Nagybánya és Vidéke, 1902 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1902-12-28 / 52. szám
52. szám. NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE 1002. deczember 28. (3) hogy a mostani két gyógyszertár forgalma ennek következtében annyira emelkednék, hogy ha még mindegyikből elvennének is annyit, hogy mostani forgalma mindegyiknek megmaradna, s ha az elveit többletből egy harmadik gyógyszertár fennállhatna, magok a helybeli gyógyszerészek sem elleneznék ennek felállít hatását, bár a mostani forgalom sem olyan, hogy annál jobbat ne kívánhatnának. A város fejlődésének érdekében én kívánom, hogy ez az állapot mielőbb bekövetkezzék, de tessék azt az időt az aspiránsoknak szép türelmesen bevárni. Ma még erről szó sem lehet. Téves az egyik szatmári lapnak az a következtetése, hogy Nagybánya városa a harmadik gyógyszertárral csak nyerni fog, mert ez a város fejlődése mellett bizonyít. Igen, az esetben, ha a rég óhajtott és kért katonaság, bába képző intézet, cultur mérnöki hivatal, vasúti góczponf, stb. meg lesz, s ezáltal a város lakossága a mai 11—12 ezer lélekről 20 ezerre emelkedik, hogy egy gyógytárra legalább hat ezer lélek essék, ekkor lehet szó harma dik gyógyszertárról. Addig azonben nem, mert ha a gyógyszerészek az úgy is folytonosan olcsóbbá tett gyógyszer árak mellett, tiszteséges megélhetésüknek biztosítása okából egymással versenyre kelnek ; csakis a versennyel együtt járó, sőt attól el sem választható kereskedői élelmességek és fogások révén képesek csak jövedelmüket fokozni, ez pedig a közönség s a közegészség ügy rovására megy, akkor az a bizalom, amely ezen intézményen nyugszik megrendül, az állam fela- dala pedig a bizalmat a közönségben megtartani s nem azt megingatni. Ha tehát a föntebb vázolt állapot bekövetkezik, úgy a várás közönsége örömmel üdvözölheti a harmadik gyógyszertárt, mert akkor a város fejlődése tetőpontján fog állani, de amig mind ezek meg nem lesznek, addig ne kívánja, sőt saját érdekében igyekezzék elkövetni mindent, hogy ez be ne következzék. Körmendy Sándor. Heti krónika. Az angyal szigorú bölcselkedéssel és ridegen számitó é^ -zei járt-kelt, a hő alatt görnyed^ző házak között. A - antálók« diadalmi éneke felzengett a 20 fokos hid’ üben a szűk udvarokon, senki sem zavarta, kgfelebb egy-két ház őrző-eb mert belekontárkodni a lágyan zsongó melódiába, éktelen vonítással, valószínűleg jelezni akarván, hogy a Messiás üdvözlésében az állatok is kivették a maguk részét, hiszen a betlehemi istálló ezeknek szolgált rendes lakóhelyül. Az angyal nagyon meggondolva nézett be ide is, oda is, mintha valami mély bánata volm. A kereskedők és árusok kirakták holmiaikat a hetivásárra, de az angyal feléjök sem tekintve kiment a kopár erdőbe. Ott fát szedett a szegény embereknek. — Összegyűjtötte a vékony galvakat. is, hiszen olyan nagy, olyan elviselhetetlen hideg van. Azután bement a gazdagok hajlékába, ott, hol a hölgyeknek 30—40, a férfiaknak 10—20 ruhájuk van s panaszkodnak mégis, hogy nem tudnak miben megjelenni, hogy nincs mit felvenniük, addig puhította a — És te itt vagy! . . sikollva rohant felém. Mióta várlak, mióta kereslek, egyetlen, aranyos bubus- kám. S erősen a nyakamba csimpaszkodott csóktól fuldokolva. (Már nem magázott!) — Jaj! olyan nehéz volt, mióta elváltál tőlem, itt, ezen a baloldalon. De most már könnyebb, hogy feltaláltalak ; igen, nagyon sokkal könynyebb. (Bizonyosan megmondta valaki szegénynek, hol lakom s rám talált.) — Hát meg se csókolsz ? — Jer — angyalom. Megcsókoltam. — Ah! . . én is — no tartsd . ő is megcsókolt. — Mikor lesz az