Nagybánya és Vidéke, 1903 (29. évfolyam, 1-53. szám)
1903-10-04 / 40. szám
Nagybánya, 1903. Október 4. — 40. szám. XXIX. évfolyam. TÁRSADALMI HETILAP A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE MEGJELENTIK IvfDLT IDILLT T7'uíLS^.D2LT-A.D3 Előfizetési órák: •. E^ész évre 8 Kor. Fél évre í Kor. Negyedévre 2 Kor. Egyes szám 20fill. Szerkesztőség és kiadóhivatal Felsőbányai-tttcza Uj babérok. A nagybányai gazdák sok fáradtsággal, de talán még több kedvvel állították össze gaz- dag gyűjteményeiket és vonultak be a szatmári kiállításra. Igazán lelki örömmel szemléltük a nagybányai terem ritkaságait, szépségeit és páratlan gazdagságát. Nem csodálkozunk legke- vésbbé sem, ha a minisztérium egy kiküldöttje oda nyilatkozott, hogy »sok szép kollekcziót látott már, de olyat, mint a nagybányai még egy kiállításon sem.* Ám ezért készséggel elismerjük, hogy a megyéből és Szatmár város területéről is temérdek értékes terményt állítottak ki, a megye és Szatmár város kertészeti képe szép fejlődést mutat, hanem azt kénytelenek vagyunk konstatálni, amit székire hallottunk a nézőközönségtől, hogy Nagybánya valóban gyöngye a vármegyének. Dicsérettel emlékezünk meg minden egyes nagybányai gazdáról, aki szerepelt ott Szatmáron. Jól fogták fel a czélt, a helyzetet, a múltat és jövőt s amit tettek, azt helyesen cselekedték. Csakis ilyen érdeklődés, lelkesedés és áldozat mellett várhatjuk, hogy gyümölcsészetiink jo hírneve még izmosodni, erősödni fog. A vármegyei gazd. egyesület meghajtotta a zászlót Nagybánya előtt, mikor a legeslegelső dijat, az állami nagy aranyérmet Nagybányának adta. Jutott különben bőven a kitüntetésből a mi vidékünknek, csak úgy tarkállik a kitüntettek névsor* a bányi nevektől. A szatmármegyei Gazd. Egyesület kertészeti kiállításának bíráló bizottsága Szeöke Barna elnöklete alatt szept. 30-án d. u. 3 órakor hirdette ki a bírálat eredményét. Az elnök a kiállításnak megnyugtató szép erkölcsi sikerének méltatásában fölemlítette Molnár István kormánybiztos ama nyilatkozatát, miszerint ily szép gyümölcskertészeti kiállításban még nem volt alkalma gyönyörködni az országban; mert itt feltalálta Belgiumnak, Franciaországnak, Amerikának legszebb gyümölcsfajait. Előrebocsátja, hogy a bizottság legjobb meggyőződése és szakértelme szerint Ítélt s ha ennek daczára is maradt fenn vaA „NAGYBÁHYA ES VIDÉKE” tárczája. Falusi tragédia. — Irta: RÉVAI KÁROLY. — Jaj, szép a Maros völgye! Mintha csak tündér ujjak cziczomázták volna föl. Szelíd halmok váltakozva magasabban tornyosuló hegyekkel, szőlők és gyümölcsösök hosszú lánczolata s a háttérben emelkedő magaslatokon a bükk- és tölgyerdők sötét panorámája. A völgy közepén kígyózik egy széles ezüst szalag: a Maros. A hegyekről aláfutó patakok zugva-zajongva sietnek a hömpölygő hullámok közé, mint a gyermekek édes anyjok kebelére. Október vége felé járt már az idő. A nap bágyadtan vonszolta fáradt testét a sápadt őszi égen s a hűvös szél zokogva bujkált az elhervadt sárga lombok közt- A pókháló finom ezüstös csillogással ringott. A Maros partjain, hol csak nem régen aczé- los buza-tenger, hullámzott a verőfényben, most aszott sárga volt az avar s rajta zizegve ingatta fejét egy-egy bogáncs. A komlósi rév csöndes volt, a komp-lánczra kötve állt már dél óta s a révészek némán, tétlenül hevertek a homokos parton. Túl a bakonyi oldalon sem járt egy lélek se. Voltak napok, mikor kora reggeltől késő estig úszott ide-oda a komp, az a nagy tölgyfa alkotmány, mely az egész Maros völgyében majd mindenütt az álló hidat pótolja. Ma azonban mintha összebeszéltek volna az emberek, lamely ki nem elégített kivánalom, erre csak azt mondhatja a latin peldaszóval: errare humánum est. A bizottság határozatának eredményéből a következő főbb kitüntetéseket közöljük : A) A gyümölcskertészet körében: a) állami aranyéremmel : a nagybányai Gazd. Egyesület, Kende Zsig- mond. b) egyleti aranyéremmel : br. Vécsey László, Molcsány Gábor, Lükő Sándor, c) Állami ezüstéremmel: Domahidy Viktor, d) Egyleti ezüstéremmel: Stoll Béla Nagybánya, Jákó Sándor Szatmár, Bernhardt Adolf Nagybánya, dr. Miskolczy Sándor Nagybánya, Gerber Ödön Szinérváralja, Szász József Nagybánya, Gorove János R.