Nagybánya és Vidéke, 1903 (29. évfolyam, 1-53. szám)
1903-01-25 / 4. szám
Nagybánya, 1903. / v f rp, í siá o ■r^í * \ Január 25. — 4. szám. XXIX. évfolyamTARSAPALMI HETILAP A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE MEGJELENIK MINKEN Előfizetési ára 1< : Egész évié 8 Kor. Fél évre 4 Kor. Negyedévre 2 Kor-J^gyes szára 20fill. Előfizetések, reklamácziók és hirdetések Molnár Mihály könyvnyomdájába intézendők. Közlemények a szerkesztő lakására - Felsőbányai-utcza 20-ik szám alá — küldendők. Nyilttér soronként 20 fill. A cselédügy rendezése. Ez is a nyomosabb kérdések közé tartozik. 1800 ház van Nagybányán s majdnem mindegyikben van cseléd. Ezernyolczszáz ember só sával foglalkozni érdemes, még ha cseléd is. Tény az, hogy ma a cselédnek jobb dolga van, mint a gazdájának. A gazda szegén , küzd a gazdasági nehézségekkel, a rossz esztendővel, drága pénzzel, sokszor aggodalmas viszonyok között van s nem tudja honnan kiLeremteni a szükséges fedezetet. A cseléd nyugodtan alszik, mint a tejfel, az ilyenek miatt, neki kijár a tisztességes lakása, jó élelme, amilyen semmiféle pere- pulytyának soha nem volt, no meg a kis fizetése is. Igaz, hogy dolgoznia kell, de hát ma kinek nem kell dolgoznia. S ha takarékoskodni tud, többel takaríthat meg, mint a gazdája. Ismerek cselédekei, akiknek egy-két száz forintjuk van itt vagy amott betéti könyvecskén. A világért sem irigylem tőlük, sőt dicsérem azt, amelyik igy gyűjt, hogy vénségére legyen miből megélnie s elitélem, amelyik szép fizetését elfecséreli. Mert ma úgy állunk, hogy a gazda örül, ha adósság nélkül kinlódhalik (ugyan hány van ilyen!?) a cseléd azonban itt-ott egy kis ruhát is kap az ellátás mellett, igy fizetése felét félre tehetné a nélkülözés napjaira. Mivel a cselédnek mindenütt kijár az ő bére és ellátása, azért a helyekben nem nagyon válogatós. Neki mindegy, akár itt, akár olt, mindenütt dolgoznia kell. Innen van a gyakori változás, hogy mig régente 10 — 15 sőt 30 éven át is voltak a cselédek egy gazdánál, addig ma ugyanannyi hónap a legnagyobb ritkaságok közé tartozik. Hát erre az igaz. hogy egy öreg béres nagyon jól felelt meg, mikor azt kérdezte tőle a földesur: — János, János, hol vannak azok a régi jó cselédek, akik egy emberöltőn át szolgállak egy gazdánál? A „NAGYBÁNYA ES YIDEKE” tárczája. Tudom. . . Tudom, hogy bűn, mert téged úgy szeretlek S szíved mardoső kín nyilalja át, Mégis gyenge vagyok szívem bezárni S feledni téged szívem legjavát! A csók alatt, mit tűzajakadra szórtam, Bár égi kéjben szívünk megremeg A múló perez után int a mementó »Lesújt az Ég! Hisz bűn szerelmetek!* Váljunk el! Én megyek a bús magányba! Tudom, hogy szívem megszakad bele! Tépett szívemre balzsamírt ki ád majd Hervadó bimbóm, lelkem jobb fele!? JErmy. Modern bakfis. Irta: Stukfeldi Glanzer Gyula. Napló: Fiatal, gazdag és a mint udvarlóim állítják arany fürtü, rózsás arczu, »bébé« vagyok . . . A szó teljes értelmében modern tehát fölvilágosodott. Nem sütöm le szemeimet ha rám néznek, nem beszélek félénken ha meg szólítanak és nem pirulok el minden semmiségért . . . Általában utálom a falusi libák esetlen álszenteskedéseit . . . Csak a természe— Jaj kérem ássan, elmentek azok a régi jó nagyságos urak után! Változott a világ sorja! A cselédeknek a maguk szemponljából igazuk van, munkálkodni kell, a fizetés mindenütt kijár érte, »vándoroljunk tehát minél gyakrabban, hisz a változatosság gyönyörködtet.» Általános tehát a panasz, hogy állandó, jó cselédet kapni nem lehet. S ez a sok vándorlás a rend, az erkölcsi- ség és ügyesség rovására is megy. Valamit kellene kitalálni a cselédnépség állandósítására. Részemről a mai viszonyok és a létező