Nagybánya és Vidéke, 1900 (26. évfolyam, 1-53. szám)

1900-11-04 / 45. szám

(2) szám. 45. NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE 1900. nem mber 4. tál az erkölcstelenség örvényében elvész vagy pedig sorsával elégedetlenné lesz. A cselédképző iskolákban elsajátított kézügyessége által jólétre is vergődhetik, mert az ott megtanult varrás, szabás s foltozás által pénzét, azaz keresményét, ezekre nem kell fordítania, tehát megtakaríthatja. A cselédek rendesen holmi ol­csó, készen árusított ruhaneműekben járnák, melyek hamar tönkremennek, megölik a népviseletet s kezde­ményezik a fényűzést, prédaságot és nagy bérigénye­ket. Régi időben maga a háziasszony tanította estén- kint a cselédjeit a varrásra s beszélt nekik tanulsá­gos történeteket; szoktatta ragaszkodásra, önfeláldo­zásra, hűségre s alázatosságra. De a régi idők annyira mások voltak, hogy a múlt és jelen között, párhuza­mot vonni nem lehet. Mások az erkölcsök, megvál­toztak a viszonyok, és leginkább az emberek. A mos­tani kor tehát egy ilyen házitanitást lehetetlenné tesz. Hanem arra mégis kellene a mérvadó körök urasz- szonyait figyelmeztetni, hogy működjenek közre cse- lédképző-iskoláknak ily értelemben való felállításán, mert ezáltal a néposztályt megelégedettebbé, boldo­gabbá tennék, az elharapódzó fényűzésnek, romlott­ságnak s az eredeti népszellem elkorcsosodásának út­ját vágnák. Alexy V. Heti krónika. — Aki ur, az ur. Még mikor sanyarú helyzetben nyög, ha árverezik, vagy ha utolsókon van. akkor is ur. Nagybánya is csak Nagybánya marad (és ez a »csak« itt nem kicsinyítő jelző, hanem gradus super- lativus), akár szegény, akár gazdag ; van, vagy nincs pénze, az mindegy, mégis Nagybánya: Nagybánya széles e világon egyes-egyedül. A Lendvay-szobor leleplezésének rendezése kö­rül jutunk e tapasztalatra, midőn a lelkesedésnek ál­dozatkétségnek, a művészet iránt való odaadásnak, napról-napra újabb jeleivel találkozunk. Nem akarok a részletekben elveszni, csak annyit mondok, hogy ami jó közönségünk még mindég a régi, melynek hagyományos szelleméhez bízvást lehet ap- pellálni. sohasem bukik meg vele az ember. Az ünnep tehát rohamosan közeledik, de elébb egy szomorú kötelességet kellett leróvnunk. Halottak napja volt, a bányamécsek, gyertya lángok, fáklyák kigyultak ismét, a sirok megelevened­tek, a lélek jelképe, a logobó eleven láng ott vir­rasztóit felettök, együtt az utódok kegyeletével. Nem hivalgott a pompa, nem támasztott keserű érzelmeket a verseny szegény és gazdag között, csen­des, egyszerű és méltóságos volt a halottak birodalma. Mennyi jelesünk pihen már ott a földnek po­rában ! Hányán búcsúztak el örökre csak ez éven át is. Ó a sirok néma szózata oly sokat beszél hozzánk egyetértésről, békességről, vajha megértenénk ékesen szólását Oly rövid az élet, miért keserítjük egymást, miért tesszük még rövidebbekké életünk fonalát. A hervadó természet is haldoklik, csak nehány nap még s a hideg tél szemfedőt borit mindenre. Kinek öröme van, ne irigyeljük tőle, a ki tud még hevülni, lelkesíteni, ne vágjuk el buzgalma szár­nyait, a nyüzsgő élet zaja úgy is csak álom, a