Nagybánya és Vidéke, 1900 (26. évfolyam, 1-53. szám)
1900-11-04 / 45. szám
Nagybánya, 1900. November 4. — 45. szám. /V?A\ XXVI. évfolyam. TÁRSADALMI HETILAP A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE üwCIISJtoEXT T7-.A_S.Á.:E2I>T.A.:F Előfizetési ára le: Egész évre 8 Kor. Fél évre í Kor. Negyedévre 2 Kor. Egyes szám 20 fill. Előfizetések, reklamácziók és hirdetések Molnár Mihály könyvnyomdájába intézendők. Közlemények a szerkesztő lakására — Felsőbányai-utcza 245-ik szám alá — küldendők Nyilttér soronként 20 fill. A Lendvay-ünnepély. Már csak nehány nap választ el attól, hogy városunk nagy szülöttének jól sikerüli szobrát átadjuk rendeltetésének A képviselet által kiküldött szobor-bizoltság mindent elkövet, hogy az ünnepély Nagybánya nevéhez méltó legyen. A meghívók szétküldetlek a szélrózsa minden irányában, az átiratok, megkeresések szintén eljutottak az illetékes tényezőkhöz. A bizottság a héten lelkes felhívást bocsátott közre a nagybányai nőkhöz, hogy a leleplezési ünnepély után tartandó estély sikerét tömeges részvételükkel biztosítani szíveskedjenek. Felhívjuk lapunk részéről is minden szépért, jóért lelkesedni tudó m. f. közönségünket, hogy Nagybánya régi jó hírnevéhez méllóan igyekezzék buzgólkodni a készülődő ünnepély sikerének előmozdításán. Mindannyian sokat fáradtunk, lelkesítettünk, adakoztunk, inig eljutottunk idáig, hogy a szobor létesült s ünnepélyes átadása meg- tarlható. Most tehát, midőn az egész műre a koronát kell föltenni, ne lankadjunk a buzgalomban. Jól tudjuk, hogy Nagybányának az idén nehéz esztendeje volt, ám azért elbírja egy napnak örömét s a gondok, bajok közt is szüksége van az embernek szórakozásra, örömre, ünnepre. Lobogózzuk fel házainkat, fogadjuk az érkező vendégeket szívesen, vegyünk részt a leleplezési ünnepélyen s az estélyen is, melynek jövedelme úgy is arra hivatott, hogy a szobornak még fedezetlen kiadásait kiegyenlítse. Látni szeretnék még egyszer a régi Nagybányát. Ki ludja fogjuk-e látni többet? Városi közgyűlés. — 1900. okt. 31-én. — Elnök : Torday Imre h. polgármester. Jegyző: Égly Mihály főjegyző. Hitelesítők: Dr. Miskolczy Sándor, Neubauer Ferencz, Bay Lajos. Hitelesítés ideje nov. 8. d. e. 11 órakor. Elnök a gyűlést megnyitván kijelenti, hogy a mai napirendben csupán a város takarékpénztárának alapszabály tervezete van felvéve. Kérdi, kivánják-e, hogy a bizottságokban már többszőr részletesen letárgyalt tervezet, egész terjedelmében felolvastassék, vagy felolvasottnak véve csupán azon szakaszokhoz szóianak, amelyeken változtatni kívánnak. A többség ugyan felolvasottnak akarta venni a javaslatot, egyesek kifejezett óhajára, azonban elnök ponlról-pontra felolvnstatta .íz összes 97. §.-t. Az alapszabályok megv; ltozlatására tulajdonképp csak azért volt szükség, bogy a régi 70000 frt. helyett az 500 ezer korona alaptőke beczikkelyeztessék. E mellett a választmány itt-ott némi módosításokat tett, de az alapszabály lényege és szelleme teljesen megmaradt. A képviselet mai gyűlésében először a 9 §. felett támadt vita, melyszerint a takarék-pénztár csak az alap és tnrtalék-tőke erejéig vállal kárpótlást. Bay Lajos szerint egyéni ezég s igy a város ösz- ázes vagyonával felelős. Szavazás után megmaradt az eredeti szöveg. Az aligazgató ezután csak igazgató-helyettes lesz, mivel oly csekély fizetéshez a nagy czim sehogy sem illik. Az ügyvédi-kar élénk részt vett a 27. §. feletti vitában s a jogtanácsosnak