Nagybánya és Vidéke, 1903 (29. évfolyam, 1-53. szám)
1903-09-27 / 39. szám
csatavesztésről ö maga azt módja, hogy : »gyalázatosabb, nyomorultabb és következményeiben gyászosabb csatavesztés ennél sohasem volt.« 1708-ban pedig beütvén a pestis is, az 1709 1710. évek küzdelme már csak kínos végvonaglás. Ezt maga is belátja s 1711. évi február 12-én Salánkra hiván egybe szenátorai és erdélyi kormánytanácsosait, ott az erdélyi fejedelemségről annak a kijelentésével lemondott, hogy semmi sincs olyan a világon, a mit nemzetéért, megtenni vonakodnék. A lemondást azonban nem fogadták el, s ő elbúcsúzván híveitől, Lengyelországba indult, hogy Péter orosz czár segélyét megnyerje a nemzeti küzdelem folytatásához. A lemenő nap visszatért oda, honnan dicsőséges útjára kiindult! Honfoglaló ősei hazaszerzö utján a ve- reczkei szoroson át, a hol ö maga is bejött honfoglaló munkájára, távozott el hazájából, február 20-án Alsó- Vereczkén kibocsátott pátensében Károlyi Sándorra bízván a dolgok folytatását és hívei vezetését. Február hó 21-én hagyta el örökre hazáját, hogy soha ne lássa többé annak imádott földjét, s még haló porában se térhessen belé. Bár leverte sorsának átka ! Nem vei hette rab igába! Inkább lengyel földre szakad, S lesz hazátlan, ámde szabad ! — Szegény kurucz, •— elment, elhalt . . . Hamvairól szól csak a dal: Szent a becsület. A Rákóczi által 1711. évi április hó 27-ére Husztra összehívott országgyűlés már nem volt megtartható, Károlyi Sándor pedig ugyan e napra Szatmárra hívta össze a szövetkezett rendeket oly szándékkal, hogy ha a fejedelem bejön, a rendekkel Husztra mehessen, ha pedig künn marad, Szatmárit döntse el a kiegyezés ügyét, mert április 27-én a többször meghosszabbított fegyverszünet lejárt és Pálffy nem akart uj halasztást adni. Április hó 27-én »gyűltek be s statusok, magyarországiak és erdélyi exulansok Szatmárit a templomban, a ki az előtt profuntház volt, most pedig a reformátusok járnak belé.« A rendek elfogadták az előterjesztett egyezségi pontokat. A szerződés Pálffy' által is elfogadtatván : igy jött létre a történelmünkben korszakalkotó szatmári béke. Május 1-én követte ezt a kismajtényi páston a tragoedia utolsó jelenete, a fegyverletétel. Junius hó 23-án pedig Munkács is feladta magát. A kurucz világnak vége volt! Rákóczit pedig a végzet Rodostóba vitte, hol 1735. évi április ho 8-án a Nagypéntek napján hunyta be örök álomra szemeit. Épen mint a keresztyén hitvilág Messiása ! Csakhogy az harmadnapra feltámadott; mig Rákóczival szemben 200 évnek kellett elviharza- nia, mig hálátlan nemzete ébredni kezd, hogy lerója kegyeletét nagy emléke iránt. Kétszáz év köde választ el bennünket Rákóczitól és korától, de e kétszáz év alatt a Rákóczi nagysága csak növekedett s nem csak mi, de idegen nemzetek történetírói is a legnagyobb kegyelettel szólnak róla, elismerve, hogy a szabadság és vallásegyenjoguság e szűz tiszta hőse lélekben és erkölcsben nem csak hazánk, hanem a világ történelmének is elsőrangú nagy- sága. És az a nagy történelmi alak annyi önzetlenségért, mely példátlanul áll a világtörténelemben, ki a királyi koronáért nem adja oda a népe szeretetében nyert koronát, mert azt tartotta, hogy a népe szere- tetében nyert trónt nem törheti össze az idő; a két(4) 1908. szeptember 27. gélyére s miként a catalaunumi csatatéren az elesett hunok szellemei, úgy támadnak fel mohos, ezeréves sírjaikból Lél, Vér-Bulcsu, Botond, Szent István és Szent László hadrontó népe, hogy legázolják az eleven ördögöket, a gyűlölt németeket. A Rajnától Ebergényi huszárjai, Deák Páléi a Dunától ezer veszély közt jöttek haza a szent ügy védelmére, a nagyszombati jezsuiták növendékei pater Andrássy Miklós vezérlete alatt a Máriás zászló alá siettek, Rákóczi