Nagybánya és Vidéke, 1903 (29. évfolyam, 1-53. szám)

1903-01-25 / 4. szám

Nagybánya, 1903. / v f rp, í siá o ■r^í * \ Január 25. — 4. szám. XXIX. évfolyam­TARSAPALMI HETILAP A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE MEGJELENIK MINKEN Előfizetési ára 1< : Egész évié 8 Kor. Fél évre 4 Kor. Negyedévre 2 Kor-J^gyes szára 20fill. Előfizetések, reklamácziók és hirdetések Molnár Mihály könyvnyomdájába intézendők. Közlemények a szerkesztő lakására - Felsőbányai-utcza 20-ik szám alá — küldendők. Nyilttér soronként 20 fill. A cselédügy rendezése. Ez is a nyomosabb kérdések közé tartozik. 1800 ház van Nagybányán s majdnem mind­egyikben van cseléd. Ezernyolczszáz ember só ­sával foglalkozni érdemes, még ha cseléd is. Tény az, hogy ma a cselédnek jobb dolga van, mint a gazdájának. A gazda szegén , küzd a gazdasági nehézségekkel, a rossz esztendővel, drága pénzzel, sokszor aggodalmas viszonyok között van s nem tudja honnan kiLeremteni a szükséges fedezetet. A cseléd nyugodtan alszik, mint a tejfel, az ilyenek miatt, neki kijár a tisztessé­ges lakása, jó élelme, amilyen semmiféle pere- pulytyának soha nem volt, no meg a kis fize­tése is. Igaz, hogy dolgoznia kell, de hát ma kinek nem kell dolgoznia. S ha takarékoskodni tud, többel takaríthat meg, mint a gazdája. Is­merek cselédekei, akiknek egy-két száz forintjuk van itt vagy amott betéti könyvecskén. A világért sem irigylem tőlük, sőt dicsérem azt, amelyik igy gyűjt, hogy vénségére legyen miből megélnie s elitélem, amelyik szép fizetését elfecséreli. Mert ma úgy állunk, hogy a gazda örül, ha adósság nélkül kinlódhalik (ugyan hány van ilyen!?) a cseléd azonban itt-ott egy kis ruhát is kap az ellátás mellett, igy fizetése felét félre tehetné a nélkülözés napjaira. Mivel a cselédnek mindenütt kijár az ő bére és ellátása, azért a helyekben nem nagyon válogatós. Neki mindegy, akár itt, akár olt, min­denütt dolgoznia kell. Innen van a gyakori vál­tozás, hogy mig régente 10 — 15 sőt 30 éven át is voltak a cselédek egy gazdánál, addig ma ugyanannyi hónap a legnagyobb ritkaságok közé tartozik. Hát erre az igaz. hogy egy öreg béres na­gyon jól felelt meg, mikor azt kérdezte tőle a földesur: — János, János, hol vannak azok a régi jó cselédek, akik egy emberöltőn át szolgállak egy gazdánál? A „NAGYBÁNYA ES YIDEKE” tárczája. Tudom. . . Tudom, hogy bűn, mert téged úgy szeretlek S szíved mardoső kín nyilalja át, Mégis gyenge vagyok szívem bezárni S feledni téged szívem legjavát! A csók alatt, mit tűzajakadra szórtam, Bár égi kéjben szívünk megremeg A múló perez után int a mementó »Lesújt az Ég! Hisz bűn szerelmetek!* Váljunk el! Én megyek a bús magányba! Tudom, hogy szívem megszakad bele! Tépett szívemre balzsamírt ki ád majd Hervadó bimbóm, lelkem jobb fele!? JErmy. Modern bakfis. Irta: Stukfeldi Glanzer Gyula. Napló: Fiatal, gazdag és a mint udvarlóim ál­lítják arany fürtü, rózsás arczu, »bébé« vagyok . . . A szó teljes értelmében modern tehát fölvilágosodott. Nem sütöm le szemeimet ha rám néznek, nem be­szélek félénken ha meg szólítanak és nem pirulok el minden semmiségért . . . Általában utálom a falusi libák esetlen álszenteskedéseit . . . Csak a természe­— Jaj kérem ássan, elmentek azok a régi jó nagyságos urak után! Változott a világ sorja! A cselédeknek a maguk szemponljából igazuk van, munkálkodni kell, a fizetés mindenütt kijár érte, »vándoroljunk tehát minél gyakrabban, hisz a változatosság gyönyörködtet.» Általános tehát a panasz, hogy állandó, jó cselédet kapni nem lehet. S ez a sok vándorlás a rend, az erkölcsi- ség és ügyesség rovására is megy. Valamit kel­lene kitalálni a cselédnépség állandósítására. Részemről a mai viszonyok és a létező törvények