nem akarja a perek vitelét megengedni. Ehelyett nagyobb fizetésű jogtanácsosi állást óhajtanának rendszeresíteni. A város-atyák azonban, minden uj állás szervezésétől, mely fizetéssel jár, idegenkedvén, a §. megmaradt úgy, amint az igazgatóság és a választmány elfogadta. Az 52. §-nál Bay L. indítványára az a módosítást örténik, hogy 400 koronáig a betétek, felmondásra azonnal kifizettetnek. A 72. §. a pontja töröltetett, vagyis pénz elhelyezési módnak nem fogadtatott el az, hogy a takarék- pénztár ingatlant vásároljon. Általában az egész javaslat már előlegesen sok retortán ment keresztül, teljesen elő volt készítve. Tárgyalta a takaréki igazgatóság, felügyelőség, a választmány, a pénüzgyi, jogügyi-bizottság és a közgyűlés. Sokan tehát már unták is ötödik felolvasásban hallani s talán innen magyarázható az, hogy a közgyűlésen oly kevesen vettek részt. Módosítás kevés történt s a tárgyalás 1 órakor véget ért, mi úgy az elnök ügyességének, mint a képviselők alkotmányos érzékének tudható be. Az alapszabályok 30 napi közszemlére lesznek kitéve. Cselédképzö-isk óla. Az uj kézimunka-tanterv szerint varrni is fognak tanulni a leánygyermekek. Ez bizony nagyon helyes renoválása a régi ezopfnak, mert a néposztály leány- gyermekének nincsen szüksége a kötésre vagy horgolásra. Ez oknál fogva jobb is volna varrással kezdeni a kézimunka-tanitást. Már maga a kis baba is arra utal bennünket, hogy ez lenne a leghelyesebb. Hisz ő bábrongyot kér az anyjától, varrni akar, nem kötni vagy horgolni. A varrásnál csak egy tűvel dolgozik, könnyebben megtanulja, hogy merre kell a tűvel ölteni, mint a horgolásnál, vagy kötésnél, ahol ő maga alkot szemeket. Van-e a szegénysorsu leánygyermeknek szüksége kötésre, harisnyára vagy horgolásra s csipkére ? Bizony nincs! Mily szívesen venne az anyja egy köténynek vagy kendőnek való kanavászt. Mily nehezen hozzák el a leánykák a mintaszalagnak való pamutot. S miért? Mert az annyi fáradsággal készített mintaszalagnak nem igen veszik hasznát az életben ; rendesen felfejtik s férezpamutnak dolgozzák fel. A nép gyermekéből leginkább cseléd vagy munkásleány vállik s mindennapi nehéz munkája közben bizony jó lenne, ha lelkét is művelhetné s kézügyességét fejleszthetné. Evvel nem azt akarom mondani, hogy szerezzenek szakképzettséget, mert erre nincs szükségük. A fiuknak van iparostanoncz-iskolájuk, miért ne lehetne a cselédleányoknaK cselédképző iskolájuk ! Ne tanuljanak ott Írni és olvasni, hanem varrni, szabni, foltozni stb.; hallgassanak erkölcsnemesilő példabeszédeket. Ne tömjük tehát lelkűket mindenféle tárgyismeretekkel. Ne tanulják meg, ki volt „Szólón“ s hol van „Görögország,“ ne tudják, mily ereje van a gőznek s ki annak feltalálója; de tudják azt, hogyan kell szépen mosni, miért árt a fehérneműnek a sulykolás, hányszor kell a burgonyát megkapálni, melyek a húsnak legjobb részei stb. Eddig mindezt csak vagy a saját kárukon, vagy asszonyuk kárán tanulják. Ä cseléd- vagy munkásleánynak nincsen annyira szüksége olvasásra, mint a mesterembernek készülő fiúnak, ki idővel számlákat fog Írni és szakképzettséget fejlesztő könyveket s újságokat fog olvasni ; hanem a cseléd-vngy munkásleány 10 filléres rémregényeket fog olvasni s olvassa most is, melyeknek olvasása álA „NAGYBANYA ES VIDÉKÉ" tárczifja. Eötvös Károly. Eötvös Károlyra én akkor voltam legelőször büszke, amikor fiatal diákként hallottam őt szónokolni a veszprémi vásártéren. Rajtam