Nagybánya és Vidéke, 1902 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1902-04-27 / 17. szám

Nagybánya, 1902. Április 27. — 17. szám. B XXVIII. évfol^fuíiu 23 TÁRSADALMI HETILAP A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE meg-jelewik: T7-^.s.A.:3=eisr^.DP Előfizetési árak;-. Egész évre 8 Kor. Fél évre 4 Kor. Negyedévre '2 Kor. Egyes szám 20fill. Előfizetések, reklamácziók és hirdetések Molnár Mihály könyvnyomdájába intézendők. Közlemények a szerkesztő lakására — Felsöbányai-utcza 20-ik szám alá — küldendők. Nyilttór soronként 20 fill. Városi közgyűlés (április 23-án.) A képviseletnek rövid ötnegyed óráig tar­tott ülése volt szerdán. 18 tárgy volt kitűzve az igaz, de többnyire fcsak tudomásul kellett őket venni, bármennyire szónokoltak volna is egyes kritikusabb városatyák.'flgy tehát inkább nem szónokolt senki. A katonaság iránt nagy reményekkel volt különösen az iparos osztály, a hadügyminiszter azonban alaposan lehütötte»vágyainkat egy né­met nyelven küldött száraz leiratban, a milyen­nel szokták minálunk a kaszárnya ügyét elin­tézni, mert nem első eset, a mikor értesítenek, hogy »jelenben nem teljesíthető« stb. Kaptunk mi ilyet máskor is és fogunk még kapni. A városi takarékpénztár uj alapszabályai leérkeztek a bemutatási záradékkal ellátva, ezek felett sem lehetett többé disputálni. Érdekesebb tárgy volt még a vendéglő ügye, Komzsik hosszabb bérletet kapott a várostól, hogy az építkezést tűrje s a mit elveszít az első 2 évben, azt visszanyerhesse 10 év alatt, ö azonban, mint bérlő, kártérítést követel, mert az építkezés sokáig tartott. A képviselet természetesen nem mondhatott egyebet, mint­hogy a szerződés alapján nem jár kártérítés így állván a dolgok, mint hírlik, Komzsik valószínűleg eláll a bérlettől, illetve a város beleegyezésével másra ruházta át azt. És a mit elől kellett volna~tenni, megtette a közgyűlés a végén, hogy a váratlanul elhunyt derék miniszter: Horánszky halála felett rész­vétét jegyzőkönyvileg megörökítette. V4 12-kor már vége volt a gyűlésnek s megkezdődtek a tömeges gratulácziók a Béláknál. A gyűlésről részletes tudósításunk követ­kező : Elnök: Gellért Endre polgármester. Jegyző: Égly Mihály főjegyző. Ügyész: Dr. Miskolczy Sándor. Hitelesítők: Csüdör Lajos, Hudoba Gusztáv, Tóth Sándor. 1. Napi rend előtt elnök mély részvéttel jelenti, hogy Zoltán Lajos a képviselőtestület tagja váratlanul elhunyt, a megboldogultat forrón szeretett neje halála oly érzékenyen sújtotta, hogy teljes visszavonultságban élve a közügyek­ben nem vett részt, halála mégis széles körök­ben keltett részvétet. Indítványozza, hogy a közgyűlés részvétének jegyzőkönyvileg adjon kifejezést. Egyhar gulag elfogadtatik. Zoltán Lajos elhalálozása következtében özv. Simay Tivadarné következik a sorrend­ben értékképviselőnek, a ki 15 nap alatt kö­teles megbízottját bejelenteni. 2. A Rózsa-féle házastelek ügyében a be- Iügyminiszt. a képviselet határozatát jóváhagyta. Tudomásul szolgál. 3. Most érdekes tárg” következeit a kato­naság, a kaszárnya kérdi se, ebben a hadügy­miniszter ékes német nyelven „An den löblichen Magistrat der Stadtgememde in Nagybánya« a következő választ küldötte: „A cs. és kir. közös hadügyminisztériumhoz f. évi márczius 12-ről 1102. sz. a. beadott azon kérelem telje­sítése, hogy ott egy közös hadseregbeli zászlóalj állandóan elhelyeztessék, ez idő szerint nem helyezhető kilátásba. A cs. és kir. közös hadügyminiszter mégis ezen kérelmet a bekövetkezhető katonai válto­zások esetére a 6-ik hadtest kereténél elője­gyeztette.