rideg valóság odalenn a sírban van. A nemzedékek átadják egymásnak a vándor­botot, a századok egymás romjain emelkednek, ami most jelen, az mind múlttá leszen s a jövendőt ki­csoda láthatná. magyar kényelemszeretetből. Órák hosszán át színes tarkaságban perdül ajkáról a mese és az anekdota; de a Herakles csodatételei gyerekjáték ahoz a csodá­hoz képest, hogy őt valaki a rendszeres Írásra ráve­gye. A gyorsíró, a ki tiz esztendőn át vele inná meg mindennap a fekete kávéját, mesés kincseket produ­kálhatna a magyar litteratura számára ; s a tizenkét- kötetes Eötvös-kiadás helyett legalább ötven vagy hat­van kötet gyönyörködtetné az ő friss leikéből a ma­gyar közönséget. De hogy minden történetét önma­gának kell leírnia, egy egész pompás bibliothéka vész el megiratlanul az Eötvös-törzsasztal levegőjében. Mikor egyszer, fiatal újságíró koromban, a szer­kesztőm megbízásából tárczát kértem tőle, derült sze­mét jóindulattal felém fordította :-- Ha nem maga lenne, elbolonditanám valami frázissal. De mivel a földim, hát adok egy jó taná­csot : addig zaklasson, amig végre is megunom a dol­got. Ha három napon át tizenötször a nyakamra jön azt hiszem, hogy megkapja a tárczáját. Bizonyára paradox állításnak tetszik, hogy az Utazás a Balaton körül, mely az utolsó évtizedeknek kétségen kivül egyik leghatalmasabb munkája, szin­tén az Eötvös Károly históriai kényelemszeretetének köszönheti a születését. Az Egyetértés szerkesztője addig zaklatta tárczáórt, mig a vajda keserves áb- rázattal igy szólott: — Isten neki, hát irok valamit a Balatonról . . Kelletlenül letelepedett az Íróasztala mellé, de háromnegyed óra múlva megunta a dicsőséget, s a pennáját türelmetlenül a földhöz vágta. — Itt van, ez egy tárcsának elég lesz. A végét majd holnap irom meg, mert most nincs kedvem hozzá. Másnap persze ismét lusta volt ahhoz, hogy a tárczaczikkét befejezze, s a végével megint adós ma­radt holnapig. írás közben aztán mind több impresz­Bus temető sötét gondolatai ez őszi napokon ki­szabadulhatna tőletek ? A halál az ember történelmének lapjait oda a föld rétegébe vési, oda irja be, ő az igaz, ő a kérlel­hetetlen és örök krónikás. Különfélék. Czlmadományozás. Ö Felsége a király Kádár Já­nos, pénzügyi számtanácsosnak, dr. Kádár Antal hely­beli orvos és dr. Kádár Ambrus székesegyházi kanonok fivérének, a pénzügyi tanácsosi czimet adományozta. Kinevezés. Kelemen Béla szatmári adóhivatali gyakornokot, az igazságügyminiszter, a helybeli kir. adóhivatalhoz adótisztté nevezte ki. Kovács Pál felsőbányái városi erdész tiszteletére f. hó 3-áa Felsőbányán bucsuestélyt rendeztek, melyen számosán vettek részt. Kovács tudvalevőleg állami szolgálatba megy Erdélybe. Házasság. Hoífmann Mátyás kir. főgymn. tanár okt. 30-án vezette oltárhoz Újvidéken Tisiotti Teréz kisasszonyt. Kinevezés. Ö Felsége a király, Mtínnich Sándor cs. kir. hadnagyot főhadnagygyá nevezte ki. Münnich főhadnagy, nem rég, a legjobb sikerrel tette le a hadi-iskolai fölvételi vizsgát Bécsben. Kaszinó-estély volt okt. hó 27-én, szombaton, melyen szép közönség vett részt. A fiatalság a reggeli órákig együtt mulatott. Díszes