Nagybánya és Vidéke, 1902 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1902-05-04 / 18. szám
1902. május 4. (2) NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE 18. szám. az ifjúsági kör szives közreműködésével ismét rendezett egy, az előző évihez hasonló álarczosbált, mely elég szép sikerrel végződött s jövedelmünket 356 K 20 fillérrel gyarapította. Ezenkívül felkérésünkre a Hollósy festőiskola a nagybányai festőművészekkel együtt Szalmáron kép- kiállitást rendezett, melynek jövedelme felerészben egyesületünké lett volna. A kiállítás ugyan nem sikerült s így a jövedelem elmaradt, de azért a jó szándék megérdemli, hogy róla megemlékezzünk. Felemlitendőnek tartjuk még, hogy a néhai Rátz Pál prépost, nagybányai plébános nevére gyűjtött alapítvány ez évben Robeily Lajosné pénztárosunk buzgólkodása folytán 400 koronára egészittetett ki s annak kamatait egy házi szegény segélyezésére fordítottuk. Egyesületünket a lefolyt évben szomorúság is érte. Ugyanis özv. Nyirő Józsefnél, ki különösen a régebbi evekben egyesületünknek rendkívül buzgó tagja volt — a halál elragadta tőlünk. Emlékét és érdemeit a deczember havi közgyűlés jegyzőkönyvileg örökítette meg. E veszteséggel szemben örömmel adhatunk hirt arról a szaporodásról, mely alapitó tagjaink sorában a kedves emlékű Stoll Márián kívül Dégenfeld Sándor gróf belépésével, rendes tagjaink sorában pedig Gellért Endréné, Hoffman Árpádné, Eevendovszky Eerenczné, Muzsnay Ferenczné, Szőke Károíyné és Szűcs Károlyné belépése folytán előállott. Egyesületünk tagjai az alapszabályokban biztosított jogaikat az évi rendes nagygyűlésen és a havi rendes közgyűléseken gyakorolták. Az évi rendes nagygyűlés márczius hó 3-án, a havi közgyűlések pedig mind.n hónap első vasárnapján tartattak. E gyűléseken a szegények segélyezésén kiviil több fontos egyesületi ügy tárgyallatoít és intéztetett el. A jövő iskolája. Részlet Neubauer Elemér máj. 2-iki szabad előadásából. Két ut áll előttem, midőn a jövő ^népiskoláját akarom megrajzolni Vagy a szárnyaira bocsátott képzeletnek szabad röptöt engedve teljes idealizmussal építem föl a jövő perfekt népiskoláját; vagy pedig számbaVéve tanitásügyünk múltját, jelenét, s a fokozatos fejlődés örök törvényét, keresem a rést, melyen a jövőbe bepillanthatnék. Talán érdekesebb volna előadásom, ha az első utat választanám, de nélkülözné a reális alapot, azért inkább az utóbbi utón indulok meg. Előzetes tájékoztatás végett jelzem, hogy három nézőpontból szándékozom megvilágítani a felvett thé- mát: u: rb tanügypolitikai, pedagógiai és administrativ oldaláról, Iskola-ügyünk politikai kérdéseihez rendesen nagy óvatossággal mernek hozzá nyúlni tanférfiaink. Pedig nézetem szerint semmi veszély nem származhatik abból, — ha elvi alapon állva — a legnagyobb nyíltsággal tekintünk iskola-ügyünk politikai vonatkozású kérdéseinek szeme közzé. Sőt nekünk nem csak mint tanítóknak szükséges ismernünk mindazon kérdéseket, a melyek pályánkkal szoros összefüggésben állanak, de mint a magyar in telligentia egy számot tevő tényezőjének első sorban kell harczosaiul szegődnünk azon eszméknek, melyektől tanitásügyünk boldogulása, a nemzeti eszmének térfoglalása, az összetartozás érzetének szélesebb körökben való lüktetése várható. Szemeink előtt indult meg a küzdelem az állam, nemzetiségek és felekezetek között az iskola bírásáért. Ma ugyan még kezdetén vagyunk a harczoknak, de előbb-utóbb nagyobb aranyuakká válhatnak azok. Alig egy hónapja — illetékes személy — az ország miniszterelnöke szükségesnek látta nyíltan megmagyarázni