“ Tudomásul szolgái s az átirat másolat­ban közlendő az indítványozó Bay Lajos képviselővel. 4. Szatmárvármegye törvényhatósága Sma­regla János aljegyző választása, az erdőügyi tanácsos lótartási átalányának fölemelése, a Lamarche czégnek engedélyezett erdőkihaszná­lási kedvezmény ellen beadott fellenbezéseket elül ásította. Tudomásul. 5. A Laposerdő vételárának felhasználása ügyében a vármegye akként határozott, hogy az 1901. évre megállapított költségelőirányzat érintetlenül hagyása mellett az 1902. évi elői­rányzat bevételi részébe a Laposerdő eladási árából beállított 30000 K töröltetik s az ez által előálló hiány fedezésére a Laposerdő ela­dási árából még meglevő 340000 K kamatai lesznek fordítandók s még azután fennmaradó hiány eloszlatására egyedül a költségvetés ke­retén belül történendő megtakarítások, másrészt az esetleg előforduló, de a jelen költségvetésbe fel nem vett előre nem látható bevételek lesz­nek fordítandók. A közgyűlés ezt tudomásul veszi. 6. A városi árvaszék beterjeszti az 1901. évi megvizsgált és rendben talált gyámpénztári számadást. A képviselet a számadásokat fölterjeszti a törvényhatósághoz s a kezelőknek a fel­mentvényt megadja. Ugyancsak a gyámpénz­tár terhére nyomtatványokra 48 K 40 f kiu­taltatott. 7. Nagybánya város takarékpénztárának uj alapszabályait a kereskedelmi törvényszék be­mutatási záradékkal-ellátta. Utasittatik az igazgatóság, hogy az alap­szabályok kinyomatása iránt intézkedjék. 8. Iíj. Pekker István okleveles gyógysze­rész aradmegyei lakos továbbá Bajnóczy Sán­dor és Gaál Kálmán nagykárolyi illetőségű gyógyszerész Nagybányán felállítandó 3-ik gyógy­tár engedélyezéseért folyamodott. Az egészségügyi bizottság e tárgyban oda nyilatkozott, hogy egy 3-ik gyógytár nem szolgálná a közegészségügy jól felfogott érde­két. Két gyógyszerész tisztességesen megélhet, de egy harmadik már ezek existentiáját tá­madná meg. A vidéken utóbb Somkuton, Kapnikon, Monostoron, Erdőszádán enge­délyeztek gyógytárat s ez elvonta a nagybá­nyai forgalmat. A közgyűlés szintén a mellett foglal ál­lást, hogy harmadik gyógytárra ez idő sze­rint szükség nincs. 9. Özv. Katona Lajosné nyugdiját a nyug- dijintézeti bizottság 680 koronában állapította meg s azt a közgyűlés elfogadta. 10. Komzsik Alajos a vendéglői építkezé­sért öGOO korona kártérítést kért, vagy a bér­letet hajlandó másra átruházni. A jogügyi bizottság véleménye alapján a közgyűlés Komzsik Alajost kártérítési igé­nyével elutasította, azon kérelmét, hogy he­A „NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE” taraja. A szombati estély. Sohasem voltam a nő emanczipáczió hive. Az újabb kor egy újabb bajt teremielt, a női proletariá­tust. Eddig csak szakállas, bajuszos férfiakat hallot­tunk panaszkodni aggódó arczczal ideges czigaretta szó mellett, hogy nincs állásuk, nincs kenyérkeresetűk, nagy a protekczió, sok az eszkimó, kevés a fóka. Ma már pályavégzett bájos bogárszemü hölgyek is zúgo­lódnak. hogy ezeren és ezeren nem tudnak hivatalhoz jutni s ha ez igy tart, nem messze állunk a női socialismustól. Tudja Isten szebb, kedvesebb volt a nő az ő szerény idealismusával, bájosabb a jó gazdasszony a családi tűzhely mellett, az anya féltve őrzött gyerme­kei körében, mint pápa?zemmel és bonczkéssel a kated­rán. Ám azért ez nem zárja ki, hogy a nőnevelő inté­zeteket ne kedveljük. Egészen más a kis bakfissereg, melynek nem minden tagja óhajt diplomát szerezni. Mi, a kik vissza tudunk emlékezni arra, hogy