Nagybánya és Vidéke, 1900 (26. évfolyam, 1-53. szám)
1900-12-02 / 49. szám
Nagybánya, 1900. Deezember 2. — 49. szám. XXVI. évfolyam. NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE TÁRSAPALM1 HETILAP A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE líBO-JELEKTIK ILdlIIíTIDEXT Előfizetési árait; Egész évre 8 Kor. Fél évre 4 Kor. Negyedévre 2 Kor. Egyes szám 20 fill. Előfizetések, reklamácziók és hirdetések Molnár Mihály könyvnyomdájába intézendők. Közlemények a szerkesztő lakására — Felsöbányai-utcza 245-ik szám alá — küldendők Nyilttér soronként 20 fill. Nehány szó^oj as on mozgalomról, mely Nagybánya zz. kir. város közügyeinek a közgyűléseket megelőző tárgyalása czéljából a nagybányai kaszinó kebelében megindult. Minthogy ezen mozgalomról oly megjegyzéseket hallottam, melyek a mozgalom czéljának nem ismeréséből erednek és melyek terjesztése, habár talán a mozgalmat csirájában nem is ölné meg, de a téves nézetek tiszlázása nélkül, annak szépen megindult menete ellen, egyesek elkedvetlenítése állal, akadályokat gördítene: szükségesnek találom, a t. érdeklődőknek következőket becses figyelmökbe'ájánlani. A mozgalom czélja szerény, de városunk fejlődésére nézve fontos, közügyeinket a közgyűléseket megelőzőleg oly behatóan tárgyalni, hogy a közgyűléseken teljesen tájékozva jelenhessünk meg, hogy a tanács javaslatait, teljes tájékozottsággal tárgyalva és megvilágítva, határozatainkat, mindenkor a közügy érdekének megfelelőleg, hozhassuk meg. Téves tehát azon nézet, hogy a mozgalom, a nem sokára hekövetkező választások alkalmából indult volna meg. Aki a nagybányai képviselő testület közgyűléseit látogatja, könnyen meggyőződhetik arról, hogy ott oly szellemi erő van összehalmozva, mely Nagybánya lakóinak számát többszörösen meghaladó számú városok képviselő testületével fényesen kiállja a versenyt. Képviselő testületünkben helyet foglalnak lelkészek, tanárok, bírák, ügyvédek, orvosok, bányászok, erdészek, mérnökök, gazdászok, pénzügyi szakértők, gyógyszerészek, kereskedők, iparosok, s igy közgyűléseinken nem fordulhat elő oly kérdés, mely szakértelem hiányában szakszerűen tárgyalható ne lenne s igy nem is kívánatos, hogy a választások másként történjenek, mint eddig történtek. Ennélfogva mozgalmat indítani a »küszöbön álló« választások alkalmából, legalább a mozgalom kezdeményezői aligha találták szükségesnek. De nem kevésbbé téves azon nézet is. mintha a mozgalom a polgári kör ellen irányulna, mit legjobban bizonyít a kaszinóban tartott első értekezlet azon határozata, hogy a mozgalom minden képviselő testületi tagnak belevonásával — tehát tekintet nélkül arra, hogy az illető tagja-e valamely olvasókörnek, vagy nem — inditassék meg és úgy a polgári kör, valamint a kaszinó csak azon javaslat kíséretében emlittetett, hogy az értekezletek a két kör helyiségeiben felváltva tartassanak, ami az egyetértés fényes documentálása végett fölötte kívánatos. Igen ám, de most következik a »legkeményebb dió:« az első értekezlet, a kaszinó, vagy a polgári kör, helyiségeiben tartassék-e meg ? Ezen »fontos« kérdés felvetőihez, — mert nem tagadhatom, hogy ezen kérdés az előjog hangsúlyozásával, itt is, ott. is felvet tetett, csak azon kérelmemet bátorkodom intézni, ne koez- kázt.assák a kitűzött czél elérését, ily kicsinyes dolgok felhívásával, ne ejtsék el a lényeget, semmit mondó üres formalitásért. Igénytelen nézetem szerént ez oly jelentéktelen kérdés, melyet könnyen el lehet dönteni. Tévednek továbbá azok is, akik azt hiszik, hogy a mozgalom Nagybánya sz. kir. város tanácsa ellen irányul. A tanácsban azok foglalnak helyet és jövőben is azok fognak ott helyet foglalni, kiket a nagybanyai választók többsége oda emelt, illetve oda fog emelni s a mozgalom megindítóinak nincsen sem okuk, sem szándékuk, a többség ellen küzdeni. Küzdeni egyáltalában csakis a jó erők szétforgá- csolása ellen akarunk Főtörekvésünk módot keresni és alkalmat nyújtani arra, hogy az elfogultság által előidézett téves nézetek megvilágosithatók és a legtöbb esetben, csak képzelt ellentétek ideje korán, maguk mivoltjára leszállíthatok legyenek. Nagybánya fejlődésére nézve, a szellemi erők szélforgácsolása, a társadalmi egyetértés szétbomlása különösen azért káros, mivel anyagi erőnk a mai kor igényeihez képest nagyon csekély s a város fejlődéséhez szükséges anyagi erőhián'yt, csak úgy pótolhatjuk, mondhatnám megteremthetjük, ha azon egyetértőleg, közös erővel munkálkodunk; s az, aki akár a polgári körben, akár azon kívül az egyetértést nem támogatja a közügy é:dekét sem támogatja kellőképen. Nem egyszer hallottam panaszt azért, bogy a kaszinó, mint önálló testület, nem foglalkozik közügyeinkkel, hogy e czélból már történtek kísérletek, melyek azonban eredményre nem vezettek, mivel a tagoknak e téren való összetartása elérhető nem volt. Sőt megvallom őszintén, volt idő, midőn magam is kívánatosnak és szükségesnek tartottam, hogy a kaszinó e téren állást foglaljon. De minél jobban ismerkedtem meg a nagybányai viszonyokkal, annál inkább győződtem meg arról, hogy a kaszinónak, mint önálló testületnek ily állásfoglalása nem szükséges, sőt, hogy az, közügyeink ártalmára lenne. Mert feltéve, hogy a kaszinó e téren, mint önálló testület állást foglalna és hogy a tagok között teljes egyetértés lenne elérhető, hova jutnánk? Egyszerűen oda jutnánk, hogy a kaszinó és a polgári-k; a vezető szerepért versenyezne s az egyik testület hiszemü határozata, esetleg csupán a vezérszerep 1 igazolása és megmentése végett legzavaztatnék. 5 pedig nekünk ily társadalmat bomlasztó és közügyeinket veszélyeztető versenyre nincs" szükségünk, sőt ellenkezőleg közügyeink érdekében, oda kell hatnunk, hogy az egyetértést gátló minden akadályt etháritsunk Kőzügyeink érdeke azt kivánjn, hogy a kaszinó és a »Polgári-kör« nem mint önálló testület külön-külön, hanem .a képviselő-testület összes tagjai, eltekintve attól, hogy ki tagja, az egyik, vagy másik körnek, közösen vitassák meg a fontosabb közügyeket, mert a város fejlődéséhez szükséges anyagi erőt, csak egyetértő, közös munkálkodással vagyunk és leszünk képesek előteremteni. Az elmondottak után és igénytelen soraim befejezése előtt, legyen szabad még azon reményemnek is kifejezést adni, hogy a szóban levő mozgalomból, az annyiszor kifogásolt társadalmi viszonyaink javulása is várható. A társadalmi jó viszony meglazult helyzetén javítani, nehéz feladat, mert az nem csak tőlünk férfiaktól, hanem társadalmunk szebbik felétől is függ. Azt majdnem teljes megnyugvással merem állítani, hogy a társadalom kevésbbé szép fele, hisz a szóban levő mozgalom, a kitűzött czél felé zavartalanul halad, rendbe jön, mert a társadalmi jó viszonyt bomlasztó kortes-szellem Nagybányán uralomra nem vergődhetik. Itt a legtöbb egyenetlenséget és elkeseredést az idézi elő, hogy a divergáló nézetek kiegyenlítésére, elég gond nem fordittatik. Tömörüljünk! Igyekezzünk a különböző nézeteket, a felvilágosodottság szövétnekével kiegyenlíteni. Legyünk minden vonalon igazán szabadelvűek és akkor — ismétlem — a társadalom kevésbbé szép fele rendbe jön. De a társadalom másik fele 1 Jaj lenne nekem, ha annak — a társadalmi életet bomlasztó titkos és nem titkos — rugóit