Nagybánya és Vidéke, 1899 (25. évfolyam, 1-53. szám)
1899-10-15 / 42. szám
(2) 42. szám NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE. 1899. Október 15. egy-kettő van; s ha figyelembe veszszük, hogy ezen, összesen 88 család mézhozama a folyó rendkívül rossz évben legfölebb 200 kgra rúg, de rendes körülmények között sem tehető többre évenkinti 400—500 kg-nál: könnyen kiszámíthatjuk, hogy a jelenlegi átlagos évi termelés—kivált a város nagyszámú intelligentiájára való tekintettel — a belszükségletet a legtávolabbról sem fedezheti s oda utalja a fogyasztó közönséget, hogy méz-szükségletét a vidék köznépe által beszállított — s mondjuk ki nyíltan : tisztaság tekintetében még a legkevésbbé kényes igényeket sem kielégítő sajtolt vagy legjobb esetben melegítés segélyével kicsurgatott s idegen anyagoktól vastag, sürü mézből fedezze, elannyira, hogy a mükaptárakból kifogástalanul tiszta eljárás utján nyert s a mézelő virágok nemei szerint elkülönítve termelhető pergetett vagy a szemet-lelket gyönyörködtető üde szüzlépes-mézet, a müméhészettel belterjesebben foglalkozó más vidékek legelső úri asztalainak e soha nem hiányozható kedves csemegéit, vajmi kevesen élvezhetik. Mindezeket azért tartottuk szükségeseknek városunk intelligens olvasó közönsége előtt feltárni, mivel erős reménység táplálja keblünket, hogy Nagybánya városnak és vidékének korosabb egyének állítása szerint hajdan virágzó méhészete, kivált pedig a haladottabb kor magasabb színvonalán álló s a fokozottabb jövedelmezőség mellett a humanismus elveit is szem előtt tartó okszerű méhészkedés a természet áldásaitól oly dúsan elhalmozott eme kedves város területén és vidékén rövid idő alatt fel fog virágzani; ami hogy úgy legyen, a méhészet iránti őszinte előszeretetünkből kifolyó legforróbb óhajtásunk ! Agricultur. Heti krónika. Ködös, borongós novemberi nap. Minden ember állig begombolódzik. A téli kabátok előkerülnek s a szüreti reménységek, mint a légsulymérő higanya oly gyorsan szállanak alá. A tanács ugyan kitűzte a szüretnek határidejét, de kicsoda merne ily csapadékos időben, hozzányúlni a gerezdekhez, még a rigó is bepólyázza a nyakát s élénk részvétét fejezi ki a szőllősgazdák iránt, Mindenki morózus, csak a czirkuszi lovaknak van igazi örömük, hogy nem zaklatják őket s habáraikon pihenhetnek. Ki hinné azt, hogy a zsibói vasút ilyen atmos- phaera mellett pompás forgalmakat csinál. Az állomáson kétségbe vannak esve, a munkát nem győzik a tisztviselők s a teljes resignaczió szélén állanak. Szakértők állítása szerint négyszer olyan a forgalom mióta az uj vonal megnyílt. Az ember minduntalan idegen arczokkal találkozik s beavatott körökben állítják, hogy ezek mindannyian szilágymegyeiek. Annak a boldog korszaknak tehát vége, mikor mindenkit ismertünk. A polgári iskola várfalai büszkén emelkednek az égnek, szilárdan állják a felhők zuhanyát. A kömives munka be van fejezve. A női emanczipáczió tehát újabb tért foglalt városunkban. Most már a bakfisseknek is van palotájok, De vájjon hirdetik e benne a német császár igéit, mely szerint a nőnek kötelességei négy »K«-ban foglalhatók össze: — Kirche, Kinder, Kleider, Küche, Magyarul : kápolna, kicsinyek, köntösök, konyha. Bármint legyen, a tudomány egy lépéssel előbbre haladt Nagybányán. Az ősz nyomott levegőjében szinte hihetetlenül hangzik, hogy némelyek kirándulást terveznek és pedig nagyszabású kirándulást Kolozsvárra. Az uj vasút közelebb hozott minket Erdélyhez s kincses Kolozsvárt sokan látni óhajtanák. A kirándulás jövő hó elejére van kitűzve s résztvevőkben úgy hiszem nem lesz hiány. A gondolat igen egészséges, a rendezőknek sok szerencsét kivan hozzá a krónikás. Különfélék. Személyi hir. Csók István hírneves festőművész a héten városunkban időzött. Nagy Sándor vármegyei aljegyző, ma