Nagybánya és Vidéke, 1902 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1902-05-04 / 18. szám
Nagybánya, 1902. Május 4. — 18. szám. XXVIII. évfolyam/^ 1 asr Előfizetési árak: Egész évre 8 Kor. Fél évre 4 Kor. Negyedévre 2 Kor. Egyes szám 20fill. Előfizetések, reklamácziók és hirdetések Molnár Mihály könyvnyomdájába intézendők. Közlemények a szerkesztő lakására — Felsőbányai-utcza 20-ik szám alá — küldendők. Nyilttér soronként 20 fill. A nagybányai jótékony nőegyesület XI., évi Jelentése 1901. január 1-től deczember 31-ig. (Titkári jelentés.) A nagybányai jótékony nőegyesület a lefolyt évvel betöltötte működésének 40-ik esztendejét. Negyven esztendő kétségtelenül hosszú idő nemcsak egy embernek, hanem egy hosszabb időtartamra hivatott egyesületnek életében is s midőn egyesületünk ezt a hosszú időt szerencsésen átélte, megáll egy pillanatra s megelégedéssel szemléli azokat az eseményeket, melyeket e negyven év történetéből az emlékezet felidéz. — Látja, hogy e hosszú időt nem töltötte hiába, mert annak minden kisebb-nagyobb szakához a jótékonyság hosszú sorozata fűződik. Nem törülhetett ugyan le minden könnyet, mely e négy évtized alatt a szenvedők arczát borította ; nem szüntethetett meg minden nélkülözést, a melylvel útjában találkozott, — mert anyagi ereje sohasem állott arányban a szegénység és nyomor nagyságával, mely a társadalom tagjai közül egy jó résznek osztályrészül jutott. . . Ámde az, hogy kedvezőbb körülmények között, kiterjedtebb eszközökkel többet tehetett volna, mitsem von le annak értékéből, a mit tényleg tett. De midőn e negyven év történetét vizsgálva azon emberbaráti cselekedetekre gondolunk, melyeket a jótékonyság szolgálatában álló egyesületünknek a szegények javára végbe vinni sikerült — lehetetlen, hogy egyszersmind hálával ne emlékezzünk meg arról a hathatós és jóakaró támogatásról is, melyben városunk közönsége bennünket e hosszú időn át részesített. A közönség ugyanis működésünk első perczétől kezdve szüntelen ott állott oldalunk mellett, az ő lelkesedése ösztönzött kitartásra, az ő áldozatkészsége szolgáltatta az anyagi eszközöket, melyek nélkül a magunkra vállalt nagy feladatokat megvalósítani képesek nem lettünk volna. Hogy a nagy közönség mily jóakarattal kiséri törekvéseinket, erre fényes példa többek között a lefolyt esztendő. Egyesületünk ugyanis, mivel a rendelkezése alatt álló vagyon korántsem hoz annyi jövedelmet, hogy abból sokoldalú kiadásait fedezhetné — mint minden évben, úgy ezen évben is támogatásért kénytelen volt többször a közönséghez fordulni. És a közönség nem zárkózott el könyörgő szavunk elől és készséggel meghozta a maga szives áldozatját a jótékonyság oltárára. Bizonyságot tesznek erről gyűjtő- iveink, melyek körülhordozásában az egyesület tagjain kívül Geötze Ella, Géressy Gizi, Gurszky Mária, Krausz Erzsi, Kunay Anna, Lukácsv Irma, Maár Her- min, Mayer Ilona, Nagy Ida, Roszler Etel, Szaitz Irén és Torday Mimi kisasszonyok buzgólkodtak s a melyeken egyesek nagyobb, mások kisebb összeget ajánlottak föl az egyesület javára, de a legkisebb adománynak is nagy értéket kölcsönöz az az önzetlen szeretet, mely ezen adományokban a szegények iránt kifejezésre jutott. Ezen adományokat alább részletesen felsoroljuk, de nem tehetjük, hogy már itt