feszegetném. Tehát nem is feszegetem. Csak a férjeket és apákat kérem igyekezzenek mindazon válaszfalakat, melyeknek Nagybányán ez idő szerint, akár a szel* lemi, — akár az anyagi — erőket tekintve jogosultsága nincs, ott a hol jogosulatlanul támadnak, a csaA „NAGYBANYA ES VIDÉKÉ” tárczája. Dergáts Sándor beszéde. Deczember hó 1-én a főgymn. Vörösmarty ünnepélyén. Tisztelt ünneplő közönség! Kedves ifjúság! Korunkban, nemzeti életünk’ szabad lüktetésének korszakában hazafias örömmel tapasztalhatjuk, hogy közéletünk egész vonalán nyílt itéletmondás jelentkezik. mely a társadalom szellemi és erkölcsi fejlődését hatalmas méretekben segiti elő. Az egyén a maga teljes erejében érvényesül. E körülménynek köszönhetjük, hogy ma már műveltség tekintelében is nagyon számottevő államként szerepelhetünk, s hogy a jövő nemzeti nagyságnak oly biztató reménységei vesznek körül, milyenekre félszázad előtt gondolni is alig merlek nagyjaink. Az ország sorsát intéző férfiak teljes igyekezettel azon vannak, hogy nemzeti jólétünk összes ágait fejlesszék ; s minthogy a tapasztalat igazolja, hogy anyagi téren még hátra vagyunk, kivált ez érdekek gondozása van napirenden. Jól esik azonban tapasztalnunk, hogy nemzetünk nem feledkezik meg a lélek ideális szükségleteiről s midőn az egyik oldalon anyagot szállít, dolgoz föl s a hasznost keresi. a másikon oltárt emel, szobrot állít, s a jónak és szépnek mutat be áldozatot. Ily áldozatot mutatunk be a mai ünnepies alkalommal is midőn hazánk egyik legnagyobb költőjének, hazafias ódáink királyának, Vörösmarty Mihálynak születése százados évfordulóján összejöttünk hogy a kegyeletes emlékezés koszorúját nyújtsuk neki, a kit az idő múlása, a távolság nem kissebi- tett, hanem még nagyobbá tett. Ama nagy alakok közzé tartozik ő, kiket közelről nem is lehet egyszerre átlátni, kiket csak bizonyos távolság tesz átte- kinthetőkké és teljesen méltányolhatókká. És valóban amaz idő, mely eléggé korai halálától, 1855. november 19 tői napjainkig lefolyt, bármely oldalról tette jelesünket bírálat tárgyává, csak növelte a babérokat, az osztatlan elismerést és a vele járó nemzeti önérzetet. Oly hálával tekint reá az utókor, mint a legönzetlenebb, legszeretőbb hazafira, ki óriási örökségei hagyott hátra, melyből milliók táplálkoztak s évszázadokon át fognak találkozni. Ez örökséget ő mint igaz ember, mint hazafi és mint nagy költő nyújtotta. Nagy volt, mint ember, fenkölt gondolkozás, szerénység, szeretet jellemezte őt. Forrón szerette szüleit, édes anyjának örök emléket emelt „A szegény asz- szony könyvében“ odaadó gyöngédséggel beczézgette ezt a szent öreg asszonyt s megható példát nyújtott vele arra, miképpen kell a gyermeknek szülőjét szeretnie. Szerette családját, imádattal csüggött gyermekein. Szomorú, de igaz, hogy akkori irodalmi viszonyaink fejletlensége és rendezetlensége közt arany tollával szigorú életmód mellett sem birt annyit szerezni, hogy magát hosszas betegségében kellően gyógyittathatta volna, hogy gondjaitól kissé megpihenhetett volna, s midőn közel végét érzé, mily mérhetetlen fájdalom facsarhatta szivét, a mint könnyező családjára tekintve, mondania kellett: nem tudom, mi lesz belőletek. Petőfi talán örökre elveszett volna irodalmunkra nézve Vörösmarty nagy embersége nélkül. „A végső ponton álltam, — igy szól Petőfi — kétségbeesett bátorság szállt meg s elmentem Magyarország egyik legnagyobb emberéhez oly érzéssel, mint a kártyás, 5 Férfi-, női- és gyermek ÁRCHIPÖK legrjoToTo minőségben és Sí Kaphatók Kapó aNpor vált ii lé ki a a férfi-diVatüzletében és czipő-raktárában Nagybányán.