a képviselőházban, hogy miképen kell értenünk az egységes magyar nemzeti állam kiépítését. Kimondatta azt t. i. hogy a törvény előtti egyenlőség ugyan egyenlő elbánást biztosit minden embernek, de nyelvi tekintetben az abszolút egyenlőséget a magyar államnak karaktere nem engedi meg. A magyar állam fejlődésének, sajátos viszonyainak szükségképeni folyománya, hogy immár a cselekvés terére lépjen. Azon nevezetes forduló ponttól kezdve, a mióta hazánk a jogállamok sorába lépett, társadalmunk addigi erős osztályai egyedekre hullottak széjjel. Gondoskodni kellett tehát oly tényezőről, a mely pótolni tudja azon állam fentartó erőt, a melyet azelőtt egyes társadalmi osztályok sugároztak ki magukból. Íme az állam az iskolát szemelte ki, mint egyik legalkalmasabb tényezőt ezen magasztos feladat megoldására s azért sürgős és elsőrendű érdekének tekinti, hogy az ország minden iskolája a mellett, hogy a humanizmus ápolója, a művelődés terjesztője főleg a nemzeti eszme fentartója is legyen. Bizonnyára nem csak az állam, de minden magyar ember lelke mélyében ugyanezen meggyőződést vallja. Sajnos azonban a jelen körülmények között j igen kevés, vagy épen semmi biztosítékunk nincs arra épen a nemzetiségi és felekezeti megoszlás, továbbá törvényeink hiányossága miatt, hogy az ország minden iskolája az imént kifejtett feladatok mindenikét hűen teljesítené. Ép ezért az volna a legméllóbb, leghazafiasabb a magyar társadalom részéről, ha kisebb jelentőségű érdekek elmellőzésével egyöntetűen óhajtaná, hogy a jövő népiskolájának tulajdonosa — főleg a nemzetiségek között — kizáróiag az állam legyen. Ez lehetett intentiója népoktatási törvényünk bölcs megalkotójának, midőn annak 80-ik szakaszába bevette, hogy a ministernek nemcsak joga, hanem tiszte vagyis kötelessége mindenütt, a hol az állam érdeke megkívánja áll. népiskolákat fölállítani. Eötvös báró különben több helyen kifejtette, hogy ott, hol a politikai jogok egyenlő gyakorlása folytán a polgárok egyenlően folynak be az országgyűlési képviseletre és az ország kormányzására, joga van az államnak arra, hogy nevelés-oktatás által a politikai jogok érett gyakorlására képessé tegye polgárait. Az államot épen úgy az emberiség közös támaszának kell tekinteni, mint a vallást, mondá egy jeles Írónk, az egyik az erkölcsi javakat, a másik az anyagi jólétet s a polgárok biztonságát óvja. Tehát méltán elvárhatja az állam, hogy a társadalom egyetlen rétege se gördítsen akadályokat messze kiható kultur- akcziói elé. A politikai szempontoktól eltekintve, az iskola belső életének szempontjából is jó helyen van a tanügy az állam kezében, mert igy távol állván az iskola minden társadalmi, felekezeti rokon vagy ellenszenvtől, zavartalanul adhatja át a gyermekseregnek az emberiség haladásának közös gyümölcseit, A jövő iskolájában, mint az idők jelének, megfelelő helyet látok biztosítva a munkára való nevelésnek és hiszem, hogy a munkával kapcsolatosan helyet talál a jövő iskolájában az, a mi a maiból teljesen hiányzik: »Az élet feladatainak helyes felfogására, megértésére való nevelés.