esküvőnk? — Oh lelkem! hisz még nagyon sok hia. Neked ágy is kell, vánkos is, — ez is, az is . . . még koszorú is kell. — Igaz — kell . . . csakugyan minden kell . . . koszorú is kell. Elszomorodott. — De ha lesz, tüstént megtartjuk az esküvőt ugy-e ? — Meg galambom! — ügy megyek, futok, — keresek pénzt vánkosra, czihára, — koszorúra is . . Jaj! az az anyám ! Eltűnt. És azóta el-eljár hozzám tudakolni tőlem, hogy az esküvő mikor lesz. Ha otthon nem vagyok, az ajtóba ül és ott vár ... Én mindannyiszor elmondom neki, hogy mi minden szükséges . . ő mindannyiszor elszomorodik. — De aztán megtartjuk ? . . — Meg angyalom! — Úgy megyek, — keresek pénzt vánkosra, koszorúra . . . Jaj! anyám! . . és megy . . így jár az én menyasszonyom hozzám régóta . . De még az anyja bűnét egyszer se mondta. Meddig járhat igy szegény?! . Ki tudja? tán még az égiek eljegyzik ! . . szeladonok szivét, mig a didergő félmeztelen gyerekeknek egész szekér derékra való ruhát összeszedett azoktól, kik levetették volna utolsó kabátjukat i«. Megnyitott egy titkos éléskamrát, varázs-vesszejével érintette az utszéli köveket, s husi és a kövekből kenyereket teremtett a kétségbeesetteknek. A templomokban sziveméin zsolosinák hangzottak s a szegények panasza, özvegyek, árvák siralma, Istent dic.-őitő himnuszszá egyesült Különös is volt ez az idei karácson ! Kerülte a pompát, pazarlást, a bőség szaruja nem ontotta az aranyat a németnek bárdolatlan s máról holnapra való játékaiért, hanem »készített azoknak is ünnepi ellátást, a kiknek nem készíttetett.« A nyomor szégyenkezve húzódott félre, az emberi szív egy dobbanása legyőzte őt. Dal, zene. mulatság zaj vegyült a csendes hangulatba, de ezúttal nem azért, hogy ujongásával af- fcktálja az öröm viharos kifejezését, még mulatni is azért mentek most az emberek, hogy a szegényen segítsenek. És táncz, és muzsika, és kosztüm, guzsaly és rokka, mind-mind azért volt, hogy legalább egy pillanatra elfeledtessük a siránkozókkal és kétségbeesettekkel a földi lét nyomorúságait. Csodálatos! A gyermek Jézus piczinyke, csak bölcsőbeli, beszélni sem tud még s inár is megtanít mindnyájunkat arra, hogy a szeretet a legfőbb jő, a szeretet maga az Isten ! Te nemes, te jószivü, te változhatni lan, segitni kész Nagybánya ünnepi erényeid előtt tisztelettel hajol meg a krónikás. Különfélék. Előléptetés. Kulcsár Lajos nyírbátori vasu'i főnököt, Otömösy Gyuláné véjéf, valamint Riszdorfer Imre sarmasági főnököt, lapiink szerkesztőjének testvérét az V. rangfokozat 2-ik osztályából ugyanezen rangfokozat t-ső osztályába léptették elő. Jótékonyság. Nagy György tanácsos a 48-as honvédek karácsonyfájára 10 koronát adományozott, mely adományért köszönetét mond Beregszászi Samu elnök A nőegyesület hangversenye. Nagyszámú és előkelő közönség gyűlt össze karácson másodnapján este a Nagyszálló dísztermében, högy a nőegyesület által a szegények javára rendezett hangversenyt meghallgassa. Hetek óta folyik a készülődés nemcsak a rendezőség, de a közönség részéről is e hangversenyre, melynek a közönség könnyen érthető kíváncsisággal és érdeklődéssel nézett eléje már csak azért is, mert a hangverseny műsorában olyan nevek szerepeltek, melyek feltétlen biztosítékul szolgáltak arra, hogy az előadás magas színvonalon fog állani és éppen ezért ritka műélvezetet nyújtani. Fokozta ezt a várakozást még az a körülmény is, hogy a közönségt udt i, miszerint egy, ezen alkalomra külön szervezett női énekkar két kedves zenéjii operából és pedig Wagner Richárdnak »Bolygó hollandi«-jából és áz »André-Chénier« ez. operából fog egy-egy részletet előadni. Ilyenféle