törvények keretén belül két ilyen dolgot vélnék meghonositandónak. Az egyik városi szabályrendelet alkotása arra nézve, hogy a cseléd csak a kapitányi hivatal előtt szegődhetik be s ugyanott léphet ki szolgálatából, hol a cselédekről törzskönyv vezettetik. Előnye ennek az, hogy a hivatal előtt a folytonos változásokat restellenék s aki sokat alkalmatlankodik ott, azt bizony össze is szidná a hivatal s rosszabbul minősítené, szóval a hivatali tekintély felére szállítaná le az oktalan költözködéseket. így van ez pl. Deésen, hol nem rég alkottak erre vonatkozólag szabályrendeletet A másik nem kevésbbé lényeges intézkedés az volna, hogy Írassák be a gazdák cselédeiket a gazdasági és munkás cseléd segélypénztárba. Van itt nagyon sokféle osztály, lehet válogatni benne. Ha annak a cselédnek betegség esetén segítsége, halála esetén temetési költsége, bizonyos szolgálati évek után, ha csak pár forint nyugdija is volna, bizony a hol róla igy gondoskodnak, azt a helyet nem egy könnyen hagyná el. Lehet, hogy sokak előtt ez kicsinyes ügynek és szóra nem érdemes kérdésnek látszik, de azok, kik napról-napra a családban bajoskodnak s látják az erkölcsök lazulását és a hányi veliséget azok részéről, akiket máris »pénzen megvásárolt ellenségek«-nek tartunk, azok méltányolni fogják ezt a néhány szót is, amit a cselédügyben bátrak voltunk elmondani. A polgári olvasó-kör gyűlése. Múlt vasárnap délután tartotta a polgári-kör szokásos évi nagygyűlését, mely tisztujitással szokott együtt járni. Helyesebb volna ugyan, ha csak minden három évben választanának, mert egy év bizony kevés idő ahoz, hogy a tisztikar valamit felmutasson, de meg másrészt a válasz1 ásókkal járó súrlódásoknak úgyszólván minden lépten-nyomon kiteszik a kör tagjait sez nem mondható üdvös eljárásnak. Hiába, az alapszabály ezt mondja! S amig ezt mondja, addig igy is lesz. Népes volt a gyűlés, a kör termeiben élénkség uralkodott. Torday Imre elnök nyitotta meg a gyűlést tartalmas beszéddel, melyben röviden vázolta a múlt év eseményeit s figyelmeztetett arra, hogy valamint három évtizeddel ezelőtt egyesülés alapította e kört, úgy ma is csak egyesült erők tan hatják fel. A pénztárnok jelentéséből kitűnik, hogy a múlt év eredménye sokkalta kedvezőbb volt, mint az előbbiek. 1902-ben 4200 koronát fizetett az egyesület, takarék- pénztári adósságába s a tagdijakba is mintegy 800 koronával több folyt be. A körnek bruttó vagyonát 56123 K 27 fillérre teszi; tiszta vagyonát 14653 K 27 f.-re becsüli. A házon levő adósság 41470 K. A számvizsgáló bizottság gondosan átvizsgálta s rendben találta a számadásokat, a kögytílés tehát a felmentvényt megadja. A múlt évi összes bevétele a házi pénztárnak 7732'04, kiadása 7508H4. Maradék 22390. A borpénztár bevétele 7642 20, kiadása 5697 34. Maradék 1944 86. A jelen borkészlet ára 1125 K 48 f. A f. évi költségelőirányzat 7337 K 34 f bevételt és 7524 K kiadást s igy 176 K 56 f. hiányt mutat fel. A kör tagjainak száma ez idő szerint 232, a könyvtár 1130 műből áll, 1911 kötetben s az idei könyvtár jövedelem szintén teljesen kielégítő. A kedvezőbb eredmények behatása alatt a gyűlés a hátralékosok névsorát nem kívánta felolvastatni, mint azt drákói szigorrral megtették eddig minden esztendőben, palarn et publice, 100 ember színe előtt. Hát biz ez jobb orvosság minden pereskedésnél. Torday Imre elnök ezután leköszönt az összes tisztikar nevében s Báthory Gusztáv elnöklete alatt bizottságot nevezett ki a választás vezetésére. Eleven képet mutatott a szavazás. Két asztalnál működött a bizottság, hogy gyorsabban menjen a dolog, de igy is eltartott körülbelül egy óráig. A kör tagjai megállapított és nyomtatott