Nagybányán mindössze egy kis magán nevelő intézet volt, a kik megkíséreltük, hogy felsőbb leányiskolát létesítsünk s 24 tanítványt sem bírtunk találni, mindig bizonyos lelki örömmel tekintjük a 100 növendékkel dicsekvő helybeli polgári leányiskola csinos kis sere­gét, mikor a felsőbányai-utczán végig vonul. Művelődik hát Nagybánya, művelődik a szép nem is. És bár a nőnevelő intézeteket legyenek azok pol­gáriak is, rendesen 7 chinai fallal szokták körülvenni, mi jól tudjuk, hogy odabenn a felsőbányái utczabeli palotában mindenek ékes rendben vannak s a zsenge leánysereget kipróbált jó kezekre bizta az állam, mégis jól esett, hogy az igazgatónő a múlt szombaton nyilvános szinielőadást rendezett az ő növendékeivel, bemutatva igy őket, mintegy a világnak. Az iskola nemes szellemét, a vezetők lelkiismere­tes buzgó fáradozásait s a kis növendékek ügyességét egyaránt demonstrálta ez az est. Egy cseppet sem csodálkozunk rajta, ha a közönség teljesen meg volt elégedve a látottakkal és hallottakkal s mindenki sie­tett gratulálni az igazgatónőnek és a többi tanítónőknek. Rácz Anna ének- és zenetanitónő az intézet zon­goráján kisérte a dalos részleteket s a Vadrózsa nyitá­nyában Lehrner Xandrin játszott a tanítónővel 4 kézre. A zenei részek betanításáért s a precziz kíséretért a zenemesternőt elismerés illeti. Különben egy bájos élőképpel köszöntek be a növendékek. Ki ne ismerné azt a képet, mikor »jön a tanitónő« s futva-fut ki merre tud, kiki a helyére, a táblát hirtelen letörlik, a könyveket eligazítják, egy integet messziről »jön« már, csakugyan jön. Ezt az idyllikus zavart mutatták be élőképben fényes világí­tás mellett, sürü tapsok között. Másodiknak a »Tavasz diadala« következett, tündérjáték. Nem akarunk senkit különösen megdi­csérni a szereplő leánykák közül, mindnyájan jól ját­szották, csak azt emeljük ki, hogy ebben a danbban a csinos és komplikált tündér-tánczokat valóságos balletti müvészalakitással mutatták be. Strohmayer Margit rokonszenvesen, mély érzés­sel szavalta Jakab Ödönnek az »Irgalom« czimü költe­ményét. Nagyon szép volt, de egy kissé mégis tán szomorú ilyen vig alkalommal Negyedik pontja volt az estélynek a Vadrózsa, ez a legszebb, leghatásosabb darab, a gyönyörű csopor­tosítás igazán művészi. Valóságos opera, melyben min­denki énekel, de azért nem hallottunk egy fals hangot sem. Egyes kis szereplőket különösen is meg tud­nánk dicsérni, de iskoláról lévén szó, csupán annyi bátorságot veszünk, hogy Mikes Anna csinos és ottho­nos játékát emeljük ki, ő már nem növendéke az iskolának s igy, mint műkedvelő nem esik a pedagó­giai szabályok alá, szabad lévén a sajtó, elmondhatjuk tehát, hogy Mikes Anna igen kedves szinpadi jelen­ség, szép csengő erős hangja van s a játéka majdnem a rutonirozott művészekével versenyzett. Elégedetlen arczot nem láttunk a nagy, igen nagy közönség körében, csak dicséret, taps, éljenzés és virág járta ma este ebben a teremben. Az intézet vezetői és különösen igazgatónője iránt tehát igaz elismerő,sänket és köszönetünket fejezzük ki. Előadás után táncz következett leginkább az apróságok részére, a felnőttek többnyire a mások örö­mében gyönyörködtek, a mint ez már a szüléknél szokás. A szombati estből Ítélve egy-két falat le kellene bontani abból a hétből, mely a nőnevelő intézeteket körülveszi, még akkor is, ha nem zárdák s gyakrab­ban megjelenni igy a közönség színe előtt, a társada­lom és az iskola együtthatására nézve ettől csak jót várhatnánk. " Amiou«.

Next

/
Oldalképek
Tartalom