Nagybánya és Vidéke, 1900 (26. évfolyam, 1-53. szám)
1900-09-02 / 36. szám
Nagybánya, 1900. Szeptember 2. 36. szám. XXVI. évfolyam. NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE TARŐAPALMI HETILAP A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE '‘mesteleistik: o a. 7 ■oJ Előfizetési árak:-. Egész évre 8 Kor. Fél évre í Kor. Negyedévre 2 Kor. Egyes szám 201111. Előfizetések, teklamácziók és hirdetések Molnár Mihály könyvny indájába intézendők. Közlemények a szerkesztő lakására — Felsőbányai-utcza 245-ik szám alá Nyilttér soronként 20 fill. küldendők Láng Lajos beszámolója! Múlt számunkban részletesen ismertettük orsz. gy. képviselőnk látogatásának sorrendjét s részben leirtuk a történteket is Most 26-ikától kezdve kell számot adnunk az eseményekről. Mivel azonban az ország számos lapja foglalkozott részletesen a nagybányai beszámolóval, ezért, ismételésekbe nem akarván esni, rövidesen foglaljuk össze tudósításunkat, csupán a beszédet magát — mint természetesen a látogatás kimagasló ponlját — hozzuk egész terjedelmében. Vasárnap, aug. 26-án bankett volt a ligetben, hol mintegy 100-an vettek részt, Ezen ebéd alatt mondotta el a kegyelmes ur beszámolóját. A tósztok sora következő volt: 1. Bitt- sánszky Ede a királyra. 2. Gellért E. Lángra. Láng Lajos választóira. 4. Szentpály Jenő orsz. gy. képviselő Nagybányára, mint aki Láng Lajost választotta képviselőjévé. 5. Révész János Láng Lajos nejére és a két Láng fiúra. 6. Szőke Béla Felsőbánya városára. 7. Sipos Géza Doma- hidy Viktor és Szentpály Jenő jelenlevő orsz. képviselőkre. 8. Farkas Jenő Bittsánszky Ede és Neubauer Ferencz bányaigazgatókra. 9. Révész János a vidéki választókra s különösen Szuhányi Géza Szinérváralja tevékeny és zseniális főszolgabirájára. (10. Ezután következett a beszámoló.) Beszámoló után az éljenzések és gratulácziók lezajlásával Vida Aladár köszönte meg a képviselőnek az általános tetszést aratott remek beszédet, Kovács Géza indítványozza, hogy Széli Kálmánhoz sürgöny menesztessék, mit általános tetszéssel fogadnak. 13. Pap Márton Nagybánya lelkészeit élteti. 14. Végül Szűcs Pátri (Gyula) fejezte be csattanósan, az ő szokott szellemességével a köszöntők sorát. Láng L. igen szép stílusban, higgadtan ele- gancziával beszélt s oly tartalmasán és világosan, hogy az egész társaságban nem volt egy ember sem, akit beszédével meg ne hóditolt volna, kár, hogy a beszéd ebéd alatt hangzott el. Széli Kálmánhoz következő távirat ment: Láng Lajos szeretett képviselőnk mai napon tartott beszámolója alkalmából fogadja Nagyméltóságod a nagybányai polgárság szabadelvű pártjának üdvözletét. Bittsánszky Ede, a szabadelvüpárt elnöke. Széli Kálmán válasza ez: Rálót, aug. 27., t i 10 óra. Nagybányára érkozett d. o. 11 óra 15 perkor. Bittsánszky pártelnök urnák. A nagybányai választóban«*- pofg'át- / ságának szives üdvözletét háÍa<Q^z(j^ttgi,<‘ vettem és őszintén viszonozom. Széli. Hétfőn Neubauer bányaigazgatónál ebéd volt, kedden Feketepatakon kirándulás, szerdán Bittsánszky Edénél ebéd, a ligeti nyaralóban. A képviselő ittléte alatt számos viziitet tett s általános ünneplés tárgya volt. A város külsőleg is mutatta, hogy kiemelkedett a hétköznapi életből, amennyiben sűrűn volt lobogózva. Csütörtökön, aug. 30-án, délután utazott el fiával együtt körünkből ünnepelt képviselőnk s Nagy László alispán látogatására ment, aki itt volt ugyan Nagybányán az ünnepnapok alatt, de hirtelen megbetegedése miatt sehol részt nem vehetett. A vonathoz a búcsúzó képviselőt igen nagy számú, előkelő közönség kisérte ki s lelkes óvácziókban részesítette. Láng Lajos beszámolója igy