névsorral jöttek fel s ez teljesen keresztül ment, az ellenzék csak 1—2 szavazattal szerepelt, egyik másik egyénnél t. i. abban, hogy valaki nem 67-et, hanem 58-at, vagy 61 szavazatot kapott, de azért természetesen nagy többséggel meg volt választva, mert mindössze 67-en szavaztak tességnek hódolok. Tökéletesen beszélek franeziául, angolul ; helyes technikával játszom a zongorán; a szalonban, a hol a kellemesség, tánezteremben és tennis pályán a hol kellem, báj és ügyesség jut érvényre vezetek. Mindezen előnyös feltételek daczára boldogtalan vagyok . . . Igen — bár hihetetlenül hangzik — nem ösmerem a boldogságot . . . Helyzetem hasonló azon fogoly madárkáéhoz, a kit aranyos kalitkában tartanak, de a kitől a napfényt, a szabadságot megtagadják. Mint modern gondolkozásu lány a szív korlátlan szabadságának vagyok a hive. Azt a középkori felfogást pedig, a mely szerint a társadalom a leányt bizonyos időponton túl az anyai lejhatalom alatt továbbra is meghagyja. — a legelviselhetetlenebb igazságtalanságnak tartom . . . Zsuron voltam. Gyönyörű estélyi ruhámban elragadóan szép valék, mint a férfiak mondták; ész- bóditó . . . Azt hiszem nem nagyitok ha hangsúlyozom, hogy az eslélv fénypontja én voltam. Szavahihető, elsőrangú gavallérok ezt határozatilag kimondták. Nem lehetetlen azonban, hogy e hízelgő elismerést vagyoni helyzetemnek köszönhetem. Tény és való, hogy mindenki csak velem akart foglalkozni. Különösen egy, a kiben ábrándjaim ideálját fedeztem fel . . . Képzeljenek egy sugár termetű, elegáns tüzér tisztet, a ki szénfekete merész állám bajuszkát visel; szabályos napbarnított arczárói hősies bátorság sugárzik és a kinek sötét sürü szemeiben ott csillog valami ellenállhatatlan varázs, a mely mint a mesebeli igézet elbűvöl, fogva tart ... Az a előkelő udvarlási modor, a mely minden izében finom, könnyed, változatos: az a kitüntető figyelem, a mely lebilincselő rokonszenves; az a sikkes magatartás, a mely minden helyzetben előzékeny, szolgálatkész egyéniségét kedvessé tette . . . Szeretem őt . . . Igen, szeretem forrón, szenvedélyesen . . . Képzelmem férfias alakját szüntelen elémbe varázsolja . . . Látom őt, ha fényes mulatságok izgalmaiban veszek részt, látom őt, ha unalmas magány vesz körül . . . Ébren is csak róla álmodom . . . Egyik pillanatban meghalni a másikban örökké szeretnék élni, a szerint a mint egyesülésünk reménye apad avagy nő . . . A mama ily erősfoku érzelmekkel szemben ellenkező álláspontra sánczolja el magát és teljesíthetetlen parancsokkal áll elő. — Nem a te igényeidhez való az a szegény ördög, kinek csillogó egyenruháján kívül egyebe sincsen. A józan ész és társadalmi helyzetünk tiltakoznak ezen házasság ellen. Többé ne lássam házamnál és szigorúan megtiltom neked, hogy még csak gondolj is rá! Megértettél ? Ily és hasonló stylü oktatások mellett lehetek-e boldog? A mama persze legjobban szeretné, ha az ifjúság édes illúzióit, melyeket a forrongó leány szív szőtt magának, a legridegebb önzéssel megsemmisíthetné ... Ne szeressem, tépjem ki a szivemből képét; legyek hideg, büszke, okos, számitó . . . Vegyek tekintetbe bizonyos társadalmi állást stb. stb. Könnyű ezeket nagy hangon kimondani ... de tessék csak helyzetembe bele képzelni magát ... Ha szivemben nem volna az ifjúság forrongó vágyakozása, ha lángoló vérem nem ostromolná egész valómat; vagy talán a mama kiváuságára érzéketlen szoborrá változhatnék át; — de amikor önmagam sem tudok háborgó szivemen uralkodni, mi alapon és jogon akar érzelmeimnek irányt szabni? Hisz a szerelmet nem lehet kötőféken vezetni! Avagy a mama nem tudja azt, hogy a szív- beli akadályok legyőzésére irányuló küzdelem az igazi
