Nagybánya és Vidéke, 1902 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1902-08-24 / 34. szám
Nagybánya, 1902. Augusztus 24 — 34 szám. I 9 0 Alii 25 XXVIII. év folyam i' czV NAGYBÁNYA ES VIDÉKÉ TÁRSAPALMI HETILAP A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE awEEO-XEXjEXTIIS: XXI2STX5E1XT Előfizetési árak:; Egész évre 8 Kor. Fél évre 4 Kor. Negyedévre 2 Ivor. Egyes szám 20fill. Előfizetések, reklamácziók és hirdetések Molnár Mihály könyvnyomdájába intézendők. Közlemények a szerkesztő lakására — Feisőbányai-utcza 20-ik szám alá — küldendők. Nyilttér soronként 20 fill, A magyarság érdekében. Egy hét van még hátra s a szünidei boldog semmittevésnek vége. Megjelennek a beiratkozást sürgető hirdetések, a könyvkereskedők árjegyzékei, majd maguk a szülők és gyermekek s igazi népvándorlás keletkezik az utczá- kon, a jövő nemzedék, a haza reménysége bevonul a múzsák csarnokába. Bevonul, de hová? Ismét csak a szűk, alacsony és elégtelen termekbe. Bámulatos ügyességgel megy is nálunk az a beiratás, kidobolják a szigorú rendeleleket s mégis oly csinosan rendeződik a dolog, hogy 4-5 száz gyermek kirekedjen az iskolából, különben nem tudnánk nekik helyet adn'. Hál jó ez nekünk igy is Nagybányán! Keletfelé a czivilizáczió a természet törvényei szerint úgy is mindig kisebb, mi pedig eléggé félre esünk keletfelé túl az operenczián, sőt még a tizennegyedik zónán is. Hogy népünk nem tud köszönni, nem tud az utczákon, köztereken az idősebbnek, tekintélyesebbnek kitérni, haragszik a szépre, a fákat letördösi, meggyürüzi, a rendbe hozott, kicsinosított házakat befirkálja, megrongálja, az értelmiséget sokszor nem tiszteli, önmagán segíteni nem tud, hogy pusztul és nem boldogul, hogy a külső telepeken úgy nő fel, mint a siu indiánok, vagy a zuiukafferek, az mellékes; fő, hogy uj tanerőkre és tantermekre ne legyen szükség. Szeretjük hangoztatni magyarságunkat s büszkék vagyunk reá, a városok nemes hivatását ki ne ismerné e téren s mivel szolgálhatják a magyarság szent ügyét jobban, mintha mennél több magyar iskolát állítunk. A mi községi iskolánk magyar. Mennél nagyobb berendezéssel s mennél több tanerővel dolgozik tehát, annál hathatósabban mozdítja elő a magyarosodást. Szép dikcziókkal, tüntetésekkel,sokszor túlzó magyar sovén kifakadásokkal, sőt még magyar közigazgatással és magyar anyakönyvvezetéssel sem lehet a magyarosodást előmozdítani. Egyetlen módja ennek a tanítás, a nevelés zsenge korban. Úgy hittük mi, hogy most szeptemberben már az állami iskola falai közzé vonul be a gyermeksereg. Ma ennek hire-pora sincs, az államosításról kevesebbet beszélnek, mint valaha. A községre, a városra háramlik tehát a szent kötelesség és a nagy felelőség az utókor előtt is, hogy a gyermekeket iskoláztassa. A minisztérium ez idén komoly rendeleteket adott ki, résen leszünk, őrködni fogunk s az iskolaszéktől, melynek tagjai esküt tettek arra nézve, hogy a tanköteleseket iskolázatlanul nem hagyják, elvárjuk a legszigorúbb intézkedéseket. Elvárjuk, hogy semmit elnézni,figyelmen kívül hagyni nem fognak. Elvárjuk a tanítói kartól is, hogy nem fog válogatni a jobb megjelenésű és rongyosabb gyermekek között s nem fog elküldeni senkit azért a beiratkozástól, mert akkor X. Y. tanítónak vagy tanítónőnek sok tanítványa volna, legyen 80, legyen 100 vagy akár 200 is, annál jobb, mennél több, egy magyar népiskola arra legyen büszke, ha mennél több tanítványa van, majd gondoskodik a hatóság .róla, ha muszáj, hogy több tanerőt alkalmazzon. Régóta nézzük a községi iskola vergődését, szűk, meg nem felelő termekben, korlátolt számú tanulókkal, úgy szólván berendezés, felszerelés nélkül, fél annyi tanerővel, mint a mennyire szükség volna. Tovább nem hallgathattunk s kijelentjük, hogy, ha szükség lesz rá: a kürtöt, a riadót újra és újra megfujjuk, mert Nagybányán az iskolaügy nem csupán ismeretek gyűjtésének, de a magyarság, a magyarosodás, a nemzet erősödésének és gyarapodásának nagy, igen nagy kérdése. A gutini ünnepély. Folyó hó 17-én gyönyörű és sokáig emlékezetes ünnepély folyt le vidékünk leg magasabb hegyének, az ős Gutinnak oldalán; ekkor