-Piskolt. e) Bronzérmet kapott 25. f) Egyesületi elismerő oklevelet 37. e) Bronzérmet kaptak: Uray Károly Szatmár, Bóms István, Gerdenits János, Almer Károly, Bálint Imre, Svaiczer Gábor. Korponay Kornél, Szász Lajos, Svájczer Ilka, Robelly Lajos, Gábor Sándor, Fábián Károly, Bornemissza István, Luby Zsigmond, ifj. Homonnay Pál, Porkoláb Tra- ján, a szatmári róm. kath. püspökség Nagy Dániel, Sátor Dávid, Domahidy Sándor, Szél György, Beregszászi Sámuel, Turman Olivérné. B) A szőlőszeti kiállításon: a) egyleti arany éremmel: Dr. Miskolczy Sándor, b. egyleti ezüstéremmel: Kricsfalusy János, Balázsi József, c) Állami bronzéremmel: Bernhardt Adolf, d) egyl. bronzéremmel Kovász- nay Zsigmondné, Daróczy Ilonka, Dr. Lehóczky János, A róm. kath. püspökség, Stoll Béla. C) A borászat körében, a) Ezüst éremmel: Balázsi József, b) Bronzéremmel: Stoll Béla. c) Egyleti ezüst éremmel: Dr. Fekete Sámuel, Dr. Miskolczy Sándor, d) Egyleti bronzéremmel: t)r. Serly Gusztáv, Luby Zsigmond, Szentiváayi Gyula. D) A gyümölcskivonat, befőtt és aszalás terén: a) Arany éremmel: Lakos Imréné. b) Ezüst éremmel: Gerber Elmnia, c) Bronzév.. .mel Korponay Kornél, Robelly Lajos, Lövinger József. Elismerő oklevelet kapott 10. E) Lankakertészet körében : a) Bronzérmet: Asztalos József, Gorove János, b) Elismerő oklevelet nyert 7. F) A virágkertészetben : a) Ezüst éremmel; Bertha Károly és Fábián Béla. b) Egyleti ezüst éremmel: A szatmári püspökség, Schaureck Jaroszláv, Unger Ull- man Sándorné, Uray Károly, c) Elismerő oklevéllel : Lorenz Pál. G) A méhészet körében : Elismerő oklevéllel: Szabó Balázs, Brázai János, Juhász Pál. H) A kiállítás ipari körében', a) Arany éremmel: Fábián Béla, Rényi Árpád, Szabó Kálmán, b) Ezüst éremmel : A nagybányai nöegylet, Denszens Alajos. A budapesti Mezőgazdák szövetkezete. A többiek bronzérmet és díszoklevelet kaptak. A jury-bizottság Szeőke Barna elnöknek a kiállítás rendezése és vezetése körül tanúsított lelkes buzgalmáért díszoklevelet ítélt. Látható ebből a jegyzékből, mennyire vezet mindenki otthon ült s a révészek nyugalmát nem háborgatta senki. Dél tájon ment át a gazdag komlósi molnár Csajkás Bálint uram, két tüzes csikóval, könnyű kis kocsijával, azt mondta, sürgős dolga van Lippán, estére visszajön. Azóta nem is akadt munkájuk a révészeknek. Azt meghagyta nekik, hogy' délután felé vessenek hálót, egy szép harcsára lenne szüksége. — Aztán áldomás lesz, ha szép nagy harcsa lesz! Ha kettőt fogtok, annál jobb! Föl pántlikázva viszem haza. Közébe suhintott a csikóknak s kikapaszkodott a bakonyai oldalon s nyíl sebesen vágtatott a falun keresztül. A révészek csöndes egykedvűséggel vontatták vissza a kompot a komlósi révhez. Egyenesen át lehetett látni innen Bakonya felé, mely a parttól alig egy negyed órányira feküdt s hosszú vonalban húzódott föí a hegyek közé. Meglátják ők a komlósi oldalról, ha Csajkás uram visszaérkezik s akkor aztán hamarjában áteveznek utána, hogy ne várakoztassák; addig tán a halak is előkerülnek valahonnan. Ki is vetették nyomban a hálót, aztán lepihentek a parton. Halat okvetlenül kellett fogniok, mert Csajkás uram tűzre tette vola őket, más különben! Mert hát kurucz ember volt a gazdag molnár, szigorú, fősvény, erőszakos. Ez