gyorsan nyomult eló're s 1703. végére kurucz volt az egész ország. Örömtüzek égtek mindenütt. Magyar ruhát öltött mindenki, a vérszopó zsoldosokat kiverték a hazából, Károlyi Sándor Bécsig kalandozott s a császári elejtett párduczok bőréből kaczagánvt csináltatott — A svéd király pedig megkínálta a hős Rákócdt a lengyel koronával. S bár Rákóczi hadai győzelmet győzelemre halmoztak; bár egész Európa rokonszenvvel kisérte a magyar oroszlán hősi küzdelmeit; bár Li- pót, József ügye Magyarországon veszve látszott s Rákóczi a magyar koronára bizton számíthatott: ő népének vérét kímélni óhajtotta s békére vágyott, békét akart, ha a múltak összes sérelmei orvosoltat- nak, a jövő kormánya erős magyar szellemű lesz, az ország területi épsége, függetlensége és önálló magyar hadserege biztosittatik. Fájdalom a béke létre nem jöhetett. Bécsben komolyan a békét sohsem akarták s mivel a rendezett hadak erősebbek s a magyarok nagy csatái szerencsétlenek voltak, a döghalál szörnyen pusztított, a francziák leverettek, az oroszok nem segítettek, Magyarország a zsarnokság által pén- I zéből kifosztva koldussá szegényedett: a szabadság zászlaja porba omlott, de nem dicstelenül. A kismajtényi mezőn nem a bécsi kormány hanem a magyar nemzet diadalmaskodott, A kuruczháborunak nagy eredményei: nz alkotmányos szabadság, a nemzeti és állami függetlenség biztosítása. szer is kínált lengyel korona helyett elnyerte a megváltó tövis koronáját is, s megkellett érnie azt, hogy öt, kit Erdély országgyűlése a »haza apja« czimmel tisztelt meg: az 1715. XL. t.-cz. hazájából kiközösítette, hazaarulónak nyilvánítottá. A Golgotha keresztjéhez még csak ez kellett, hogy teljesen beteljék a keserű pohár! És ö, aki mindent Istennel kezdett, Isten nevében folytatott, ki hitében vakbuzgó katho- likus volt, az előtte pogány török földjén _s védelme alatt keresett megnyugvást a végzet rettentő csapásai ellen! A tragoedia képzelt hősei a színpadon meghalnak, de ö, ki mindenét, az anya szeretetét, hitvese szerelmét, gyermekei boldogság.*:, családja jövőjét, meseszerü nagy vagyonát hozta áldozatul a haza oltárára, a ki az általa kétszer eltaszitott királyi korona helyett nemzetétől csak tövis koronát kapott, a tragikus bukás után még 24 évig hordja élő halottként a Golgotha keresztjét, s hordozza ma is, mert nemzete törvénykönyvét ma is Ott égeti az öt hazájából Kiközösítő szégyenteljes torvényczikk, hamvai ma is ide- geu földben nyugosznak. A martirium minő kálváriája az ő munkás élete, és ezért cserébe nyeri a megbecstelenítő törvényt! Ha azonban a két souverain, a nemzet törvényhozása és a királyi szív fátyol takaró sugara nem tudja életre kelteni a 200 eves tragoedia legendás alakját; megmozdult a nemzet, mely elérkézettnek látta az időt, hogy sírjából vissza hozza öt. Ennek a csodás, rajongó hazaszeretetnek akartunk mi emléket emelni; emléket, a mely hirdesse az ö nagyságát időtlen-időkig; emléket, a mely intöjelül I szolgáljon a késő unokák unokáinak is arra nézve, ! hogy »a hazáért mindent áldozni kell, de a hazát feláldozni semmiért sem szabad.« Az az ünnepi harangzúgás, mely nagy Rákóczi emlékének szól, hatotta át a mi sziveinket is, midőn megkonditottuk a harangot, hálaadó emlékünnepre hiva fel beneteket, adakozásra kérve fel a kurucz épeket, hogy a korszaknyitó tiszabecsi győzelem szinterén állítsunk emléket nagy Rákóczinak. És nem hiaban szóltunk a kurucz szivekhez; mert rövid 3 hónapi határidőn belül im itt áll a fényes emlékmű! Hulljon le hát arról a takaró lepel, hogy : „Álljon e kő, míg csak anyag állhat, Szelleme éljen mig magyar él.*' Nézzétek e követ, melynek betűi lángszellemekké válnak ! vessétek jól sziveitekbe a hideg betűk zengő, beszélő értelmét! Lelkesen beszélik azok a Rákóczi hármas jelszavát: »Istennel a hazáért es a szabadságért!