különös hálával föl ne említsük gróf Teleki Gézáné ő nagyméltóságának, Meszlénvi Gyula szatmári püspök ur, Winkler József ez. püspök, nagyprépost ur és Degenfeld Sándor grófur ő méltóságaiknak, továbbá a nagybányai részvénytakarékpénztár és a városi takarékpénztár nagyérdemű igazgatóságának nevét, mint olyanokét, kik egyesületünket a lefolyt éven át nagyobbmérvü anyagi segítségben részesítették s a kik ennek következtében az egyesület fokozottabb hálájára tették magukat érdemesekké. Még nagyobb jótevője volt egyesületünknek Stoll Béla ügyvéd ur, a helybeli részvénytakarékpénztár igazgatója, ki már nagyon sokszor adta fényes tanu- jelét törekvéseink iránt való meleg érdeklődésének, ezúttal pedig eddigi jótelteinek számát egy gazdag alapitványnval szaporította. A Gondviselés ugyanis a lefolyt évben súlyos csapással látogatta meg az ügyvéd urat. Leánya, Mária, kinek kiváló lelki tulajdonságait városunkban mindenki ismerte s a kit épen ezekért mindenki szeretett, mipdenki nagyrabecsült — élete tavaszán elhunyt . . . s a bánatos apa az ő lelke nemességéhez illő emléket akart a kedves halottnak állítani egyesületünknél. Ezen okból megvette a rák- utczai 20. számú házat és azt egyesületünknek ajándékozta azzal a kikötéssel, hogy az leányának óhajtása szerint otthona legyen olyan jóerkölcsü kifogástalan viselkedésű cseléd-leányoknak, kik legalább egy évig megszakítás nélkül szolgáltak egy helyen s midőn szolgálatukból kilépnek, szülői otthon hiányában hajlék nélkül maradnak s a kik e miatt aztán kénytelenek — talán sokszor erkölcsi kárukra — á nekik felajánlott legelső helyet elfoglalni ... És nehogy ezen alapítván}- csak legkisebb uj terhet is rójjon az egyesületre az ügyvéd ur 600 koronát tett le az elnökség kezeihez, hogy annak kamataiból az épületnek időről-időre fölmerülő fentartási költségei fedeztessenek. E nemes tett önmagában hordja dicséretét. Épen ezért mi tartózkodunk annak minden további bírálatától és csak azon hő óhajtásunknak adunk kifejezést, hogy vajha az a jó szándék, melyből e nemes elhatározás fakadt, elérné czélját s ezen uj intézmény minél tökéletesebben megfelelne hivatásának. Általánosan ismert tény, hogy egyesületünknek a közönség részéről felajánlott jótékony adományokon kívül fő és úgyszólván egyetlen jövedelmét a munkaházi készítmények után befolyó tiszta haszon képezi. Sajnos, hogy ez a forrás az utóbbi évek folyamán nagyon megcsappant, a mennyiben a munkaházból kikerülő háziipari czikkeink korántsem örvendtek annak a keresletnek, melyet e czikkek akár tartósságuknál, akár finom kivitelüknél fogva megérdemellek volna. A múlt esztendő még némileg a jobbak közzé tartozott, mert az április hó 28-án, 29, 30-án, május hó 1 napjain megtartott szatmármegyei gazd. kiállítás és a Rényi-féle zelestyei üveggyárral való összeköttetésünk üzleti forgalmunkat meglehetős mértékben emelte. De haszonról még mindig nem beszélhetünk s meg kellett elégednünk azzal a szintén nem kicsinylendő eredménynyel, hogy háziipari osztályunk tisztességes napi bér mellett városunkban és Felsőbányán nagyobb számmal foglalkoztathatott olyan munkásnőket, kik nehezebb munkára akár körülményeiknél, akár életkoruknál, akár egészségi állapotuknál fogva képesek nem T&tUKvolna. Háziipari osztályunkról lévén szó, meg kell emlékeznünk arról a két rendbeli kitüntetésről, mely egyesületünket ezen osztályunk révén érte. Ugyanis, mint föntebb említettük, háziipari készítményeinkkel résztvettiink a szatmárvármegyei gazdasági egyesület kiállításán s ott versenyképes, finom kidolgozású, Ízléses sásmunkáink dicséretben részesültek. Ugyancsak a lefolyt évben mondott Ítéletet az 1900. évben megtartott párisi kiállítás bíráló bizottsága a világ minden részéből beküldött tárgyak fölött s jóleső örömmel jelenthetjük, hogy egyesületünk itt is elismerő oklevéllel lett kitüntetve. Azon csekély jövedelemből, melyhez saját igyekezetünk folytán jutottunk, továbbá azon nagylelkű adományokból, melyeket a könyörületes szeretet bocsátott rendelkezésünkre — egyesületünk a következő jótékonyságot gyakorolta: 1. Rendes havi segélyben részesített 40 szegényt, kik rendkívül nehéz helyzetük, többnyire előrehaladott koruk és az ezzel járó betegeskedésük folytán valamennyien rá voltak szorulva a támogatásra. 2. Eentartott két kiskedóvót, melyet nagy áldozatok árán évekkel ezelőtt azért létesített, hogy a kereszthegyi és a veresvizi szegény bányamunkások gyermekei ne legyenek kénytelenek felügyelet nélkül maradni akkor, midőn a szülők elfoglaltságuk miatt a felügyeletet nem teljesíthetik. A két kisdedóvó növendékeinek száma túlhaladta a 150-et, kiket az egyesületi óvónők nemcsak naponkinti gondozásban, hanem értelmi fejlettségüknek megfelelő oktatásban is részesítettek. A kisdedóvók az egyesület szigorú ellenőrzése alatt állottak, mely ellenőrzést az egyesület akként gyakorolta, hogy havonkint két tagot küldött ki kebeléből, kiknek kötelességük volt a kisdedóvókat riieg- látogatni és tapasztalataikról a legközelebbi gyűlésnek jelentést tenni. 3. Ahoz a régi szokásunkhoz, hogy a karácsonyi ünnepek alkalmából a kisdedóvókban karácsonyfákat állítunk föl, szegényeink között ruha és élelmi szereket osztunk ki — ez idén is hívek maradtunk. Hogy egyesületünk sokféle kötelességeivel járó kiadásait fedezhesse, kénytelen volt rendkívüli bevételekről is gondoskodni. Ezért farsang utolsó napján A „NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE” tártba. 'ocxacc----Sz üzbeszéd. Sok szenvedélyről hallottam már, melynek rabja lesz az ember, de mindegyiken túltesz az öreg Feny- vessy bácsi, a képviselőház gyors irodájának főnöke. Ö a szüzbeszédek rabja. El nem maradna egyről sem és még beteg ágyából is képes lenne fölkelni, hogy jelen lehessen az uj képviselő első beszédén. Ö gratulált először nagyapáinknak, mikor bemutatkoztak beszéddel a Háznak és gratulált most az ifjabb nemzedéknek is épen olyan örömmel és bensőséggel, mint akkor. Csak az idő repült el fölötte, a haja őszült meg, de a lelke az üde, fiatal maradt. És van is abban valami. Nincsen érdekesebb momentum a szüzbeszédnél. Az ember nem nézi akkor azt, hogy milyen párti, jobboldali, közép, bal, vagy szélsőbali, azzal sem törődik, micsoda elveket hangoztat, csak magára az emberre kiváncsi. Milyen az orgánuma, a magatartása, hanghordozása, politikusnak született-e vagy felfuvalt nagyság. Mert csak névleg az, a képviselő addig, rnig el nem mondotta szüzbeszédét. A politikai szereplés próbaköve ez. Az ösmeretlenség homályába esik vissza, ha nem állotta meg helyét, de ha kivágja a