d. e. vízjogi ügyekben városunkban tárgyalást tartott s Gellért Endre polgármester vendége volt. Közigazgatásunk e kitűnő egyénisége ma d. u. a fél 4 órai vonattal Nagy- Károlyba visszautazott. Jótékonyság. Dr. Kádár Ambrus szatmári kanonok. dr. Kádár Antal helybeli bányamüorvos testvére, újabban különböző jótékonyczélokra 8 ezer korona alapítványt tett. A helybeli ref. egyház küldöttsége e hó 8-án hallgatta meg Pacséron Szendy Lajos lelkészt, a ki a küldöttség tetszését úgy szónoklatával, mint egyéb jeles tulajdonaival teljesen megnyerte. A városi főjegyző választást Nagy László alispán október hó 31-ére tűzte ki. Az érdeklődés a választás iránt igen nagy, a pártok alakulóban vannak. Kinevezés, A vallás és közoktatásügyi miniszter Nyisztor Amáliát a kapnikbányai áll. el. népiskolához r. tanítónővé nevezte ki. Felsőbánya képviselő testületé f. hó 9-én Nyisztor István h. polgármester elnöklete alatt tartott rendkívüli közgyűlésében elhatározta, hogy a vendéglő kiépítési költségeit a szegény ápolda pénztárából kölcsön utján fedezendi. A pénztári váratlan vizsgálatról szóló jelentés tudomásul vétetett. Horváth Sándor és társainak egy közkutnak a Kis-Kákáson leendő építtetése iránti kérelmére az építés engedélyeztetvén, a kút elkészítéséhez szükségelt anyagok díjmentesen utalványoztattak. Ugyancsak Horváth Sándor és Por- ganszki Mátyásnak a kerítések szabályozása végetti kérelme, tekintettel arra, hogy a tervbe vett szabályozások által a köz-utcza megszélesbedik, mi majd a forgalom előnyére válik, teljesíthetőnek találtatott. A vi- riüsek névjegyzékének összeállítására kiküldött bizottság tagjaivá Pemp Antal, Nagy Lajos és Papp Márton urak választattak meg. Nikola Gyula bérleti szerződési ügye levétetett a napi rendről, mig abban már folyamatba tett peres eljárás biróilag befejeztetik. Végre a Palkovisz-féle háznak városi czélra való megvételére nézve újabb közgyűlés tartása határoztatok Esküvő, Plalthy Zoltán helybeli fiatal kereskedő ma d. e. kötött házasságot /Simon Júliával, özv. Simon Józsefné, helybeli lakosnő leányával. Az ifjú pár d. e. 9 órakor volt az állami anyakönyvvezetői hivatalban s fél 10 órakor a helybeli ág. ev. lelkész Révész János adta reájuk az egyházi áldást. A násznagyi tisztet Incze Sándor és Szerencsy József teljesítették. A helybeli polgári olvasókör újabb 10 évi időtartamra az Emke rendes tagjai közé lépett s határoza- tilag kimondta, hogy január 1-től kezdve helyiségeiben kizárólag az Emke-gyufa használatát engedélyezi. a közegészségügy érdekében ismételve figyelmébe ajánljuk a városi mérnöki hivatalnak a felsőbányái utczabeli folyókákat, melyekben megáll és ott poshad minden szeny és büzhödt viz. A drága aszfalt mellett komikusán veszi ki magát a pocsolya Az utczabeli lakosság forró óhaját képezi, hogy télviz idejének beállta előtt ezek a folyókák rendbehozassanak. A polgári leányiskola épületénél a munkálatok annyira előre haladtak, hogy Gyirászin János építőmester e hó 12-én már felhúzta az u. n. hauptgleichot, a mi annyit jelent, hogy már az ács munkája következik, igy tehát mégis csak remélhető, hogy az épület télire fedél alá kerül. Az aranytolvajokat elfogták. Múlt számunkban említettük, hogy a veresvizi kincstári bányaműtől több darab foncsora aranyat ládástól elloptak. Most hozhatjuk a szenzácziót, hogy a tolvajokat tegnap okt. 13-án d. u. 4 órakor elfogták Gyalay Károly 22 éves és Petrusán György 21 éves bányamunkás személyében, kik a nevezett bányánál voltak alkalmazásban s a körülményeket éa a hivatalos kezelést teljesen ismerték. Az illetők beismerésben vannak s azt vallják, hogy az aranyat 150 írtért Braun József helybeli korcsmá- rosnak adták el, a ki ugyan tagadja e körülményt, de mert hasonló dologért már büntetve volt s a nyomozás eredményei őt súlyosan terhelik, őt