Nagybánya és Vidéke, 1902 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1902-12-28 / 52. szám
(2) 1902. deczember 28. NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE 52. szám. 5. A város tanácsa beterjeszti az erdő termények árszabályát, meiyen annyi változtatás történt, hogy idegeneknek ezután 2 koronával a zsindely ára drágább lesz ezerenként. Tudomásul. 6. A város takarékpénztárának igazgatósága jelenti, hogy a választmány mandátuma deczember 30-án lejár s kéri az uj választás megtartását. A közgyűlés a választást decz. 31-ere tűzi ki. 7. Főjegyző olvassa a kohófüst eltávolilása czél- jából felterjesztendő kérelmet, melyet lapunk utóbbi számaiban részletesen ismertettünk. A közgyűlés a kérvényt egyhangúlag magáévá teszi s annak a minisztériumhoz leendő fölterjesztését kimondja. 8. Az alsóujfalusi korcsma épületért nem tétetett az árverésen olyan ígéret, hogy az a jelen 400 K bérnek megfelelő volna, miért is javasolja a tanács, hogy ez egyelőre ne adassék el. A lénárdfalusi korcsmára újabb árverés kitűzését kéri, a kőbánya-telepi korcsma még meglevő épület anyagát pedig az ígért 120 koronáért eladand nak véleményezi. Mindhárom javaslat határozattá emeltetett. 9. A felsőfernezelyi malom eladása 30 nap múlva tartandó közgyűlésre kitüzetik. 10. Kornis Ernő kérelmezi, hogy a városi malmot addig mig eladásra kerül a jelenlegi bérösszeg mellett, mint bérlő megtarthassa. A város méltányosnak tartja a kérelmet s a bérletet meghosszabbítja. 11. A tanács bemutatja a gőz és kádfürdő1 árverési feltételeit, ezeket azonban a közgyűlés súlyosaknak találja s a 1600 K bért tulmagasnak, azért többek indítványára úgy határoz, hogy a bérletet csak akkor (körülbelül 1903. julius 1.) tartja eszközlendőnek, ha a fürdő építkezések elkészülnek. 12. Özv. Kovács Károlyné tüzkárosultnak a szokásos épületfa segélyt a képviselet megszavazta. 13. A rendőrök fizetésjavitást, esetleg lakbért kérnek. E tárgyban széles mederben folyt a vita s végre is abban állapodtak meg a városatyák, hogy a rendőrök közül a pontos és jó magaviselelü egyéneket a polgármester havi 4 korona szolgálati pótlékban részesítheti Ez azonban a törzsfizetésbe be m m számiltatik. 14. Bányai József indítványba hozza, hpgy a város különböző pontjain kézi fecskendők helyeztessenek el s ezeknek árát a lakosság 4—5 évre beosztva fedezze. A képviselet utasítja a tanácsot, hogy e tárgyban tervezetet, előirányzatot készítsen s azt terjesz- sze a képviselet elé. 15. Stoll Béla indítványt terjesztett be, hogy azon hirdetéseket, melyek a lakosokat közelről és anyagilag érdeklik, minden egyes érdekelttel személyenként közöljék. A tanács jelenti azt, hogy oly esetekben, mikor lehetséges az illetők neveit kipuhatolni, mindig egyénenként történik az értesítés, mikor azonban általános jellegű az ügy, akkor plakátokon, dobszóval, a helyi lapban t. i. a szokott módon. A tanács tehát újabb intézkedés szükségét nem látja s ehez a közgyűlés is hozzájárul. 16 Stoll Bé’a azon indítványát, hogy ingatlanokra a városi takarék olcsó kölcsönöket adjon, azok értékének egy harmada erejéig, a takaréki választmány nem fogadta el, mivel az igazgatóságnak és a választmánynak erre különben is megvan a joga. A képviselet ez értelemben határoz. 