zenésmise volt f. hó 1-én a róm. kath. templomban, amidőn Szőke Béla plebános-helyettes — Rómából hazatérve — a pápai áldást osztotta a híveknek. A reformáczió emlékünnepét városunkban okt. hó 28-án vasárnap ülték még a protestáns hívek. Az ev. ref. templomban Szabó Lajos s. lelkész, az ág. ev. tem­plomban Kévésx János lelkész mondott ünnepi szónok­latot, lendületes szavakban emlékezve meg a nap je­lentőségéről s a reformácziónak társadalmunkra való átalakitó, felújító hatásáról. Schönherrné Csausz Anna, városunk lelkes művész­nője, ki minden szép iránt annyi fogékonysággal bir, saját neve alatt iveket bocsátott ki, a Lendvay-szobor koszorújának beszerezhetése czéljából, melyet a nagy­bányai nők nevében helyeznek a talapzatra. Az ivek már szétosztattak utczák szerint; szép fiatal kisasszo­nyok járják be a várost, hogy mindenki, tetszése sze­rint, filléreivel járulhasson, a nagy művész emlékének dicsőítéséhez. Halottak emlékét városunk közönsége is kegye­lettel ünnepelte meg. 1-én a protestáns temetőben, 2-án a r. kath. és g. kath. temetőben volt kivilágítás. Közönségünk kezdi belátni, hogy itt semmiféle ver­senyzésre tér és ok nincsen s igy évről-évre egy­szerűbb, igénytelenebb és szebb is maga a kivilágítás. Ezrekre menő tömeg hullámzott a temetőben, sietett kiki meghozni áldozatát nyugvó kedveseinek, óhaj­tandó volna azonban, hogy a sírokat egész éven át kegyeletben tartsák s különösen egyes romlott lelkű, éretlen emberek tartózkodjanak a síremlékek rongá­lásától, mert e tekintetben még fájdalom, nagyon hátra vagyunk. A Lendvay szobor leleplező ünnepélyére vonatkozó­lag vettük a következő meghívót. Meghívó. Lendvay Mártonnak a magyar nemzeti színművészet nagy alak­jának, Verő László által mintázott érezszobrát Nagy­bánya város közönsége folyó év november hó 11-én délután 3 órakor leplezi le. Ezen ünnepélyre és az ünnepély után tartandó estélyre tisztelettel meghívjuk. Nagybányán 1900. október hó 29-én. A bizottság szió éledt fői a lelkében, a régi megyei élet, a falusi komposszeszorátok világa egymásután kibukkant eléje a feledés homályából, s az Eötvös csodálatosan nagy szinte félelmetes memóriája működni kezdett: gyer­mekkorának apró epiz djai, férfiküzdelmeinek száz meg száz eseményei rendre föltámadtak a lelkében képek, alakok, történeti és társadalmi pikantériák, cso­dálatosan tiszta és színes természeti leírások, melyek­nek központja a Dunántúl bájos kék tava volt, az édes, hullámzó magyar tenger, mely valaha a Kisfa­ludy Sándor sóhajtásait hallotta, Anyira bele ízlelt az írásba, a visszaemlékezés annyi gyönyörűséget szerzett neki, hogy jóformán meg se állt egész száz tárczáig, s két hónap múlva a világ legtermészetesebb hang­ján mondogatta odabent a szerkesztőségben : — Nem értem, hogy lusta emberek is vannak a világon . . . A Balaton után szinte türelmetlenül várta, hogy a Bakony-t megírhassa, majd regények, novellák, szá- zadeleji korrajzok plánumai kezdtek hullámzani a lelkében. Annyi a terve, hogy huszonöt évig is aligha végez velük, a tizenkét kötetből pedig — ha vala­mennyit beváltja — legalább negyven vagy ötven kötet