előadás még nem volt nálunk s azérf ez már az újság ingerénél fogva is nagy vonzóerőt gyakorolt a közönségre. Tehát a várakozás nagy volt, és sietünk megjegyezni, hogy az előadás ezt a várakozást teljesen kielégítette. A szereplők mindegyike lelkét öntötte játékába, csakhogy a sikerhez a maga részéről hozzájáruljon A szereplőkről szólva természetesen első sorban Sihönherr Antalnéról, városunk zenei életének e kitűnőségéről kell megemlékeznünk, ki nemcsak minden bírálaton felül álló s annyi hangversenyből jól ismert művészi zongora-játéka miatt érdemli meg a teljes elism trést, de azért is, mert ő volt az egész előidisnak fáradságot nem ismerő főrendezője. Vele osztozott a sikerben tanítványa Várad;/ Erzá a kolozsvári áll. felsőbb leányiskola zenetanárnője, és fia Sehönherr Sándor m. kir. erdész, kik közül az első először egy zongora- solót, aztán pedig Schönherr Antalnéval együtt Liszt Ferencz: »Mephi to-Valzer« -ét; mig a második hegedűn Volkman: »Chant de Troubadour«-ját és Alard n így művészi tudást igénylő »Brindisi« ez. darabját adta elő kiváló technikával és kifogástalan precizitással. Az ő játékuk még nagyobb város müértő közönségének igényét is teljesen kielégítette volna — Hát mit szóljunk az énekkarról? Tizennégy viruló fiatal leány és (iatal asszony, a mint festői norvég és hollandi jelmezekben egy csoportban ülnek és pörgetik a rokkát, vagy a mint egy tömött sorban kiállnak a színpad elejére — már magában véve kedves és megkapó látvány; hál még úgy, a mint kitünően betanulva, pajzán jó kedvvel éneklik Wagner fülbemászó »Fonó- dal«-át, vagy a »Madrigál«-t! Nem csoda, ha a közönség nem tudott betelni e két hangversenyszám gyönyörűségével : mindakettőt megismételtette s a bájos énekeseket még az ismétlések után is zajos tapssal és éljenzéssel jutalmazta. Elismeréssel adózunk végül Szőke Béla h. plébánosnak is, ki mint a nőegyesület titkára, Sehönherr Antalné mellett úgy az egész előadás rendezése, mint az énekszámok betanítása körül igen sokat fáradott. A mai előadás arról győzött meg mindnyájunkat, hogy benne a nőegyesület hivatott tisztviselőt nyert, kitől értékes zenei talentuma révén a nőegyesülét javára még sok élvezetes hangversenyt válhatunk. A közö iség Sehönherr Antalnét és Várady Erzsikét értékes csokorral lepte meg, a melyeket azonban a mi ízlésünk szerint megfelelőbb lett volna á nézőtérről s nem a kuliszszák mögül kézbesíteni. A mindvégig magas színvonalon álló érdekes előadást társas vacsora követte, mely után a díszes társaság vidám s fesztelen jó kedvben együtt maradt egészen a reggeli órákig. Az uj évi üdvözléseket a nőegylet javára meg- özv. Bittsánszky Edéné 2 K, György Gusztáv mérnök 2 K, Bencsik János tanár 5 K, Lakatos Ottó 2 K. Simkó József honv. századosnak temetése vasárnap d. u. ment végbe igen nagy részvét mellett. A nagykárolyi zászlóalj küldöttségileg képviselte magát a temetésen, jelen voltak a helybeli tartalékos tisztek a csendőrség, a külömböző hivatalok s a családnak számos tisztelői és barátai. A ravatalt igen sok szép koszorú díszítette, melyek közül mégis kivált az ezrednek gyönyörű nemzeti szalagos koszorúja. A halottat az evang. temelőbe temették, hol a Robelly családnak sírhelye van. A gyász szertartást Szőke Béla h. plé bános fényes segédlettel végezte. ' Adomány. Doroghy Ignácz isk igazgató uj évi grtulácziók megváltása czimén az ág. ev. egyház oltárképére 2 koronát adományozóit. Az eddigi adományokkal együtt a befolyt összeg 61 K 20 f. Az adományozónak köszönetét mond: Révész János lelkész. A veresvizi iskolának igen szcp karácson ünnepe volt az