17 Az ipnrtestület 1000 korona segély megadását kérelmezi. A kérelmet a közgyűlés a gazdasági és pénzügyi bizottságnak adja ki, addig is azonban felhatalmazza a polgármestert, hogy a legszükségesebbekre az alakulásban levő ipartestülelnek utalványozzon. 18. Özv. Nyirö Sándorné eddigi tűzifa járandóságát az 1903. évre is kiutaltatni kéri. Megadatik. 19. Révész János indítványára a képviselet felhatalmazza a polgármestert, hogy a szegények javára rendezendő karácson másodnapi estély v< zetőségének 80 korona adományt utalványozzon. Gyűlés vége 12 órakor. A harmadik gyógyszertár. Az e lap legutóbbi számában krónikás urnák azon tréfásan közölt hírét, hogy a kriszkindli Nagyba nyának harmadik patikát hozott, szükségesnek tartom a kellő értékére szállítani, annyival is inkább, mert tulajdonképpen ebben az ügyben még semmi olyasmi nem történt, ami az egész város közvéleményét abban a téves hitben ringathatná, hogy a harmadik patika immár biztosan meglesz, azt már a viz sem moshatja el, sőt egyes források szerint, a boldog uj tulajdonos már az uj gyógyszertár helyiségét is kiszemelte, némelyek szerint a Stoll Gábor-féle, mások szerint a Bay-féle házban. Eleve is kijelentem, hogy az ügy ettől a stádium lói még nagyon is messze van, s merem reményleni, hogy az messze is fog maradni még jó ideig. Mert az, hogy a vármegyei közgyűlés, a szinérváraljai m. bizottsági tagok óhajára, a napi rendről le vett ezen ügyet tárgyalás alá vette s szemben az első sorban érdekelt Nagybánya város határozott ellenzésével, véleményezte a harmadik gyógyszertárt; még nem jelenti azt, hogy most már ez ellen npellálui nem lehet, sem azt, hogy a megyének ezen határozatát, nincs felsőbb forrom aki elbírálja s a végérvényes határozatot, kimondja. Nagyon szomorú dolog lenne, ha egy városnak saját helügyeit érdeklő ügyében, s ennek határozott ellenzése daczára más város, vagy más forum diktálna ; a jog, törvény és igazság mai korszakában ez elképzelhetetlen. Az uj gyógyszertárak felállithatá a iránt beadott kérvényeknek, a törvény által előirt útja az, hogy a város és a megye véleménye alapján, a belügyminiszter dönt végérvényesen, hogy a felállítani kért gyógyszertár jogosítványa megadható-e vagy nem. Ebből tehát önként következik, hogy a belügyminiszter kezében van ebben az ügyben a teljes hatalom, s a város és vármegye véleményének a belügyminisztériumhoz történt felterjesztése után s ezeknek figyelembe vétele mellett, itt történik a végérvényes határozat. Ez a a sorsa ennek az ügynek is. Nem a vármegye, de a belügyminiszter fog ebben az ügyben dönteni, amint előre látható a város óhaja szerint, vagyis elutasitólag. És pedig azért igy, mert a város határozottan ellene van az uj gyógyszertárnak, a megye határozatát pedig, az érdekeltek által beadott s szépen és tüzetesen indokolt fellebbezés folytán, a belügyminiszter ha meg nem is semmisítené, de bizonyosan figyelembe fogja venni s ilyenformán az ő igazságos Ítélete csakis elutasító lehet. Uj gyógyszertár felállítása nem oly könnyű dolog, hogy ha valakinek egyszerre csak eszébe jut, hogy ő neki családi összeköttetései s más localis érdekek miatt jó lenne egy városban uj gyógyszertárt felállítania, be ad egy kérvényt s ezzel az ügyrendben van. A gyógyszertárak felállítását, ennek körülményeit s a már meglevők fennállásának biztosítását, a törvény is biztosilja s körvonalazza amikor azt mondja: uj gyógyszertár csak ott állítható fel, a hol a viszonyok, gyárak és