lesz. Bár lenne; hiszen az Eötvös Károly min­den sora, minden gondolata a magyar kultúra, a ha­misítatlan magyar észjárás s tiszta és ragyogó ma­gyar humor gazdagodását jelenti. Mert ha Eötvös Ká­roly nem is a legnagyobb magyar iró, egy egészen bizonyos, hogy minden iró között a legmagyarabb. A mi a magyar fajban erős, értékes, szeretetreméltó, jellegzetes, más nemzetektől eltérő: mindaz valami csodálatosan tiszta, egyéni bájjal domborodik ki az ő világos írásaiban. És őt olvasva, igazán lehetetlen, hogy a magyar fajt, még hibáiban is, meg ne szeretné akárki. Siomahásy látván. nevében Szabó Adolf elnök, Incze Lajos jegyző. Sorrend: 1. Gyülekezés a városházán délután 2 és fél órakor, felvonulás a Lendvay-térre. 2. Himnus. Énekli a nagybányai dalegylet. 3. Óda. Incze Lajostól. 4. Emlékbeszéd. Tartja Révész János. 5. Gellért Endre polgármester a szobrot Nagybánya sz. kir. város birto­kába átveszi. 6. Szózat. Énekli a főgimnáziumi énekkar. Este 7 órakor a nagyszálló dísztermében társas estély. Belépti-dij 2 korona. Család-jegy 5 korona. Jegyek előre válthatók Molnár Mihály könyvkereskedésében. Felülfizetéseket a Lendvay-szoboralap javára köszönet­tel fogad a rendezőség. Érkező vonatok: Szatmár felől délelőtt 9 óra 43 perczkor. Kolozsvár-Zsib > fe­lől délután 3 órakor. Fölkérettünk annak kijelentésére, hogy a kik meghívót netalán nem kaptak volna, s arra igényt tartanak, szíveskedjenek Molnár Mihály üzletében neveiket; följegyeztetni, mikor is a rende­zőség azonnal intézkedik a meghívó elküldése iránt Csatai Zsófi a népszínház kitűnő művésznője súlyos betegen feküdt Nagybányán már hónapok óta. Mivel a beteg művésznő a fővárosba vissza vágyott, a család ma délután Budapestre szállította, hol reméli hogy gyógyulást fog találni. Képkiállitás. Ferenczy Károly és Griinvald Béla festőművészek e hó 5-én hétfőn, a városi fürdő mellett épült uj műteremben kiállítják nyáron készített ké­peiket, hol is azok 40 fillér belépő dij mellett egész nap megtekinthetők. A helybeli főgimnázium és polgári iskola növendékei ingyen tekinthetik meg a képeket. A befotyt jövedelem jótékonyczélra megy. Felkérjük a művészet iránt érdeklődő közönség figyelmét az érde­kes kiállításra. Gyászhir. Alól írottá k az összes rokonok nevében fájdalomtól megtört szívvel jelentik, hogy a forrón szeretett férj, gondos apa és testvér id. Sziberth Bertalan folyó évi október hó 26-án, életének 64-ik, boldog házasságának 32-ik évében, hosszas szenvedés után elhunyt. A megboldogult hült tetemei folyó hó 28-án d. u. 3 és 1/3 órakor fognak Nagysomkuton, a róm. kath. egyház szertartása szerint örök nyuga­lomra tétetni. Az engesztelő szent-miseáldozat folyó hó 29-ikén délelőtt 9 órakor fog a nagysomkuti róm. kath. templomban a Mindenhatónak bemutattatni. Nagysomkut, 1900. október 26-án. Áldás és béke lengjen porai felett! Özv. Sziberth Bertalanné szül. Harmath Amália neje. Özv. Eresei Jánosné szül. Sziberth Rozália testvére. Sziberth László, ifj. Sziberth Bertalan, Szibert István, Sziberth Endre, Sziberth Erzsiké, fér. ifj. Brunner Károlyné, Sziberth Ilonka gyermekei. A vidéki színészet rendezése. Gróf