keretén belül két ilyen dolgot vélnék meghonositandónak. Az egyik városi szabályren­delet alkotása arra nézve, hogy a cseléd csak a kapitányi hivatal előtt szegődhetik be s ugyan­ott léphet ki szolgálatából, hol a cselédekről törzskönyv vezettetik. Előnye ennek az, hogy a hivatal előtt a folytonos változásokat restellenék s aki sokat alkalmatlankodik ott, azt bizony össze is szidná a hivatal s rosszabbul minősí­tené, szóval a hivatali tekintély felére szállítaná le az oktalan költözködéseket. így van ez pl. Deésen, hol nem rég alkottak erre vonatkozólag szabályrendeletet A másik nem kevésbbé lényeges intézkedés az volna, hogy Írassák be a gazdák cselédeiket a gazdasági és munkás cseléd segélypénztárba. Van itt nagyon sokféle osztály, lehet válogatni benne. Ha annak a cselédnek betegség esetén segítsége, halála esetén temetési költsége, bizo­nyos szolgálati évek után, ha csak pár forint nyugdija is volna, bizony a hol róla igy gon­doskodnak, azt a helyet nem egy könnyen hagyná el. Lehet, hogy sokak előtt ez kicsinyes ügy­nek és szóra nem érdemes kérdésnek látszik, de azok, kik napról-napra a családban bajoskod­nak s látják az erkölcsök lazulását és a hányi veliséget azok részéről, akiket máris »pénzen megvásárolt ellenségek«-nek tartunk, azok mél­tányolni fogják ezt a néhány szót is, amit a cselédügyben bátrak voltunk elmondani. A polgári olvasó-kör gyűlése. Múlt vasárnap délután tartotta a polgári-kör szo­kásos évi nagygyűlését, mely tisztujitással szokott együtt járni. Helyesebb volna ugyan, ha csak minden három évben választanának, mert egy év bizony kevés idő ahoz, hogy a tisztikar valamit felmutasson, de meg másrészt a válasz1 ásókkal járó súrlódásoknak úgyszólván minden lépten-nyomon kiteszik a kör tagjait sez nem mondható üdvös eljárásnak. Hiába, az alapszabály ezt mondja! S amig ezt mondja, addig igy is lesz. Népes volt a gyűlés, a kör termeiben élénkség uralkodott. Torday Imre elnök nyitotta meg a gyűlést tartalmas beszéddel, melyben röviden vázolta a múlt év eseményeit s figyelmeztetett arra, hogy valamint három évtizeddel ezelőtt egyesülés alapította e kört, úgy ma is csak egyesült erők tan hatják fel. A pénztárnok jelentéséből kitűnik, hogy a múlt év eredménye sokkalta kedvezőbb volt, mint az előbbiek. 1902-ben 4200 koronát fizetett az egyesület, takarék- pénztári adósságába s a tagdijakba is mintegy 800 ko­ronával több folyt be. A körnek bruttó vagyonát 56123 K 27 fillérre teszi; tiszta vagyonát 14653 K 27 f.-re becsüli. A házon levő adósság 41470 K. A számvizsgáló bizottság gondosan átvizsgálta s rendben találta a szám­adásokat, a kögytílés tehát a felmentvényt megadja. A múlt évi összes bevétele a házi pénztárnak 7732'04, kiadása 7508H4. Maradék 22390. A borpénz­tár bevétele 7642 20, kiadása 5697 34. Maradék 1944 86. A jelen borkészlet ára 1125 K 48 f. A f. évi költség­előirányzat 7337 K 34 f bevételt és 7524 K kiadást s igy 176 K 56 f. hiányt mutat fel. A kör tagjainak száma ez idő szerint 232, a könyv­tár 1130 műből áll, 1911 kötetben s az idei könyvtár jövedelem szintén teljesen kielégítő. A kedvezőbb eredmények behatása alatt a gyűlés a hátralékosok névsorát nem kívánta felolvastatni, mint azt drákói szigorrral megtették eddig minden esztendő­ben, palarn et publice, 100 ember színe előtt. Hát biz ez jobb orvosság minden pereskedésnél. Torday Imre elnök ezután leköszönt az összes tisztikar nevében s Báthory Gusztáv elnöklete alatt bizottságot nevezett ki a választás vezetésére. Eleven képet mutatott a szavazás. Két asztalnál működött a bizottság, hogy gyorsabban menjen a do­log, de igy is eltartott körülbelül egy óráig. A kör tag­jai megállapított és nyomtatott névsorral jöttek fel s ez teljesen keresztül ment, az ellenzék csak 1—2 sza­vazattal szerepelt, egyik másik egyénnél t. i. abban, hogy valaki nem 67-et, hanem 58-at, vagy 61 szava­zatot kapott, de azért természetesen nagy többséggel meg volt választva, mert mindössze 67-en szavaztak tességnek hódolok. Tökéletesen beszélek franeziául, angolul ; helyes technikával játszom a zongorán; a szalonban, a hol a kellemesség, tánezteremben és tennis pályán a hol kellem, báj és ügyesség jut ér­vényre vezetek. Mindezen előnyös feltételek daczára boldogtalan vagyok . . . Igen — bár hihetetlenül hangzik — nem ösmerem a boldogságot . . . Helyzetem hasonló azon fogoly madárkáéhoz, a kit aranyos kalitkában tartanak, de a kitől a napfényt, a szabadságot megtagadják. Mint modern gondolkozásu lány a szív korlátlan szabadságának vagyok a hive. Azt a középkori felfogást pedig, a mely szerint a tár­sadalom a leányt bizonyos időponton túl az anyai lejhatalom alatt továbbra is meghagyja. — a leg­elviselhetetlenebb igazságtalanságnak tartom . . . Zsuron voltam. Gyönyörű estélyi ruhámban el­ragadóan szép valék, mint a férfiak mondták; ész- bóditó . . . Azt hiszem nem nagyitok ha hangsúlyo­zom, hogy az eslélv fénypontja én voltam. Szavahi­hető, elsőrangú gavallérok ezt határozatilag kimondták. Nem lehetetlen azonban, hogy e hízelgő elismerést vagyoni helyzetemnek köszönhetem. Tény és való, hogy mindenki csak velem akart foglalkozni. Különö­sen egy, a kiben ábrándjaim ideálját fedeztem fel . . . Képzeljenek egy sugár termetű, elegáns tüzér tisztet, a ki szénfekete merész állám bajuszkát visel; sza­bályos napbarnított arczárói hősies bátorság sugárzik és a kinek sötét sürü szemeiben ott csillog valami ellenállhatatlan varázs, a mely mint a mesebeli igézet elbűvöl, fogva tart ... Az a előkelő udvarlási mo­dor, a mely minden izében finom, könnyed, változa­tos: az a kitüntető figyelem, a mely lebilincselő ro­konszenves; az a sikkes magatartás, a mely minden helyzetben előzékeny, szolgálatkész egyéniségét ked­vessé tette . . . Szeretem őt . . . Igen, szeretem for­rón, szenvedélyesen . . . Képzelmem férfias alakját szüntelen elémbe varázsolja . . . Látom őt, ha fényes mulatságok izgalmaiban veszek részt, látom őt, ha unalmas magány vesz körül . . . Ébren is csak róla álmodom . . . Egyik pillanatban meghalni a másikban örökké szeretnék élni, a szerint a mint egyesülésünk reménye apad avagy nő . . . A mama ily erősfoku érzelmekkel szemben ellen­kező álláspontra sánczolja el magát és teljesíthetetlen parancsokkal áll elő. — Nem a te igényeidhez való az a szegény ör­dög, kinek csillogó egyenruháján kívül egyebe sincsen. A józan ész és társadalmi helyzetünk tiltakoznak ezen házasság ellen. Többé ne lássam házamnál és szigo­rúan megtiltom neked, hogy még csak gondolj is rá! Megértettél ? Ily és hasonló stylü oktatások mellett lehetek-e boldog? A mama persze legjobban szeretné, ha az ifjú­ság édes illúzióit, melyeket a forrongó leány szív szőtt magának, a legridegebb önzéssel megsemmisít­hetné ... Ne szeressem, tépjem ki a szivemből képét; legyek hideg, büszke, okos, számitó . . . Vegyek tekin­tetbe bizonyos társadalmi állást stb. stb. Könnyű ezeket nagy hangon kimondani ... de tessék csak helyze­tembe bele képzelni magát ... Ha szivemben nem volna az ifjúság forrongó vágyakozása, ha lángoló vé­rem nem ostromolná egész valómat; vagy talán a mama kiváuságára érzéketlen szoborrá változhatnék át; — de amikor önmagam sem tudok háborgó szive­men uralkodni, mi alapon és jogon akar érzelmeimnek irányt szabni? Hisz a szerelmet nem lehet kötőféken vezetni! Avagy a mama nem tudja azt, hogy a szív- beli akadályok legyőzésére irányuló küzdelem az igazi

Next

/
Oldalképek
Tartalom