rezet, szárnyára kapja a fáma. És viszi messze és mind magasabbra. Az előtt hirt sem hallottunk róla és ma már ösmert a neve a Kárpátoktól le az Adriáig. Mint , régi ösmerősről beszélünk felőle, bíráljuk működését, kritizáljuk tetteit. A nagyságos honatya, mikor a parlamentbe belép, magával hozza a jövő sejtelmes reményeit, a nagyság lappangó tüzét, de mikor megszólalt, már beilleszkedett a politikai élet rendes keretébe. Ezért oly érdekes a szüzbeszéd. * A kocsik már elég sűrűén robogtak az ország háza elé, midőn a muzeum könyvtárából átszaladtam hivatásom teljesítésére. Az előcsarnokban álló disz- magyarba öltözött teremszolgák nagy gyorsasággal nyújtották át a napirend különböző irományait, melyekkel fölfegyverkezve helyemre indultam. A mi karzatunk, az újságírói karzat valóságos hőmérője a Háznak. A jobboldaliról nem szólok, mert ott többnyire a német és külföldi lapok tudósitói tanyáznak, de a baloldalon, közvetlen a Kossuth-párt mellett. Ha lassú, vontatott az ülés, csak egy-két alak gubbaszkodik ott, kiket oda szegez a kötelesség, mert lapjuk este jelenik meg, a többiek künnt trécselnek a folyosón, vagy a buffében udvarolnak a szép Mariskának. De ha végigszáguld a Házon a vihar előszele, alig győzi befogadni a sok krónikást és gyorsan sik- lanak végig az irónok hegyei a fehér lapokon, hogy megvigyék a hirt a szenzáczióra éhes közönségnek. És ugyanez a jelenet ismétlődik meg akkor is, ha szüzbeszéd van Ki kell tanulni az egyes szónokokat, hogy annál könnyebben élvezhessük a nyugalom édes perczeit. Mert nagy jelentősége van annak, milyen hangulattal fogadja a Ház az illető honatya beszédét. Irányadó ez a jövőre. Az ülésterem még üres. Szomorúan meredeznek a hosszú padsorok, a karzati székek, az elnöki emelvény a szürke világosságban. Nem sokáig tart már dicsőségük, arra sem érdemesítik, hogy helyrehozzák a rongálásokat. , Mire hasztalanul költeni az ország pénzét, hiszen úgy is van elég kiadás. A folyosó már népesedni kezd. Első a honatyák közt az öreg Madarász, a legszorgalmasabb magyar képviselő, ki egy ülést sem mulaszt el s már kilencz után ott sétálgat. Nagy öröme telik benne, ha el-el csip egy-egy fiatal képviselőt s beszélget vele, de csak egy pár perczig. Akkor tovább áll, hosszú szakáiét simogatva. Ha saját pártjabeli, úgy tanácsokat ad neki, de ha más párthoz tartozik, csipős élezeket vág a szemébe. Az olvasóban senki. Május elseje volt, szünetelt a munka, nincs lap, nincs újdonság. A meteorológiai időjelző táblánál Bay Lajost rajtakapom, amint nagy figyelemmel nézi a szatmármegyei jelentéseket. Hát még erre is kiterjed a figyelme? A természet titkait is kutatja, nem mért-e csapást választóira? Elossanok mellette, hogy észre ne vegyen. Tudom, hogy izgatott kissé, hiszen nem közönséges nap van ma. És a Ház lassanként benépesül. Kossuth Ferenez már helyén ül s irományait rendezi beszédjéhez, a jegyzők is elfoglalják trónusukat, a karzat csendesen meglelik. Némely öreg bácsik, mosolygós arczu szép asszonyok tekintenek le nagy figyelemmel felülről, ismerős arezok után kutatva. A folyosóról halk zsibongás hallik, kis csoportokba összeverődve beszélgetnek a honatyák, a nap eseményeiről, ügyes bajos dolgaikról, választóikról. Egy-egy nevezetesebb alak körül újságírók verődnék össze,