« Hirdetik azok a Rákóczi család magasztos jelmondatát : »Ha Isten velünk, ki ellenünk !« Az emléket diszitö kuiucz tropheumok büszkén mesélik kurucz ősapáitok legendás fénykorát, hirdetve hogy nem halt meg, a ki nemzetének élt. A 200 éves sir nyílni kezd. Kezdődik a feltámadás. Hadd szóljon hát a harangzugas, és hirdesse azt, hogy Rákóczi lelke visszatért közénk. Igen nagy Rákóczi! Lelked már itt van közöttünk. Maradjon is itt örökre, mert kurucz szellemre ma is szükségünk van, és az idők forgatagában csak ez tarthat meg bennünket. A te múltad záloga a mi szebb jövendőnknek. De nekünk nem esak a lelked kell, mi viszakérjük szent hamvaidat is, mert ez a föld árva, mig tested benne nem pihen. Az a föld — melynek lakosai a haza apja névvel tisztelték meg őt — visszavárja azt a legnagyobb fiát, ki mindenét áldozta I ezért a földért, s mégis eltudta hagyni azt, hogy élő ' tiltakozás maradjon a nemzet jogait elnyomókkal szemNAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE. Ez Rákóczinak örök, halhatatlan érdeme, bár ő maga mindenről lemondva a hazából nemes, tiszla, ideális leikével messzire, nagy Törökországba bujdosott. »A merre a tenger zug, Amerre a szél jár, Csillag lehanyatlik. Ott nyugszom meg én már. « * *- * M. t. ünneplő közönség! Rákóczi Ferencz cselekvő szerepe ezzel véget ért, de neve a magyar nép szivében érezbe vésődött s onnan rohanó századok viszontagságai ki nem törölhették, Rákóczi szelleme köztünk él és buzgón őrködik felettünk. S ha vész fenyegeti e hont, ha kaján ellenség irigysége nyúl a féltett nemzeti szentségek után Rákóczi nagy lelke éberségre riasztja a munkálkodó nemzetet. A Rákóczi neve egy egész nemzeti programúi, törvénykönyv, fegyvertár, a nemzeti nagyiét sarkköve, védőfedele, nemzeti tízparancsolat — S ha a henne rejlő csodás erőt hazafias elhatározással megmegbecsüljük, nincs, hatalom sem éjszakon sem délen, sem napkeleten, sem napnyugaton, mely e sza had és büszke népet letiporhatná s történelmi mis- siójából kiforgathatná. A Rákóczi név varázsa lesz és legyen is a magyar nemzet minden rétegét egyesi tő, összetartó kapocs. A Rákóczi-kullusz ébredése történelmünkben, nemzeti életünk jövendőjében minden jó remények gyűjtőpontja, az a világitó tüzöszlop, mely e nemzetet az állandó vajúdások ingoványairól a teljesen kifejlett, önálló állami lét igéretföldére, tejjel és mézzel folyó térségeire elvezeti. E név körül, e névben kell egyesülnünk, magyarok ! ben. Visszavárja, hogy melegebb legyen tőle maga és jobban hevítse fiai szivét. Ti a kuruezok ivadékainak e fényes ünnepségen megjelent ünneplői pedig kurucz apáitok e sirfelnyitó magasztos ünnepén tegyetek egy szent fogadást, hogy nem nyugosztok addig, mig a Rákóczi teste is vissza nem tér közénk, hogy szent hamvaihoz elzarándokol- ha'.va, legyen a szent sir bucsujáró Mekkátok, a hol erőt merítsetek ahoz a nagy küzdelemhez, a minek a végczélja: a haza szabadsága, a haza függetlensége I Ne legyen más vágyatok, de még az álmotok se legyen más. Legyen ez emlékkő a múltat a jövendőt elválasztó határkő ! »Istennel a hazáért és szabadságért !« viseli e kő nagy Rákóczi jelmondatát. És mikor e szavakat olvassuk, egy sajgó vágy dagasztja keblünket s abból egy hő ima száll az ég felé : változzék át e kő a nemzet jövendőjében azzá a meleg óhaitássá, melyben az emlékmű jelmondata is megtesülhessen : »Istenért. Hazáért! Királyért!« És akkor nem féljük a második milleniumot. Az első millenium a honalapi- tásban, a nemzet megtartásában ormolt. Ha pedig az uralkodó család megért minket, úgy a második milleniumot a ^nemzeti megerősödés nagy munkájában élhetjük le. És mig az első millenium sok dicsőséggel de sok vérrel mult el a történelem lapjain, addig a második millenium meghozza a boldogság áldásait. Fogadjátok föl, úgy segítsen minket Az örök Isten, hogy hívek leszünk Szabad hazánkhoz ! Ellenségeinket Legyőzi kardunk, munkánk, eszünk ! A ki velünk tart, átöleljük hévvel! Magyar legyeo, nem nézünk soha mást. Az összetartás roppant erejével Mi befejezzük a honfoglalást! lm itt áll már az emlék a legendás, daltermö kurrez földön, a hol a a Beszkid-Kárpátok alá özönlő éltető levegőjétől, — midőn az aranykalásztól hullámzó beláthatatlan magyar alföld torkában szétárasztja ter- mékenyitö lehelletét, — melegebb lesz a vér és sebesebb a szív verése, hogy tovább is táplálja bennetek azt a nemzet megtartó kurucz szellemet, mely e föld levegőjében született. Te az emlékről égből szálló, hazára vezető Turul madár ! védő szárnyaid oltalma alá helyezzük magunkat, hogy azzal a csőrödben tartott kurucz karddal védjél továbbra is bennünket abban a magyarok Istenébe vetett bizalmunkkal, melyet e kő hirdet: »Ha Isten j velünk, ki ellenünk !« . Ti pedig határ választó Beszkidek ide kéklő fenséges ormai, te királyi folyó, magyar Tiszánk zugó habjai, te nagy Kölcseynk csekei szent sírja felől susogó szellő hirdessétek nekünk továbbra is azt a nagy eszmét, azt a Rákócziban megisteniilt nemzeti gondolatot; «A haza minden előtt!» Tanítsatok továbbra is e föld csodás szeretetére, a melyből erőt merítve, százszor letiporva is uj Anteusként mindig uj éleire keltünk, hogy mindig nagyobbá váljunk ahhoz a röghöz való szeretetben, melynek a költő oly ihletetten ad kifejezést e szavakban : „A nagy világon e kívül Nincsen számodra hely. oldjon, vagy verjen sors keze, Itt élned, halnod kell!“ Te, a külföldre kivándorló magyar, ki csüggedt szívvel keresed más világrészben a boldogító uj hazát, emleket állítódunk neked is! Egy intő jelköt, mely megállítson vándor utadon s ne feledd el, hogy Nagy Rákóczinál nem szenvedett meg senki jobbat) e föl39. szám. E név lüzében kell élesztenünk honszerelmünk, í fajszeretetünk nemes ösztöneit. E név legyen a Máriás zászló, mely alatt tanácskozunk, határozunk, teszünk, küzdünk, a nagy európai nemzetek műveltségi törekvéseiben tevékeny részt veszünk, mert akkor az anyagi és szellemi teljes kifejlődés magaslataira biztosan feljutunk s ezek alapján boldogulhatunk és mindvégig itt maradhatunk. Szerencsés gondolata e nemzedéknek a Rákó- szi név ünneplése, meg nem szűnő hangoztatása, czerencséje az egész nemzetnek s szerencsés jöven- j dője e hazának. Ki kel! tehát bontani, egyetemessé kell tenni a Rákóczi-kultusz benső, öntudatos ápolását, mert ismét hangs ilyozom, ennek az eszmének nemzetegye- sitő, nemzet-összefoglaló, nemzet-fenntartó hivatása van. Ezé a kultuszé a jövő ! E kultusz tömöríti majd a nemzetben szunnyadó | nemzeti titáni erőket, melyek ha összeforrallak, ha i egygyé nőnek, ellentálló egekel ostromolnak, minden ellentmondást elsepernek, nyelvében, nemzeti érzésében, fajszeretetében egységessé teszik a magyar nemzetet Évszázadok mulasztásait fogják pótolni, felhalmozott hibákat tesznek jóvá és a magyar Turul madárnak röptét a hatalom és dicsőség szédítő magasságáig, a felhők útjáig emelik. Tömörüljünk hát Rákóczi nevében, amely a nemzeti nyelv, a magyar alkotmányos szabadság, nemzeti függetlenség bevehetetlen vára és győzhet- len hadserege. Rákóczi neve legyen e kornak és a jövő nemzedéknek iskolamestere, útmutatója, vezére, az ő nevében éljünk, küzdjünk, testvériesüljünk s ha igy cselekszünk, ez a nemzet egységes, törhetetlen és dicső leszen. mint a fényes haj daliban, mikor magyar tenger vizében hunyt el éjszak, kelet, dél hulló csillaga. Fel a Rákóczi név kultuszára, hogy soká, mind- j örökké éljen a nemes magyar nemzet és éljen a Haza!