a három tulajdonság uralta ő kelmét, melyhez időnként hozzájárult még egy negyedik nemes tulajdonság is a féltékenység. De csak időnként. Mikor úgy néha Bakonyán járt, akkor onnan Nagybánya a kertészet terén s amig egyrészt jói esik tapasztalnunk egy oly tekintélyes testületnek, minő a szatmármegyei gazd. egyesület, önzetlen és őszinte elismerő jóindulatát, másrészről szolgáljon ez buzdításul a nagybányai gazdáknak, a sokszor kicsinyeit, lenézett, kigu- nyolt gazdálkodásnak még nagyobb odaadással és még szebb eredményekkel való folytatására. A nagybányai alma babérlombok közzül mosolyog a kereskedőre s babérja leveleit nemcsak a gazda birtokára, a haza földjére hullatja ! Városi közgyűlés. — 1903. október 3-án. — A mai ülés napirendjében az volt a legérdekesebb, a mi nem volt a napirendre kitűzve: Ember E'ek ugyanis október 2-án indítványt adott be, hogy a város tagadja meg és tiltsa be az adószedést, továbbá hogy az ujonczo- zásnál ne nyújtson segédkezet az ex-lex verbuválásnak. Vártuk, hogy csak akad valaki, a ki pártját fogja az adónak, de nem akadt senki, egyhangúlag keresztül ment Ember Elek indítványa és igy a történelem egykor rólunk is följegyzi, hogy a magyar alkotmány védelmére keltünk. Napirend előtt Révész János interpellált. Tekintettel arra, hogy a múlt gyűlés kimondotta, miszerint a közgyűléshez intézett beadványok mindig a legközelebbi gyűlésen tárgyalandók, mi az oka annak, hogy Zelenszky András volt lámpagyujtónak 2 hét előtt beadott kérvényét még nem terjesztették ide. Ez az ember 21 évig szolgált a városnál és súlyos csuzos betegsége miatt elbocsátották, a nélkül hogy egy fillér nyugbére volna, ha pedig kérvényez, nem bocsátják a gyűlés elé. H. polgármester jelentette, hogy az ügy a főkapitánynál van véleményezés végett s legközelebb tárgyalás alá jön. Rendkívül lényeges és igen érdekes tárgya volt a gyűlésnek, a 2-ik pont, a helybeli csend- örparancsnok megkeresése a csendörségnek rendőri szolgálatra igénybe vétele iránt. Már a csendőr szakaszparancsnok is megsokalta azt a tömérdek rendetlenséget, utczai botrányt, lopást, stb. a mi nálunk napi renden van, s ezért ajánlatba hozza, hogy 8 csendőrrel látassék el a városi mindig felpaprikázva jött haza s volt olyankor otthon villámlás, sőt dörgés is. Feleségét mód felett szerette. Alig egy éve, hogy elhozta a gyönyörű Juhász Borcsát, éppen a partról, Bakonyáról. Szegény árva leány volt Borosa, kit öreg anyja csak mint egy áldozati bárányt vetett Csajkás uram karjaiba. A 18 éves szép leány kétségbeesetten küzdött az özvegy, deres-hajú molnár szerelme ellen; de hiába volt minden! A gazdag ember győzedelmeskedett s haza vitte a zokogó menyasszonyt. Szegény Inotai Andris a bakonyai legderekabb legény elülhetett nagy szerelmével, nem hederitett rája senki. Az első időben még kijárogatott mindennap a Maros partra s órák hosszáig elödöngött a bakonyai oldalon, sóvár szemekkel nézve át Komlós felé, hátha meglátná azt, kit az ő szivétől elszakítottak! Bele susogta panaszát, mélységes fájdalmát a hömpölygő hullámokba, a sivitő szélbe, hadd vigyék át azok az ő üzenetét a legdrágább asszonynak. Mert hát ő egy esztendő óta a komlósi réven át nem ment! Félt önmagától s féltette a szerencsétlen asszonyt. Meg is üzente neki Csajkás uram, mindjárt lakadalma után, hogy a »túlsó parton tágasabb.« Aztán megtudta a révészektől, hogy molnár uram még őket is megvesztegette, megbízván, hogy hírül adják neki, ha Andris átjön a Maroson. Nem is ment. A révészek nyugodt lelkiismerettel esküdhettek meg, mert őt ugyan át nem hozták a kompon. Borcsa sem járt Bakonyán egy esztendő óta; nem engedte az ura. Ha édes anyját látni kívánta, áthozatta Komlósra az öreg asszonyt.