* Nem lehet ezen uj nevelési elvet kicsinyelni, mert tény, hogy a szellemi s anyagi munkás egyaránt könnyebben viseli a fáradságos létküzdelmeket, ha nagy erkölcsi szempontok vezérlik munkájában. Fen- költ gondolkozásu nemes lelkületű ember boldogságot áraszt családjára, áldása azon körnek, a melyben forog és munkálkodik. Hogy ki-ki békével töltse be az osztályrészéül jutott munkakört, meg kell tanítani azon vallási, erkölcsi és társadalmi igazságokat, melyek nélkül az ismeretek haszontalanok, sőt károsak lehetnek Hivatva van hát az iskola világos élet- bölcseletet plántálni a jövő generatioba s hiszem, hogy ez által nem csekély mértékben fog hozzá járulni a jövő szoczialis kérdéseinek megoldásához. Más oldalról, a népiskola értelmi színvonalát tekintve, ha lépést akarunk tartani a folyton előre haladó kultur népekkel, a megterhelés czime alatt nem állhatunk meg az ész kiművelésében eddig elért eredményeknél. Módját kell találnunk, hogy az általános műveltség, az ismeretek növekedjenek terjedelmükben és minőségükben. Egy német bölcsész Írja, hogy a népek versenyében jövőben az lesz a győztes, a ki a legnagyobb műveltséget képes a küzdelem mérlegének serpenyőjébe helyezni. Ismert dolog, hogy ma már általános tudásvágy hatja át a társadalom minden rétegét, mindenki élvezni óhajtja azt a gyönyört, a mit a lélek szabad tiszta gondolata teremt. Angliában a szabad Líceumok, jobban mondva népegyetemek a nép műveltségének emelését, eme tudásvágy kielégítését szolgálják. Csakhogy ily intézmények nem általánosak, kis körre szorítkoznak, ép azért szerintem a tudományokból mindaz a mi népszerűsíthető, csakis a népiskola utján válhat közkincscsé. Ezen czél elérése érdekében a jövő iskolájának intéző körei első sorban a tanítóságnak fognak módot nyújtani arra, hogy alaposabb teljesebb kiképzésben részesüljön. Nem fognak megelégedni azon frázissal, a mit ma oly gyakran hallunk, hogy nem annyira tudományok birtokában lévő, mint inkább lelkesülni tudó tanítókra van szükség. Hiába nem vonható kétségbe, hogy a ki az egyes tudományok megfelelő magaslatán áll s e mellett kellő tanítói rátermettsége van hozzá férhetőbben, kitünőbb csoportosításokkal lényegesebb és helyesebb szempontok szerint közli, jobban megválogatja a népszerűsítendő ismereteket. A jövő pedagógusai tehát különbséget fognak tenni a hasznos és kuriózum számba menő tudományok között. Meg fogják tanítani, hogyan kell és hogyan nem kell élni, hogyan fordíthatják az emberek hasznukra a föld javait, hogyan bírjanak az állatokkal, óvják meg az egészséget. Egyszóval a jövő iskolájában csak az emberek életére fontos kiaknázható dolgoknak adnak helyet s mellőznek minden meddő, időrabló hiábavalóságot. kérdésekkel foggatva, a múlt, jelen, jövő politikáról. Mert különben is van théma reá elég. Legnagyobb érdekű pedig az, ki lesz az uj kereskedelemügyi miniszter. Kombinálják, találgatják, közbe-közbe megnyílik a miniszteri szoba ajtaja, kilép rajta egy-egy miniszter s amint besiet helyére, mosolygós arczczal hallgatja az elröppenő szavakat. Olyikat megcsípik az újságírók — Kegyelmes Uram! Hát igy lesz-e? Hát úgy lesz-e ? Udvarias, kitérő felelet reá a válasz a legravaszabb diplomácziával. Se kétségbe nem vonja, se meg nem erősiti a kérdést. Két kandidátust emlegetnek, mint komoly tényezőket Nagy Ferencz az egyik, Láng Lajos a másik Egyforma tábora van mindketlőnek. Mindegyik pártra nézve közömbös bárki lesz, csak a kiknek érdekök kívánja tippelnek erősen. Egyszerre újabb hir kél szárnyra. Láng Lajos javára billenti a mérleget. Megszólalt a bécsi telefon »távirati bürója* s szenzácziós dolgot bug le magyar kollegájának : a király aláírta Láng kinevezését. Nagy mozgás , támad erre, megindul az érdeklődés minden vonalon. — Igaz-e?