Festetich Andor a vidéki színészet országos felügyelője elkészí­tette már a tervezetet, a mely több nagyobb városban a színészet állandósítását, lovábbá két vagy több város egyesítésével állandó szinikerületek létesítését czélozza. A tervezet szerint egyelőre Kolozsvár, Arad, Kassa, és Pozsony az a négy város, a mely a színészeinek állandó otthont képes biztosítani. Két vagy több város egye­sítésével pedig 18 állandó szinikerület terveztetik, még pedig: 1. Temesvár-Buda-krisztina városi színkör. 2. Debreczen—Máramaros-Sziget. 3. Szeged—Hódmező­vásárhely (esetleg B.-Gyula.) 4. Nagyvárad—Nyíregy­háza—Szarvas — 5. Deés—Marosvásárhely—Déva Nagyszeben—Brassó—Gyulafehérvár. 6. Győr—Sopron Pápa—Komárom. 7. Pécs—Kaposvár—Mohács—Nagy­kanizsa. 8, Székesfejérvár—Szombathely—Veszprém Siófok (Balatonfüred),— Kőszeg—Zalaegerszeg. 9. Nyitra Beszterczebánya — Trencsén — Nagy-Szombat — Léva Aranyos-Maroth—Pöstyén — Érsekújvár (Nagysurány). 10. Szabadka — Zenta—Baja—Újvidék. 11. Kecskemét Szolnok—Abony—Nagykőrös—Félegyháza. 12 Zólyom Selmeczbánya—Losoncz—Lipfó-Szent-Miklós—Turócz- Szent-Márton — Alsó-Kubin — Szliácsfürdő — Balasa- Gyarmat—Körmöczbánya 13 Eperjes—Bártfa—Lőcse Igló—Késmárk — Kis-Szeben—Rozsnyó—Rimaszombat. 14. Sátoraljaújhely — Munkács — Ungvár—Beregszász N.-szőllős — Kisvárda. 15. Miskolcz—Eger—Gyöngyös Jászberény. 16. Szatmár — Nagy-Károly — Nagybánya Zilah — Szilágysomlyó. 17. Zombor — Nagybecskerek Nagykikinda—Szentes—Békés-Csaba. 18. Lugos—Ver- secz — Fehértemplom—Makó—Orosva-Buziás—Herku- les-fürdő —Orosháza—Pancsova. Ezeken felül még kö­rülbelül őt kisebb mozgó színtársulat kapna engedélyt egy-egy nagyobb területre szorítva. A szatmári szin- ügyi bizottság, állást foglalt e tervezettel szemben s kimondta, hogy a szini kerület jövője csak úgy lesz biztosítva, ha abba Szatmár és Nngy-Károlyhoz Mára­maros-Sziget, Beregszász és Munkács vétetik fel, ellenben Nagy-Bánya, Zilah és Somlyó kihagyassék, miután ezen 3 város közzül, egyiknek sincs oly nagy közönsége, igy tehát egyik város sem bir meg oly nagy színtársulatot, mint a szatmári. Ajánljuk ezen ügyet a nagybányai szinügyi bizottság figyelmébe. A Giródtótfalusi iskola felszentelése október hó 28-án, vasárnap történt meg. A minorita társház, melyre a falusiak lelki gondozása bízatott a nép kul­turális fejlesztésánek, állami segítséggel meghozta az áldozatot, hogy iskolát létesített. A csinos, tiszta és tágas épületet, teljes felszerelésével a fent jelzett na­pon adták át rendeltetésének. Vasárnapi mise után a hívek, Dobróczky Alajos házfőnök, iskolaszéki elnök, Schulz Lajos tanító, Roth Mátyás egyházgondnok s az iskolaszéki tagok vezetése alatt átvonultak az iskolába, itt a felszentelési szertartást Dobróczky házfőnök vé­gezte, majd. mint isk. elnök megható beszédet inté­zett a szülőkhöz buzdítva őket gyermekeik iskolázta­tására, azután a gyermekekhez szólott szorgalomra és jó magaviseletre intve őket. Ezután Róth Mátyás egy­házgondnok, egyszerű iparos ember tartott nagyobb szabású szép beszédet. Kifejezte a gyülekezet örömét

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom