Nagybánya és Vidéke, 1900 (26. évfolyam, 1-53. szám)
1900-12-02 / 49. szám
(2) 49. szám. NAGBÁNYA ÉS VIDÉKE. 1900. Deczember 2. ládi tűzhelynél megsemmisíteni, mi által nem csak a közügynek tesznek jó szolgálatot, hanem saját háztartásukban is sokkal könnyebben fogják, a jövedelem és kiadás között annyira kívánatos, de a hiúság és egymás közötti oktalan versenyzés által, oly gyakran megzavart egyepsúlyt helyre állítani. belátom, érzem, hogy az utóbbi elmondottakhoz commentár kellene, de megvallom, hogy annak megírásához bátorságom nincs és nagyon örülnék, ha az, aki bátrabb, mint én, vállalkoznék, a szükséges com- inentár megírására. Sz. A. Heti krónika. Őszinte öröm szállotta meg lelkemet, mikor a mi fiatal polgármesterünket az ő nejével az érkező vonatnál először láthattam. Menyivel kedvesebb, szebb az, mikor az ember elmondhatja, hogy az önök szívessége jól esik »az én feleségemnek« is. Tehát mi városatyák, a kik többnyire feleséges emberek vagyunk, immár nem fogunk egy nőtlen ember fősége alatt állani. Ez nekünk fényes elégtéiel. És hogy a nép is érdeklődött az esemény iránt, bizonysága az a nehány száz főre tehető közönség, a mely éjnek idején, többnyire gyalog kifáradt a vonathoz. Másik örömünnepe volt Nagybányának a Vörösmarty ünnepély, melyet a főgimnázium oly kiváló sikerrel és oly lélekemelőén rendezett. Igazán jól éreztük magunkat a hazafias levegőben, mely olt a tornacsarnokban uralgott. A remek beszédek, szép szavallatok, ének, a lobogódisz, ki ragadta lelkünket a hétköznapiságból s szinte rosszul esett közgyűlésbe menni, hol száraz okoskodásokkal vagdalódzni szoktak az emberek. Malombérletek, vendéglő, szeszadópótlék stb. sovány utójáték, a másik, a múzsákkal való társalgás után. De hát lemorzsoltuk ezt is, mint a többit, utolsó gyűlését ennek az esztendőnek s talán utolsót ezzel a képviselettel, Most már tehát jöhetnek a korteskedések, melyekhez listákkal, kinek-kinek szája ize szerint, szívesen szolgál ugyan a nyomda, de az ügy iránt azért csendes részvétet kér a krónikás. Különfélék. Himenhir. Városunk polgármestere Gellert Endre. nov. 29-én kötött házasságot Mátészalkán, Ilosvay Endre főszolgabíró leányával, Blankával. Polgári házasságkötés után az ottani ev. ref. lelkész eskette ösz- sze és áldotta meg az ifjú párt s Ilosvay házánál nagy lakoma volt, melyen úgy a rokonság, mint a vármegyebeli tisztviselők részéről számosán vettek részt. Az ifjú pár nov. 30-án Nagybányára haza érkezett, itt az állomásnál szép csokorral lepte meg az ifjú polgármesternőt városunk közönsége. Személyi hir. Verő László szobrász nov. hó 30-án a délutáni vonattal Budapestre utazott. Kinevezés. A pénzügyminiszter Schusteris Lajos nagybányai és Koeutler János ungvári lakosokat a nagybányai bányaigazgatóság mellé rendelt számvevőséghez, ideiglenes minőségű segélydijas pénzügyi számgyakornokká kinevezte. Ev. ref, lelkész beiktatás. Zsigmond Sándor es- .perest, egyházkerületi főjegyzőt 26-án iktatták be Böszörményben lelkészt hivatalába. Az egyházi beszéa ki utolsó pénzét teszi fel, hogy élet vagy halál. A ! nagy férfiú átolvasta verseimet, lelkes ajánlására kiadta a kör s lett pénzem és nevem E férfiú, kinek én életemet köszönöm, s kinek köszönheti a haza, ha neki valamit használtam, vagy használni fogok, e férfiú : Vörösmarty.“ íme, a nagy ember, kiben nincs irigység, nincs féltékenység. Maga mondta, hogy nem akarna úgy meghalni, mint Magyarország első költője. 1849-ben, szabadságharczunkban rövid időre a kegyelmi törvényszék bírája lett s ebben kegyelemre szavazott. Sok jellemző vonást lehetne említeni életéből annak igazolásául, hogy Vörösmarty szerénysége kiválóan nemes jellemet takart, s hogy élete a nagy akara'erőnek, az áldozatkészségnek, a léleknemesség- nak példaképe. Midőn valamely lelki kiválóság a hazának szenteli munkásságát, a nemzedékek millióinak go*doI- kozását és érzelmeit nemesíti meg. Tisztelt ünneplő közönség! Kedves ifjúság! Manap mindenütt a szabadság virágai illatoznak hazánkban, ma állami életünkben jogállapot van, melyet az igazság és törvényesség kormányoz. A nemzet maga intézi sorsát, intézményeink tehát szükségleteink szerint fejlődnek. Ma nincsen politikai sóhaj, vagy ha épen van, elvétve van; de ma már bizonyos, hogy a nemzeti erőnek egységes, hatalmas jelentkezése idővel e sóhajt is elfogja mulasztani. Mi nem esünk kétségbe hazánk jö- vőjén, hanen önérzetesen bízunk benne. Milyen köny- nyü élet ez most a százados küzdelmek ama koraihoz képest, melyekben a hazafias gondolkozás erős megnyilatkozása bűn volt, midőn a nemzet életere le volt kötve, midőn a legjobbak szenvedtek legtöbbet, s midőn már alig volt reménység jobb ébredésre. Nem folytatom e képet, csak ráutalok hazafias det több ezer ember hallgatta meg, mely után az egyháztanácsban Sóvágó Gábor főgondnok és még többen üdvözölték. Jelen volt Degenfeld József gróf főispán, egyházkerületi főgondnok, Rázsó Gyula alispán és számos lelkész. Kiss Áron püspök táviratban kívánt áldást a kiváló lelkészre és az egész gyülekezetre. Délben banket volt, melyen az ünnepekre, a püspökre, Degenfeld grófra és az egyházra mondtak lelkes felköszöntőt. A Lendvay szoborra Kassa város nov. hó 28-án tart ott közgyűlésében 100 koronát szavazott meg. Kinevezések. A péniizgyminiszter Zsedényi Ottó sótárnokot mérnökké, A nagybányai adóhivatalhoz Kelemen Béla gyakornokot adóhivatali tiszté, nevezte ki. Az állam vasutak igazgatósága értesítette a Szat- tnár-nagybányai vasút részvénytársaságot, hogy jelenleg nem látja létesithetőnek a nagybányai gyorsvonati csatlakozást, mivel az sok akadályba ütközik és tetemes kiadásba kerülne. Ha a reggel 6 óra 42 perczkor Szatmárról Budapest.-felé induló gyorsvonathoz akar- nók csatlakoztatni ami lassú .járatú vonatunkat, akkor szerintük éjjel 3 órakor kellene indulni, ha pedig a déli 1 óra 55 perczes gyorsvonathoz, akkor, egész külön vonatpárt kellene létesíteni. Egyelőre tehát maradunk a régi, eszméletlenségig unalmas, lomha járású rendszer mellett, pedig ha a reggeli vonat 2 óra alatt érkeznék be, ami szintén még nagyon lassú állapot s lefelé talán még gőzös nélkül is legurulhat ennyi idő alatt, akkor 4 óra 30 perczkor indulhatna ami vonatunk s ez már nem olyan korai idő. Emlékezzünk mi rá, mikor úgy 15 év előtt, ennél korábban is indult a nagybányai vonat és senki sem panaszkodott ellene. Ezzel tehát okvetlenül nagyobb közönséget nyernének Szatmárra, mert különösen a vásárok és piaczi élet szempotjából nagy külömbség az, mikor 1/2 7-kor vagy 9-kor érkezik meg az ember. De ez a társulatra olcsóbb is volna, mert a szatmári 6 óra 30 perczkor reggel érkező vonat vissza is jöhetne s a megyesi találkozás mellőzhető volna, amely olyan sok pénzbe kerül. Hozzá még azt is elérnők, hogy a személyzet ismét vissza költözhetnék Nagybányára, mert az éjszakát mindig itt tölthetné. Jól tudjuk mi, hogy amit nem odafenn eszelnek ki, azt helyesnek nem tartják, de a reményi azért nem veszítjük el, hisz a d. e. 10 órakor érkező vonatért is sokat kellett harczolnuuk, és végre mégis csak győztünk. Gyászhir. Vas József helybeli volt ev. ref. s. lelkész nov. hó 26-án, Bodrog-Halászban, szülei házánál, agysorvadásban meghalt. Temetése nov. 28-án volt nagy részvét mellett. A nagybányaiak koszorút helyeztek koporsójára. A korán elhunyt derék, ifjú lelkész halála veszteség úgy az egyházra, mint a társadalomra nézve. Vörösmarty Béla levele Vida Aladár főgymn. igazgató a helybeli Vörösmarty ünnepélyre meghívta a nagy költőnek fiát Vörösmarty Bélát is. A ki a megtisztelő meghívásra válaszolva, következő levelet intézte V'da Aladár igazgatóhoz - Tisztelt igazgató ur! Miután a nagybányai m. kir. állami főgymnasium által folyó évi deczember hó 1-én boldog emlékű édesatyám emlékére rendezendő ünnepélyen részt nem vehetek, a szives meghívás által tanúsított figyelemért fogadják őszinte köszönetemet és az ünnepély alkalmából hálás és örömteljes üdvözletemet. Tisztelettel Vörösmarty Béla. A helybeli főgimnázium ina, decz. Lén Vörösmarty Mihály születésének százados évfordulóján igen szép ünnepélyt rendezett. Az ünnepély sorrendje: Szózat. Énekelte a főgymn. énekkar. Beszéd. Dergáts Sán dórtól. A kitűnő alapossággal megirt és nagy hatással előadott beszédet mai számunk tárcza rovatában veszik olvasóink. Az élő szobor. Szavalta Stecz László, VIII. oszt. tanuló. Vörösmarty Mihály emlékezete. Irta és olvasta Markovits Márton, VIII. oszt. tanuló. Az lyránk két fenséges alkotására : Kölcsey „Ilimnus“- ára és Vörösmarty „Szózat“-ára, e két nemzeti imára. „Isten áld meg a magyart“ és „Hazádnak rendületlenül légy hive ó magyar“, igy fohászkodtak nemzetünk e nemtői leikök hazafias tépelődésében, háborgásában, biztatást, reményi keresve, önérzetre, ébredésre buzdítva. Költészetünknek kétségkívül lesznek kiválóbb alkotásai, de a „Szózat“-ot a nemzet szivében elhalványítani egy sem fogja. Vörösmarty nem érte meg azt a megnyugvást, hogy prófétai szavának teljesülését látta volna. Szent ihlettel bízott a jobb jövőben. „Még jönni kell, még jönni fog egy jobb kor, mely után buzgó imádság epedez százezrek ajakán“, ezt hirdette nemzetének; lelke visszaszált a múltba, megpihent a nagy nemzeti emlékeken s ezekkel bizonyította, hogy jobb jövő vár ránk. Ö maga, saját lángjától idő előtt emésztve el nemzeti létünk legsötétebb korszakában búcsúzott el tőlünk. E hazafias hév volt költészetének fő forrássá. Époszaiban és drámáinak jó részében a nemzeti történet nagy mozzanatait eszményeit, ódáiban fenséges gondolatokat hirdet megrázó erővel. A költészet összes ágaiban ragyogtatta tehetségét, kivált a lyrában, s mindenütt a költői, emelkedett nyelv mesterének bizonyult. Midőn „Csongor és Tündé“-jét olvassuk, a nyelvnek oly bájos rytnmusa bűvöl el, hogy szinte gyönyörű zenévé finomodik. Valóban nagy hálával lehet nemzetünk eltelve a gondviselés iránt, hogy a „lenni vagy nem lenni“ rettentő sanyaruságaiban ily alakot ajándékozott, a ki már nem pusztán irodalomtörténeti, hanem egyenesen történeti nagyság. A mi Széchényi az ő termékenyítő politikájával, ugyanaz Vörösmarty az ő köl- j tészetével; úttörő apostol mind a kettő ! Hadvezérek elhagyott anya. Szavalta Körösi Károly, VIII. oszt. tanuló. Ezután Vida A. igazgató meleghangú zárszót intézett az ifjúsághoz és a közönséghez s a lélekemelő ünnepély a hymnus éneklésével véget ért. A tornaterem zászlókkal virágokkal s Myskovszky Ernő r. tanárnak ez alkalomra festett »Vörösmarty képével« volt díszítve. A megsértett művész. A P. H.-ban olvassuk a következő sorokat: A városligeti műcsarnokban pénteken nyílik meg a téli műtárlat s annyit máris elárulhatunk, hogy úgy a tárlat érdekes anyaga, mint a termek pompás uj diszitése a műcsarnokot a főváros elsőrangú látványosságává teszi. Ma volt vernissage-nap, melyen kizárólag csak a kiál 1 itó művészek jelenhettek meg. A reggeli órákban Réthy István, az ismert nagybányai művész, jelent meg és kijelentette, hogy mintán a jury két tájképét refuzálta, kiállított másik két művét is visszaveszi. Azután mindjárt le is akasztotta az egyik képét. A műcsarnok kiállítási szabályzatai azonban világosan kimondják azt, hogy a már elrendezett s igazgatóságilag is jóváhagyott kiállításból semmiféle műtárgy el nem vihető. Paur Géza, az egyesület erélyes uj ügyvivője, figyelmeztette erre a megsértődött művészt, aki csakis akkor távozott, mikor az ügyvivő kijelentette, hogy szükség esetén rendőri karhatalommal fogja visszatartani a kiállításba befogadott két müvét, melyekért most már ő felelős. Réthy különben egy nagy és szép történelmi képével olyan előkelőén van képviselve, hogy két jelentéktelen tájképével ctak rontott volna a hírnevén.« A szatmármegyei általános tantó-egyesület a következő pályakérdést tűzi ki: Melyek azon eszközök, a melyek a tanítóban a munkakedv fejlesztésére és ébrentartására leginkább alkalmasak. Pályázhatnak az egyesület rendes tagjai: a pályaműnek legalább egy írott ívnyi tartalomban az 1901. év január 31. napjáig jeligés levélkével ellátva alulírotthoz küldendők be. Jutalomdij Doroghy Ignácz nagybányai közs. igazgatót,mitó ur adományából egy M. arany. Szatmár 1900. nov. 21 Kótai Lajos egyesületi elnök. Iskolai ünnep. Az elmúlt vasárnap délelőttjén csinos ünnepet tartott a helybeli főgymnásium róm kath. ifjúsága, a magyar kereszténység kilencz százados emlék ünnepét. '/2 11-kor volt a gyülekezés a szépen feldiszitett nagyteremben, hol a nagy asztal mellett a középen a magyar koronával diszitett Mária kép, alatta az irás: Mária, Magyarország pátronája, könyörögj érettünk ! Egyik oldalról mellette Ö Felsége, a magyar király, a másik oldalon XIII. Leo pápa képe s a három szép kép a piros, fehér és zöld nemzeti jelvényekkel ékesítve. Először az énekkar a Hazádnak rendületlenült énekelte el, mely után Körösy Károly VIII. o. t. »ima a magyar nemzetért« czimü költeményt szavalta, utána Lakatos Otto mondta el csinosan kidolgozott hatásos alkalmi beszédjét a hallgatók nagy figyelme közi, melyben szép eleven vonásokban vázolta a magyar kereszténységnek kilencz száz éves történetét. Az ifjúság énekkara Boldog asszony anyánk kezdetű ősrégi magyar egyházi éneket előadván, Stecz László Vili. o. t. szavalta a Szentek unokái vallásos tárgyú költeményt, amit befejezésül az énekkar pápai hvmnusa követett. Adakozások. A Lendvay szoboralap javára Láit- ner Elek erdőigazgató Beszterczéről a 136. sz. gyűjtő íven 20 K Szigeti Lajos budapesti lakos a 293. sz. gyűjtő ivén, ivtartó 6 K Deutsch 1 K Úrik Antal 2 K Milasin Károly 2 K Ganz J. József 2 K Héjj Imre 1 K Stiasny János 1 K Mármarosmegye bizottsága a 134. sz. felhívás és gyűjtői ivén megszavazott 40 koronát. A nagybányai részvénytakarék pénztár, a 9 számú ivén 5 koronát. A köszönettel vett adakozások összegét a városi takarék pénztárba helyezte az elnökség. j nyerhetnek nagy csatákat, megrázhatják a világot, uj beosztást adhatnak a térképeknek, azonban ez csak a felszínen hullámzó lény, mely a viz mélyére nem hat. A világot, az életet igazságok s az ezek nyomán fakadó érzelmek irányozzák, s a ki az egész nemzetet egybeforrasztó eszményeknek volt hirdetője, az, bár bizonyosan megszenvedett, érettök, de megdicsőült általok. A szenvedések jobban kötik meg az emlékezetet, mint az örömek; közös sorsunk lüktetését érezzük bennök. S midőn látjuk, hogy e szenvedések a nagy férfiakat sem kímélik, midőn az a szikra, mely lelkűkből kipattant, a költészet, úgy szülemlett, mint a kagyló kínjából fakadt drágagyöngy: akkor kiváltképen igazolva találjuk, hogy a fájdalom próbálja meg a lelket, a fájdalom hozza nemes erejét felszínre s alkotásaival késő időknek hirdeti nagyságát. „A jövő, — úgymond Eötvös — mely az emberiség lassan termő mezején minden jó magnak, meghozza végre gyümölcseit, az elődök üldözöttéiből választván nagy férfiait: egy emléket sem állít, mely mint keresztfa, ne intene szenvedésekre.“ Vörösmarty sokat szenvedett, lerótta az élet nagy adóját, azonban e megpróbáltatások szükségesek voltak arra, hogy lelkének nagyságát kifejtsék. Nagy ő költészetével, s halhatatlanaink sorában mindig az elsők között marad. Hódolattal hajiunk meg emléke előtt, nemesedve ez emlékezés révén. Egy évszázad zajlott le születése óta, s ez évfordulón az egész ország lelke egy gondolatkörben, egy érzésben olvad össze: évszázadok fognak letűnni, de még e földön magyar szív dobog Vörösmarty emléke gyöngülni sohasem fog!