nyitotta meg t. i. itt a »Keleti Kárpát Egyesület« menedékházát olyan ünnepséggel s oly nagy néptömeg jelenlétében, minőt nem látott még az öreg Gutin soha, s elmúlik fél század, mig újból láthat újra, ha ugyan válnak ki derék férfiak a mai puha, petyhüdt, álomszuszék fiatalságból, kik megujrázzák majdan apáink munkáját, pl. a Gutin egyesület 25 éves jubileuma alkalmával — 20 esztendő múlva. A szép ünnepély tulajdonképen csak betetőzése, megkoronázása volt a Kárpát-egyesület 25 éves juhi, leumának, mely Máramaros város barátságos falai közt kezdődött augusztus 15-én, mikor t. i. az egyesület tagjai a szigetiek barátságos meghívására itt gyülekezni kezdtek, hogy másnap lfi-án megtartsák szokott évi közgyűlésüket. Hálátlanság sötét bűnébe esnék a krónikás, ha pár szóval meg nem emlékeznék arról a szives, barátságos, igazán magyaros vendéglátásról, melyben a derék város és vármegye úri közönsége részesítette a Kárpát-egyesület tagjait, pedig már nem is első, se nem másod Ízben; na meg hát ők már értik, ismerik az anyagi, főkép erkölcsi előnyt, mit a turistika föllendülése némely vidékre, orsz't^ra hoz mai napjainkban. A magas Tátra 30 év előtt ijesztő, járatlan zord vidék vala, összes épülete Szentiványinak egy deszkabódéja, hol vadászatok, meg rossz idők alkalmával meghúzódtak a Nimródok, kiket a derék házi ur meg- meghitt egy kis férfias időtöltésre. S ma? Ma mi lett a zordon vadonból, tudják mindazok, kik kisebb, rö- videbb időre megfordultak magyar hazánk e legszebb, legfestőibb, legegészségesebb vidékén. Svájcz országa 180—200 millió koronát vesz be évenkét a turistáktól, kik e szép országot felkeresik évenként 6 — 8 hónapon át. Ezt már jól tudják Máramaros vármegye intéző körei, azért ugyancsak dolgoznak a turistika érdekében Husztnak szép várától föl a két Tisza forrásig. Mikor Nagy-Boldogasszony délután fél ötkor berobogott vonatunk a szigeti pályaház udvarára, már ott várt bennünket Szabó Sándor alispán ur, Szerémi György polgármester, Lator Sándor országgy. képviselő, dr. Korányi Gyula megyei tb. főügyész, Müller Károly apát-főesperes, Somossy Mihály, Palaticz Béla tvszéki bírák, Szőllősy Ferencz rendőrkapitány népes úri társaság kíséretében, meg a gyönyörű úri fogatok egész karavánja, rajtuk egy-egy díszbe öltözött megyei, vagy városi hajdú, hogy elröpitsék a vendégeket azon úri házakhoz, hová ezek 1-sével, vagy kívánságuk szerint 2-sével elszállásolva lettek. Meleg üdvözlet, barátságos kézfogás, éljenzés volt a fogadtatás, meg a kifogás: hát csak ennyien jöttek, (35—40-en lehettünk) hisz mink vagy százat reméltünk. Elnökünk Siegmeth Károly biztatta az urakat, hogy van még hátra két esti vonat, ezzel jön a többi Kassa felől Münich Aurél országgy. képviselő és Róth Márton alelnök vezetése alatt, ügy is lett. Ezeket is fogadta a fönebbi bizottság, csakhogy ekkor már b. Roszner Ervin főispán vezetése melleit, aki maga is elfogott egy csoportot a második csapatból s vitte lakására saját vendégéül. Igv fogadták Máramaros urai a turistákat Meg úgy, hogy a merre csak robogtunk, hajtattunk, a város főbb épületei: vármegyeház, városháza, ref. lyceum, piarista gymnasium, kárp. egyesületi tagok díszes lakásai, mind-mind magy. nemzeti lobogókkal ékeskedtek, szép asszonyok, szép leányok fürtjein, ruháján vagy legyezőjén ott mosolygott a nemzeti szallag, vagy a kis csokor a kezükben, piros rózsa, fehér rózsa együtt, a magyar bokréta. Rendes ismerkedési esténk 8—11 óra közi az »Otthon« kávéház díszes ebédlőjében volt, kezdtük vagy 80-an, de rövid idő múlva, az asztal toldoga- tással felvittük jó 100-ra, meg a jó czigányzene is növelte a csendest. A második fogásnál megjelent a főispán is több vármegyei ur kíséretében, nem valami feszben, csak úgy barátságos betekintésre »vendégeink közzé« mint szeretettel mondá. Szorítottak nekik helyet s ott maradt egy óráig, aztán távozott a holnapi viszontlátásra a közgyűlésen, mint azt távozlakor mondá. ügy is lett. Évi közgyűlésünk a vármegyeház dísztermében volt népes hallgatóság körében, kik között első sorban kitűntek Sziget szépségei, kik b. Rosznerné For- gách Klotild grófnő