idén, e hó 23 ikán 101 gyermek örömrepeszve várta a bánva rendelő termében felállított karácsonyfa csillogását. Megkezdődött az ünnepély Fábián Lajos mérnök szép beszédet mondott a gyermekekhez, az ő szives érdeklődése tette lehetővé, hogy a miniszí adum jóvoltából 26 gyerek uj czipőt, 101 gyerek, ir. ■ cat, tollakat, irónokat stb kapjon A terhesen megr; cott karácsonyfa eledeleit is szétosztották, Szabó József tanuló szintén tartalmas beszédet intézett a gyermekekhez, kik aztán karácsoni énekeket énekeltek s ezzel a széő ünnepély véget ért. Színészet. Micsey társulata minden törekvése daczára is nem részesül olyan pártolásban a milyet megérdemelne. Vasárnap délután a gyermekek részére az ismeretes Hófehérkét és a 7 törpét adták elő, a melyet azonban a gyermekek annál szebbnek találnak, mennél többször látják. Este az Ember tragoediája ment. Nem vidéki színpadra való darab, ezt többször megmondtuk, hiányzik hozzá az illúzió. Egy kis szerep nem tudás és gyenge kiállítás is rontotta a hatást, de azér! igaztalanok volnánk, ha Simon Jenő (Ádám) és G. Székely Reneé (Éva) játékát különösen ki nem emelnénk, főleg az előbbi érdemli meg elismerésünket. Hétfőn a Sasok, Rákosi és Guti hírneves vig játéka mulattatta halálra a nézőközönséget, melynek soraiban azonban ma is sok helyt tátongó űrt láttunk. A rendezés jó, előadás összevágó. Kedden decz. 23-án Az Őrnagy ur került színre, melyet az igazgató bizonyosan kétségbeesésében vett elő, s felette csodálkozunk. hogy ennek előadását rendőrileg be nem tiltják. Az erkölcsi érzék teljes tompultsága kell ahoz, hogy ilyet megírjon és színre alkalmazzon valaki. Simon Jenő, Szarvassy Jenő, Solti Vilma, Kende Boriska arattak sok tapsot, ők játszottak s a darabot végre is nem ők követték el. Szerdán karácson estéjén nem volt előadás. Csütörtökön helyette aztán kettő is ment, a kedves és még mindig kévéit Sulamith, némileg unalmasan : s mint újdonság Katalin Béldi Izor operettje Ez estén a babér M. Bácskay Julcsáé volt, az ő kellemes szép hangjával és ügyes játékával, úgy szólói, mint Székely Re- neével énekelt duettjeik pompásan sikerültek. A zenekar gyenge. Közönség közepes számmal. Pénteken a hangverseny miatt nem volt előadás. Ma szombaton Lotti ezredeseit játszák, holnap vasárnap'2 előadás. Uj évi üdvözletek megváltása. A nőegylet felkéri a nagyérdemű közönséget, hogy uj évi üdvözletek megváltására szánt adományaikat az egylet részére Hoffmann Árpád és Plathy Géza urak kereskedéseiben kitett gyüjtőivekre jegyezzék. Az elnökség. Ragályos betegségek. Kupsán Ilon 5 éves, Fazekas u. skárlát Nagy Járos decz. 19. Pap Ermuska Dr. Pap Elemér leánya 10 éves Kossuth u vörheny Lovrich decz, 21. Svarcz pék fia 8 éves, Gellért u Kádár decz. 21. Almer Sárika 5 éves, Hid u. vörheny Dr. Lovrich decz. 25. Elveszett sugarak A fiatal költői gárda egyik jeles tagja: Pálmai Jószef e czim alatt egy kötet költeményt adott ki, melyek hangulatosak, szépek, rilhmikusok.' A karács'oní köriyvpiacz legkedvesebb újdonságai közül való ez a kötet, mely 2 koronáért, diszkötésben 3 koronáért kapható a szerzőnél Budapest I. Márvány utcza 10 sz, Mai számunkban mutatványt hozunk belőle. A Duna biztosító társaság Szirti Vilmos utján a helybeli tűzoltóságnak 50 koronát adományozott. Szerkesztői üzenetek. B. K. Igen köszönjük a szives tudósítást. Doroghy Ignácz helyben. Az iinnép miatt a jövő számra maradt. Bocsánatot kérünk a késedelemért. Felelős szerk.: Révész János. Kiadótulajdonos: MolmMAíly. Mindennemű órák és ékszerek ===== kaphatók ===== I” Riesenbach Gyula órás- és ékszerész-üzletében Nagybányán, Főtér.