nagyobb ipar és kereskedelmi vállalatok létesítése által vagy másféle körülmény állal oly módon változtak, hogy ezek folytán a meglevő gyógyszertárak forgalmában az eddiginél lényegesebben kedvezőbb eredmény éretik el. Vájjon aki a helyi viszonyokkal ismerős, aki tudja azt, hogy Nagybánya inkább hátra megy, semhogy előre haladna, merné-e alkalmazni itt a törvény fenti szövegét? Nos, a döntő factor, a belügyminiszter is tájékoztatva lesz az itteni viszonyokról, ő is fel lesz világosítva arról, hogy városunk cseppet sem emelkedik, a vidék pedig a gyógyszertárakra számba sem jöhet, hiszen körül vagyunk véve minden oldalról gyógyszertárakkal. A gyógyszertár pedig végre is nem kereskedés, amelyet ma megnyitunk s fél év múlva, ha rosszul megy az üzlet becsukjuk. Ez közegészségügyi intézmény, mely az állam felügyelete alatt áll s a belügy miniszter urnák csaknem rég tett nyilatkozata szerint is, hasznos és fontos tényezője a közegészségügynek. Annak a gyógyszerésznek, aki minden cselekede tével a közegészségügyet szolgálja, aki minden tettéért az államnak felelős aki, ha a legkisebb tévedé-t is követné el, kiszámíthatatlan bajoknak lenne okozója ; ép annyi ideig kell tanulnia mint más tudományos pályái végzetteknek, évekig segédeskednie. mig végre is nagy tőke befektetéssel, talán egész családja vagyo- ával tud csak önállóvá lenni; éjjel-nappal, ünnepnapon csak úgy mint hétköznap folytonosan a közönség rendelkezésére állania; annak a gyógyszerésznek talán nem méltánytalan ama kívánsága, hogy tisztességesen megélhessen, s a kinek ez megadatott, arról még nem kell mindjárt azt gondolni, hogy az fürdik az anyagi javakban. Az irigység, különösen pedig a kenyér irigység az emberi természet legcsunyább tulajdonsága. Csúnya dolog tehát, ahol ha két családnak meg van adva a mód saját munkája és vagyona révén a tisztességes megélhetésre, őket ettől megfosztani akarni. Meg vagyok róla győződve, hogy ha a város annyira fejlődnék, — Ne, ne holnap, ne holnap után . . . ma, mindjárt . . . most, egyszeribe . . . — Nem, nem lehet angyalom! nincs nálam gyűrű se, jegygyűrű . . . — Igaz . . . gyűrű is kell. De akkor holnap, ugy-e biztosan ? — Holnap, biztosan angyalom ! — Hogy is hijják magát? — Béla. Béla! Istenem! milyen szép név! Engem meg Gizella, ugy-e ez nem szép név?! Nem illik hozzám, nagyon uras. Én nem szerelem . . De a magam formákat mindég ilyen úri névre keresztelik . . . Béla! Béla! ... De most már megcsókol, hisz itt szabad, itt magunk vagyunk itt nem lát sénki . . — Meg angyalom! — És megcsókoltam. Ő is engem. De milyen csók volt ez! Körülfonta nyakamat erősen, úgy vont parázs keblére, ajkát ajkamra tapasztotta . . . szívta, csak szívta, mintha életet szilt volna belőlem. Soha életemben ily szépet nem láttam, mint ez a szegény teremtés volt ebben!, a pillanatban. Szép volt, nagyon szép, rémitő szép! Szép, minő csak egy tizenhat éves hajadon lehet . . . Rémitő; minő csak egy őrült lehet . . Aztán elbúcsúztam tőle. Ott, ahol születtem, a hol először szerettem életemben oly lázzal, oly őrültséggel, mint ez a szép leány, — ott történt ez egy kórházi látogatásomkor. Elmondtam a kórházi orvoátí'ak az egészet. Aztán kérdeztem, hogy mi történt azzal a szerencsétlen teremtéssel ? — Se : mi, mondotta közömbösen az orvos. Az, a mi minden nap megtörténik. Anyja czéda, kikapós volt, férje mellett