‘Megerősitette-e a félhivatalos? De. hol van Láng? ő tudná legjobban megmondani. Neki .tolnak az újságírók. Keresik mindenütt. Nincs sehol. Nem is jött el a mai ülésre. Ez gyanús és pozitivebbé teszi a hirt. Nyilván azért nem jött, hogy kikerülje az előzetes gratulácziókat. — Csak hidegvér! kiáltja a legidősebb riporter, a legvénebb politikai róka, ahol jön Széli, mindjárt megtudjuk. És a folyosó elején megjelenik a miniszterelnök alakja. Illő tisztelettel nyitnak neki utat a nagyságos honatyák. És a kormány feje méltóságteljesen, vidáman lépeget a sorfal közt. Ellenzékit, néppártit épen olyan barátságos mosolylyal köszönt, mint a saját pártjabelit és ebben nagy politika van. Mire az újságírókhoz ér, meggyorsítja lépteit. Nehogy kérdezhessenek tőle valamit. A valót el nem árulhatja még, azzal meg egyiket sem akarja megbántani, hogy ne feleljen kérdésére. Nehány vén lantos azonban nem engedi. Kebelbeli jóbarátok, talán egyszerre láttak czikkeik napvilágot. És a miniszterelnök jóbarálja az újságíróknak. Legutóbb is táviratban jelentette ki mikor el nem mehetett bankettükre, hogy azért szívvel, lélekkel közöttük van. De a kérdezős- ködők is eredménytelenül hagyják ott a miniszteri szobát. Ma még nem lehet nyilatkozni majd holnap. Holnap? Mi minden megváltozhatik egy huszonnégy óra alatt, hát még a jelöltség? Pedig a nagy- közönség éhes. Jól kellene laktatni. Mit adjunk neki ? Az a mi van. Éljen láng Láng Lajos az uj kereskedelmi miniszter? Hiszen ez már befejezett tény, hogy igy lesz. A bécsi büró kiszimatolta Széchényi gróf előterjesztését a tegnapi minisztertanácsról, melyet Őfelségének tett, a miniszterek nem akarnak még nyilatkozni, de czáfolni nem czáfolnak és Láng Lajos nem jelent meg, hogy ne legyen kitéve az előzetes gratuláczióknak. Egyszerre elhal a zsibongás, megszakad a terefere. Megszólalt az elnöki csengő apró csilingelőse a folyosón, olvasóban, büffében, hiva a honatyákat az ülésterembe. A jegyzők már elolvasták a multi ülés naplóját, mire lassanként begyülnek a képviselők, ki elvonul a padsorokba, ki az elnöki emelvény mellett telepszik le, hogy jobban hallja a bejelentéseket. De honnan e sokadalom, miért e nagy buzgóság? Talán a pénzügyi tárczától várnak pikánsabb jeleneteket, vagy annyira szivükön fekszik a hoza sorsa ? Dehogy is, összeférhetlenségi zsűri van ma és annak a képviselőnek, kit kisorsolnak és nincs jelen, sokforintja bánja meg. Ennyit vonnak le fizetéséből büntetésképen. Ezért az érdeklődés. A bejelentéseknél még hallik a megszakított terefere utóhangja, de Apponyi megrázza a hatalmas elnöki csengőt, mire csöndesség lesz. Áttérnek a napirendre, a pénzügyi tárcza költségvetésének tárgyalására. A nap első szónoka a függetlenségi párt nagynevű vezére, Kossuth Lajos fia. A párt tüntető nagy számmal jelent meg, hogy helyesléseivel nyomatékosabbá tegye vezére szavait. Szomorú igazságok hangzanak ajkán, miket bizony megszívlelhetnének a szegény magyar nép érdekében. A nagy figyelmet a helyeslés zajos moraja váltotta fel, mikor bevégezte szavait. A jobboldali felszólalók jegyzője harsány hangon kiáltja a nap második szónokát: — Bay Lajos! Valami különös jóleső érzés fut keresztül rajtam a hang hallatára. Egy pillanatra eltűnik előlem a Ház, a tudós törvényhozókkal, mosolygó karzatával és egy hegykoszoruzta kis várost látok magam előtt. Olyan melegséggel intenek felém az árnyas hegyoldal, a régi tisztes torony, az egyszerű házikók, a fakadó lombok pattanó rügyek. Hallom a patak morajlását, amint lassú dübörgéssel hajtja a nemes fémet törő kereket gyári raktára! A legjobb minőségű, szabású és formájú férfi urak részére kalapok, lítfuu uuiuiiu Uft női és gyermek ingek, kézzel kötött harisnyák és mindennemű férfi-divat czikkek legolcsóbb forrása Nagybányán: Radó Andornál (Fő-tér.) „Ideál“ ezipők egyedüli raktára.
