejezni, az obstrukezió és exlex, mint a futó tűz terjed el az egész ország minden rétegében. Most is tárgyalnak, ha még meg nem haltak. A nemzet jobbjai kezdenek kétségbe esni a haza sorsa felett! S idehaza békés, csendes veröfényes napok ural­kodnak, a tolvajlások és betörések, a verekedések ma is napirenden vannak ugyan, ezek azonban nem olyan természetűek, hogy nagyobb aggodalomra adnának okot. Küszöbön a szüret, száz meg száz hordót hite­lesítenek naponta a városházán, olyanforma képet tár elénk annak udvara, mintha a régi vendéglőből átved- lett hivatalos épület ismét csak korcsma volna. Most már azt sem tudjuk, esőt kivánjunk-e vagy meleget, mindenre eső kellene, csak a szüretre j 5 idő, de mégis több érv szól az eső mellett, igy tehát tekin­tettel a közóhajra s lapunk előfizetőire, holnapra esőt jósolunk, ez fogja csupán a lápi tüzet is eloltani. Ma két mulatság következik. Az egyik Felsőbá­nyán a bányász és kohász osztálygyülés bálja, másik Nagybányán kuruez-estély a polgári körben. Nehéz helyzetben vagyunk, melyiken vegyünk részt? melyiket szeressük? Sokan vissza fognak ma­radni, mert egyiket sem akarják megsérteni. Ám azért, hogy mindkét helyen bebizonyítják, miszerint ex lex- ben is lehet tánczolni, az iránt teljesen nyugodt a krónikás.

Next

/
Oldalképek
Tartalom