kivül még sok tízezren hallgatták őt a zuhogó záporban, megyei urak, cserháti és buhimvölgyi kézmivesek, módos mezőföldi parasztok, akik harmadfélőrán át türelmesen állták a bibliai özönvizet, nehogy egyetlen szót is elveszítsenek a volt veszprémi fiskus beszédéből. Olykor a megdöbbenés csöndje lett úrrá a beláthatatlan tömegen, olykor harsogó és szivből jövő kaczagás hömpölvSött végig a palotai úttól az öreg Kreutzer korcsmájáig. Egy-egy keménynyaku szentgáli nemes, aki éber figyelemmel hallgatta az energikus fejtegetéseket, olykor daczosan közbeszólott: — Hát a pótadóval, hogy leszünk ? Mire Eötvös pauzát tartott beszédében, tatárosan gömbölyű koponyáját ravaszul a közbeszóló felé fordította, aztán általános derültség közt igy szólott: — Sághi Szabó uram, várjuk csak meg a sorát ! Rátérek én a pótadóra is, ne féljen ! Sághi Szabó uram büszkén rántott egyet a köd- mönén, mert jól eselt neki, hogy a nagyságos követ ur a nevén szólítja. Pedig ezzel ugyancsak nem volt mit büszkélkedni: Eötvös Károly akár az egész vármegyét a nevén szólította volna. Akivel egyszer beszélt, akit egyszer látott, vagy akit bár távolról is egyetlenegyszer mutattak neki, annak a nevét soha életében nem felejtelte el. Mert világraszóló csoda ez a hatalmas memoria; talán nem is volt még hozzája hasonlatos, mióta a bibliai szörnyállatok e kopár világból elköltöztek. Ami név, adat, históriai apróság, az ö kemény koponyája alá bevette magát: az jobban meg van őrizve, mint az egyiptomi orvosdoktorok múmiái. Akik azt állítják, hogy szeretetreméltó hamisításokat követ el, s példáit, meg adatait csak a múló perez ihletében röglönzi, rosszakaratú és rágalmazó irigyek. Mert e nagy elme minden adata históriai valóság. Emlékező tehetségének bámulatos erejét mi se mutatja jobban, mint az Utazás a Balaton körül czimü legújabb müve; élők és holtak, nagy események és kedves tréfák, epokhális korszakok és kicsiny epizidók hősei, csodálatos, majdnem fotografikus hűséggel lépnek elénk ebből a ragyogó korrajzból. És Eötvös Károly egy betűnyi jegyzet, Írott adat, pozitiv forrásmunka nélkül irta meg a hatalmas két kötetet. Fiatal diák voltam akkor is, mikor az Eötvös Károly legelső novelláját olvastam. Emlékszem : A két ördög vára volt és az öreg Vasárnapi Újság megsárgult hasábjain bukkant elém. Csodával és ámulattal olvastam, mert Eötvöst addig csak komoly politikusként ismertem. A novella magyar stilje elbájolt; humora, egyszerűsége, kedves detailjai pedig a Jókai patriarkhalisan szép világát keltették megint életre a fantáziámban. Mert csak Jókai irt. ehhez hasonló magyar elbeszélést; hozzájuk képest az egész többi irodalom idegennek látszott És ettől fogva mindig fájó szívvel olvastam az Eötvös politikai beszédeit; mert - és ez a hitem mind a mai napig se változott meg — Eötvös Károly lenne az egyetlen Jókaihoz méltó elbeszélő, ha a csúf politika a belletrisztikától el nem hóditja. Most, hogy a nyomtató-műhelyben ötven szorgalmas szedő dolgozik a tizenkétkötetes Eötvös-kiadá- son, bátran megválthatjuk, hogy bizony édes-kevesen hittünk az ő irodalmi feltámadásában. Mert több mint tiz vagy 15 éve, hogy az utolsó novellája megjelent. És ezt. is jóformán erőszakkal csikarták ki tőlle ; mert Eötvös Károlyban — mi tagadás — sok van az ázsiai 5 Férfi-, női- és gyermek ÁRCZIPÖK leg'joTo'b jaa.Iaaőség'Toeaa és v Kaphatók K APÓ ANPOR aagj válaiif élllam férfNdiVatüzletében és czipő^raktárában Nagybányán.