szeretőt tartott. Aztán megölte a férjét. Ezért az anyja a börtönben halt meg, ő meg megőrült. Ennyi az egész, felelte hidegen az Orvos. Aztán kért, hogy tegyem meg ez eljegyzést az ő kedvéért. Váljon minő lelkiállapotokra bukkanunk aztán ? Ki tudja, egy ilyen szomorú játékkal nem adjuk-e vissza az életnek. Megtettem. Másnap két olcsó karikagyűrűt vettem magamhoz és elindultam a kórházba. — Béla! sikoltva ugrotta nyakamba üllő helyéből, a mint benyitottam hozzá. Aztán lefoszlolt rólam s megrendítő méltósággal megállt előttem. — Szerét! . . ne mondja, — most már csakugyan szeret . . . — Igen, angyalom ! S gyöngéden átöleltem. — Hát gyűrűt hozott-e? . — Hoztam virágom! szép aranygyűrűt, karikát, jegyeseknek valót . . . — íiol van, mutassa ? — Itt van — galambom! Ez az enyém, ez a magáé. Aztán az övét átadtam, a magamét pedig felhúztam az ujjamra. — Jaj! gyűrű! jegygyűrű ! — És csókolta úgy, mint engem tegnap . . . — Hová is szokták . . ? Igaz, ide, a balkézre, hogy a szívhez közel legyen. De melyik ujjra? Ah! tudom már ... a nagy ... a közép, — nem! a mellett, balfelől . . . hogy is hijják, csak ... a kis ujj mellett . . . nyelvemen forog . . . — Neveletlen. — Igen, igen a neveletlen. Erre huzom erre szokták. — Talán kicsi is? — Nem, dehogy! éppen jó, mintha nekem készült volna . . Pedig szegénynek véres is lett az ujja, mire felhúzta. — így ni! milyen jól áll. Mutassa a magáét? Az is ... Jaj — Istenem! . . . és sírva fakadva vállamra borult. _____Csend volt, temetői csend. Csupán az el-elhaló si ró nyögés zavarta. Némi borzalom futott át. Még az ég is borús . . . — Ne sírjon angyalom! Hisz maga szép, hisz maga jó . . s könytől ázott arczát szelíden csókoltam. — Ugy-e szép is, jó is . . csakhogy magának jó vagyok. És úgy ölelt magához, mint az első csóknál s úgy csókolt, mint akkor! . . A nap, az a jóságos nap, a ki minden embert egyformán szeret. — talán tudta, hogy egy árvának, egy ágról szakadtnak, — a kit minden ember elhagyott, — még maga a jó Isten is, mert megtagadta mennyei világát tőle e sötét, hideg földön •— most volna legnagyobb, legszebb ünnepe e komor falak között: gyémánt arczával betekintett a hosszú, keskeny ablakon s beragyogta e szomorú hajlékát. Úgy állt jegyesem a fényözönben, mint vihar múltán a dúlt mező. A cza ragyogott a könytől; de szörnyű volt nézni. Eljegyeztem, menyasszonyom lett. Alig pár hitre találkoztam az orvossal. — No, hogy van a menyasszonyom ? volt első kérdésem. — Jó, egészen jó. Mondtam én önnek, hogy egy ötlet, egy lelki állapotába vágó tréfa többet érhet minden kúránál. Napról-napra tünedeznek a lélek simptómái. Csupán önt emlegeti, önt óhajtja. Nem sokára el is bocsájlom szabadon. —- Mi lesz belőle az életben, mikor senkie sincsen ? Újra visszaesik. — Hja! az nincs a gyógyászatban. Az mára férj gondja, — mondta rám mosolyogva az orvos. — Igen, a férj gondja, — s elmosolyodtam én is keserűen ... E párbeszéd után még néhány hét múlt el. Éppen szent karácsony napja volt. Délután Íróasztalomnál ülve olvastam, mikor feltárult az ajtóm. Rajta az én menyasszonyom lépett be a kemény tél fagyától reszketve, dideregve. Valódi orosz sárczipök férfiak, nők és gyermekek részére ! nagy választékban vannak raktáron: Radó Andor czipő- és férfi-divat üzletében Nagybányán, Főtér. Magyar királyi szabadalmazott osztálysorsjegyek elárusitási helye. ^