vezetése alatt vonultak fői s hosz- szu kétsorban megtöltötték a fehér keretű piros bársony üléseket. Közebéd a »Korona« szálló disz.es, szellős udvar házában volt, hányán voltunk nem tudom, csak arra emlékszem, hogy a máramarosi urak egy díszes csoportja élükön Lator Sándor és Nyegre László országgyűlési képviselőkkel, már nem kaptak helyet csak egy mellék asztalnál, de igy kell ennek lenni, mondák, ők úgy is felügyelők, járókelők lévén, legalább köny- nyebben mozognak. Délután 2-kor külön vonaton a rónaszéki sóbányákat néztük meg, este Szigeten ki-ki házi urának vendége vala. hogy mint mondák, nekik is jusson már valami a vendégfogásból. Vasárnap reggel 6 órakor különvonatta] mentünk Akna-Sugatagra. Szerémy György polgármester és sok házi nr kikisért benünket a vasútra, s örültek, mikor hallollák minden felül a meleg elismerés hangját a körül özönlő turisták ajkáról. Bizony tejbe, vajba fü- rösztöltek bennünket s jó hogy külön vonaton mentünk el, mert ha ez máskép esik, fele is ott rekedt volna Szigeten a szives marasztók körében. Szcjjősy rendőrkapitány ur pláne a hiv. utat vette elő és tovább utazott velünk Sugatágra, hogy mint mondá : »rendőri felügyelet alatt kisérjen el bennünket a derék vármegye határáig, Kapnikig. De iszen megjárta! Elraboltuk ő kigvelmét s magunkkal burczoltuk a Gutin rengetegeiben, föl a Gutini menedék házig. Mi ehez a balkáni duhajok petekje: elrabolni két gyönge, védtelen nőt! Mi turisták elraboltuk magát a szigeti rendőrkapitányt fényes nappal, reggel 7 órakor. Igaz, hogy könnyen merít, nem is kérette magát, maga ajánlkozott, úgy megszerette velünk együtt a turistika ügyét. * * * Tehát Sugalngon voltunk, a Gutinra igyekvő turisták mindenünnnn összeszedőzködött népe, de azért nem szedett vetett népség. Volt közöttük nő, férfi, orvos, ügyvéd, hivatalnok, tanárok, később pap is, egy 79 éves Sámson-német. Hamburgból jött egyedül a Gutinra, mert üt még nein járt, (Afrikában, Amerikában igen) egy hóriborgas német orvos, ki most Konstantinápolyban foglalatoskodik, de ő is megtelte a macskaugrást onnan Szigetre a közgyűlésre; 3 napi gyorsvonatozásban került, meg se látszott, rajta, úgy föl üdítette a szigeti magyar vendéglátás. Voltunk ösz- szesen: 4- kocsi nő, 11 kocsi férfi, tehát 15 kocsiderék, 3-at ültetve a fakó szekér bőrülésére. Fölvisitott a vezető sípja s vágtatással indultak a kocsik neki Sugatagnak. Akár mint mikor a menyasszonyt röpítik. Volt is nevetés, éljenzés a szép kis faluban, melynek népe hónapok óta hallotta már a szokatlan eseményt, hogy tömérdek nri népség készül erre feléjük onnan belülről, Kassa, Debreczen vidékéről. Talpon volt valamennyi, kivált a fehér népe, valami csinos, szemrevaló volt. Ennyi gyönyörű vászoncseléd ! Én nem is tudom fölérni ésszel, hogy kerülhet egy rakásra. Csak nem az elrablóit rendőrkapitány hozta őket ide egy csokorba?! Az a szép tiszta ruha kicsinyjén, nagvján, piros kendő, zöld rokolya csípőn, hófehér csipkés köténynyel átkötve a darázsderékon, meg a duzzadt ingváll, az alabastrom kar, piczi kerek kézfej, csipkés kendő benne, aztán mikor lebegették, kaczagás közt. nevetgéllek, éljeneztek felénk, olyan kedves látvány volt a reggeli napnak rózsás fényárjában, hogy édes hideglelést kapott tőle minden valamire való férfi, még a konstantinápolyi német doktor is. Még a Gutin alatt is meg-megdidergett, mikor föl világosit ásókat kért tőlem erről, arról. Jaj doktorkám, mondok, igy jár a ki erre merészkedik turisztikára, lássa engem már bárom éve ki-kiráz a hideg, ha első utamra gondolok. Aztán ennek nem is kinin ám az orvossága ! Engem azonban, az igazat, megvallva, most inkább maga a falu kapott meg rendjével, tisztaságával. Minden háza ragyog a tisztaságtól, meszeléstől, ablakai mind-mind rakva nyíló virágokkal, utczáin szép táblákon a név messziről lebeszél, minden házfalán a házszám szintén. Lám gondolom magamban, ez csak kis elrejtett falu s minő tisztaság benne, és minő rend, pedig nem is tudja mi az a rendezett tanácsú város, hát még az olyan város, a hol papiros számok vonták magukra a figyelmet, mig le nem mosta számukat 3—4 év hava, zápora.