hangzott: Mélyen tisztelt urai; ■ ! Egy uj országgyűlési tárgyalás küszöbén, akarva nem akarva, föltolakszik elénk az a kérdés, vájjon minő lesz a helyzet a szomszéd Ausztriában s hogy végre- valahára rendes viszonyok közé keriil-e velünk egy monarchiát képező szövetséges társunk. Egyoldalú magyar szempontból bizonyos egykedvűséggel nézhetjük a pártok ottani tusáját, melylyel egymást tehetetlenségre kárhoztatják. Mert Ausztria gyöngesége mellett csak annál erősebben kell érvényesülnie Magyarország egységes politikájának. De én azért meg vagyok győződve, hogy hazánk vezető politikusa' csak mély sajnálattal látják ezt a vergődést, melynek legnagyobb szerencsétlensége épen abban áll, hogy nem domborodik ki belőle eszme, mely a küzdő pártokat egymással kibékíthetné és egy közös czélra egyesíthetné. Mert Ausztriában, fájdalom, csak egy dologban tudnak a különböző partok egyetérteni és ez az elfogultság Magyarország iránt. (Igaz, úgy vanl) Én nem abban találom a bajt, hogy akadnak egyesek Ausztriában, akik irigységtől, sőt szenvedélytől telve beszélnek rólunk. De találom a bajt igenis abban, hogy alig akad valaki, aki azzal szembeszállni merne és a higgadtabb elemek nem emelik föl intő szavokat. S ha vannak Ausztriában iparosok, akik azt hiszik, hogy joguk van Magyarországgal oly hangon beszélni, mint ahogy csak gyarmattal szokás; ha vannak, kik az osztrák kormánytól azt követelik, hogy akadályozza meg a mi hatóságainknak és magánosainknak a magyar ipar emelésére irányult törekvését, — akkor úgyszólván nem találkozik Ausztriában senki, aki a mozgalom ellenében állást merne foglalni. Még szomorúbb azonban, hogy lépten-nyomon ellenséges indulattal találkozik Bécsben a magyar vállalkozás és a magyar hitel. Midőn két egymásra utalt szövetséges között az erősebb és gazdagabb elfeledkezik arról, hogy a gazdasági összeköttetés velünk, a gyöngébbel és szegényebbel, még ha hasznunkra válik is, neki okvetlenül még több hasznot hajt; — mikor nemcsak a rokonszenv hiányát látjuk, de mikor még a józan számítást is kiöli az elfogultság, — akkor csak a legnagyobb aggodalommal nézhetünk a mindinkább közeledő vámtárgyalások elé, amelyeknél a külfölddel szemben egységesen kellene egymás érdekeit megvédenünk. De sajnos a jelenség azért is, mert a politikai ziláltság megakasztja Ausztria anyagi fejlődését és megbénítja erejét kifelé épen akkor, midőn arra legnagyobb szüksége volna. Ma, midőn az egész világ gyarmati lázban ég, a legkedvezőbb lenne a pillanat arra, hogy az osztrák tőke és osztrák ipar visszanyerje a kiváló helyet, melyet a közeli Balkánon régebben elfoglalt. (Éljenzés.) Ily nagy czélok helyett azonban arra pazarolja el erejét, hogy a magyar hitel és magyar vállalkozás elé emeljen gátakat. Ily nehéz helyzetben Magyarországra fokozott súlyú feladatok várakoznak ír ég a külpolitika terén is. S hogy a magyar felfogás itt is jobban megfelelt a monarchia érdekeinek és a magyar befolyás érvényesülése áldás volt a monarchiára nézve is, azt legjobban mutatják a nagy világesemények, melyeknek most mindnyájan szemlélői vagyunk. Alig egy-két évvel ezelőtt az osztrák nagyipar mindent elkövetett, hogy a monarchiát tengerentúli vállalkozásokra birja. És mikor a magyar közvélemény ezekkel a csábitó-ke- csegtetésekkel szemben mozdulatlan maradt, telve voltak panaszszal a magyar szükkeblüség iránt. Ma pedig, azt hiszem, az osztrák iparosok is hálát adnak azért, hogy a külügyek bölcs és szerencsés vezetése A „NAGYBÁNYA ES VIDÉKÉ” tárnája. Pauza — a festésben Miféle hangya nép az ott; hogy szorgoskodik annak a bolynak a tetején? A festők! nem tudod ? A munka ép’ most kezdődik. Beáll a csend. Csak az egyes élesebb szénnek a papírhoz való karczoJódásán, — mint előtéren — át hallatszik a távol lápon legeltető pásztornak sipja s kicsinyke nyájának csilingelő kolompja. Vagy eminnétről a messzi erdei utón a háti-kosarat fával megrakó fiú dajnálá- sának néha egy-egy-két hangja . . . így a munka mellett, de messzire el is barangol az a képzelet! Váljon, ha megrajzolódna ennek a sok bohém-agynak azaz egy-egy órai kalandozása; milyen kép lenne abból ? És váljon a model? Ö is ? Hogyne, tán ép’ a fát rakó nótás oláh-fiuról álmodik; vele dalol képzeletben s mintha fátszedni is segítene; mozdulni láttam, vagy igen? Csakugyan a legközelében festő félig halkan oda- sugja néki: ne mozogj — a másik mondja még halkabban: érettünk! — és egy harmadik minisztrans reáfelel: Ámen. És tényleg leszen ismét oly némaság, mintha akár a Karthauziak honában volnánk. Ha ezt a jelenetet megzenésíteni kellene; úgy csinálnám, hogy egy bűvös — csupa hangfogókkal — a messziségből ide zsongó-bongó ária hallatszanék, hol közelebb, hol messzebbről s az e théina vége lenne az, az egész zsongást magában foglaló melodikus akkord, amely felhangzik minden órának a végén: Pauze! — Pauze! Nem mintha szeretném a szünetet, de jól esik ez az akkord a hallásomnak. És látom, hogy ez a mellettem álló szép kis bozontos barna lány, mint élvezi még mindig azt az elhangzott akkordot. És a model, ő tényleg is élvezi; oly jóízűen nyújtózkodik utánna, hogy szinte megirigyli az ember s gondolja: hogy le kéne »kapni« ezt a jóizü mozgását. No és most, ezen kis intermezzo után jön a darab vivacse része. Mert tud az a művész-nép szakadtáig dolgozni, de tud azután, kétszer szakadtáig mulatni is! Az elevenebb fiuk rögtön boksziroznak. Az egyik azonnal előad czirkuszi mutatványokat, halálig kaczag- tatva az őt környezőket. Amaz a másik, meg tényleg csinálja utánna emennek az állat-seregletes magyarázatait; kúszik, mászik a tetőig fel; rettentőn, komikus mozgásokkal. Az ábrándosabbak, leheverednek, közelebb, távolabb a fenyők aljában, hogy mit se’ halljanak, lássanak; csak amit s akit ők akarnak . , . Itt a közelemben áll s még mindég a munkáján korrigál az az ügyes német. Meg ez a szőke fiú; a legjobb festő. Hát az a szép lány, vénusi termetének egész plasztikáját, érezem, látom, munkás zubbonyán át is. Mellette amannak a kis alacsony lánynak olyan édes, kedves kis arcza van s milyen művészileg pongyola az egész kis lénye. Az a nyurga hosszú fiú, ott, roppant ügyes! már Párisban is járt. A szüneteket rendesen azzal tölti, hogy boszantsa azt a kis lány-modelt; a melyik, ha minden igyekezetét összeszedi is, de nyitva marad a szája. Azután álmos is kicsit, fáradt is nagyon s az »urfi« mégis azt követelné tőle, hogy barátságosan nézzen; no, de talán még, hogy mosolyogjon is rája! S mivel, hogy ez semmiként sem sikerül szegénynek, untalan megszégyeníti őt, a legmélységese bb csendből való felsóhajtásaival: »Jaj be muta vagy já- nyom« s a szüneteken tényleg úgy is oktatja, mint az apa a »jányát,« de, mint a mostoha apa, a lányát. Szegény gyermek keserűségében meg is szökne, ha nem akadnának béke-birók. a lány festők közül, a kik megbeszéljék kis fejének, hogy az urfi csak mókázik vele; nevesse ki rendre minden szavát! (Hanem Xjeg'joTo'b, leg'-ü.d.itőlo'b és legolcsoToTo ásványvizek a, Szó lyVai, PoleNai és LuHi Erzsébet GYÓGYVIZEK. Feltűnő gyógyhatással alkalmaztatnak: kösz vény-, vese-, hólyag-, gyomor-, torok-, tüdő és gégebajok esetén. KAPHATÓ BOTTYÁN GÉZÁNÁL NAGYBÁNYÁN. Kapható: füszer-üzletekben és az uradalmi ásványviz-bérlőségnél Szolyván (Beregmegye).