is elfogták s az elővizsgálat befejeztetvén, mindhármat ma d u. I/a 5 órakor a járásbíróság börtönébe kísérték át. Czirkusz. Fekete A. 25 tagból és 12 idomított lóból álló czirkusz-társulata jelenleg városunkban a Szénatéren tartja előadásait, A fiakker kérdés megoldását melegen ajánljuk a főkapitányi hivatal figyelmébe. Eddig ugyanis vasúti menetrendünk olyan volt, hogy a vonat vagy érkezett vagy indult, de egyszerre indulás és érkezés soha nem volt. Ily állapotban lehetett 60 krt adni egy fuvarért, a mennyiben a bérkocsis az állomásra kiment és visszajött érte. Ma azonban változtak a viszonyok, az állomáson egyszerre érkezés és indulás is van s igy méltányos, hogy a tarifa ketté választassák. Tekintettel az állomás közelségére 40 kr. kis városunkban teljesen elegendő volna egy kimenetelért vagy egy bejövetelért Az tűrhetetlen, hogy kimenetelért és bejövetelért 1 írt 20 krt fizessünk, mikor 1 frt 50 krért Felsőbányára is elviszik az embert. Ismételve felhívjuk e körülményre a kapitányi hivatal figyelmét. Boldogult Erzsébet Királynénk emlékére Budapesten építendő «Örök-imádás« templomra Szatmár megyében a róm. kath. templomokban folyó év szept. hó 10-én és 11-én befolyt összesen 1641 frt 65 kr. Ehhez jönnek a szatmári egyházmegyéből a templom- gyűjtés előtt befolyt összegek u. m: Visk 8 frt 42 kr. Akna-Sugatag 50 kr. Nagy-Bocskó 11 frt 46 kr. Técső 17 frt 40 kr. Huszt 7 frt 20 kr. Tiba 8frt 85 kr. Szerednye 14 frt. Jenke 6 frt, Vagyis összesen befolyt 1715 frt 48 kr, Ebből levonva a fölmerült kiadásokat u. m. Többrendbeli nyomdai költségért 14 frt 70 kr. Postabélyegekért 21 frt 30 krt. összesen 36 frt Végeredmény tehát 1670 frt 48 kr. mely összeg az országos központi bizottság által kijelölt helyre-, a »Magyar Általános Hitelbankihoz általam beküldetett. Midőn fölemlítem, hogy a Szatmári Egyházmegyéből a tem- plomgyüjtes előtt nagyobb összegek küldettek be már közvetlen a központnak.- nem mulaszthatam el, sőt hálás érzettől áthatva legmelegebb köszönetemet nyilvánítom első sorban Meszlényi Gyula Szatmár Egyház megyei püspök ur ő Méltóságának, hogy kegyes volt a gyűjtést megengedni, továbbá a jószivü adakozóknak, kik egy magasztos czél elérését mozdították elő adományaikkal, nemkülönben a gyűjtésben részt vett hölgyeknek, kiknek buzgalma és fáradsága nagyban közbenjárt a fényes eredményhez, végre főtisztelendő Palczer Frnő kegyesrendi áldozár nagykárolyi házfőnök urnák, ki szives volt elvállalni, hogy az adományok hozzá küldettessenek, ki ezáltal sok fáradságot igénylő munkát volt kénytelen teljesíteni. Nagy-Károly, 1899. oki. 6. Gróf Hugonnai Bélánné. A szüret idejét a város tanácsa október 19-ikére tűzte ki. Feleségem, mint olaszleány. A nagy est elérkezett. Tündérek lepték el a Margit-Sziget útjait, sátrait, vendéglőit és kávéházait. A feleségem is ott tündéreskedett az árnyas platánok alatt s kinálgatta virágait. Azaz hogy kinálgat- nia kellett volna, de nem kinálgatta. Soha nagyobb egyértelműséggel nem láttam egymást kikerülő embereket, mint a hogyan a virágárus olaszleány s a vásáros publikum kerülgették ki egymást. Az olaszleány gyáva volt és tulszemérmes, a nyájas idegen pedig örült, hogy ép tárczával menekülhetett. Szeretetreméltó olvasóim idegeit nem akarván túlfeszíteni, nem ecsetelem az ünnepély fényes lezajlását, csak annak szomorú konstatálására szorítkozom, hegy leszállt az est, feljött a hold, a csillagok már ragyogtanak, de feleségem virágos kosara még teljesen érintetlen volt. Blamázs 1 Blamázs ! Mentő eszközökről kellett gondolkoznom. Egy fiatal, megnyerő arczu ur közelgett felém, korára nézve inkább siheder volt, de úrrá tette monoklija, melyet nagy elegáncziával kezelt. Isten neki megszólítom. — Édes uram, tegyen meg nekem egy szívességet, azaz nem is annyirá nekem, mint a jótékonyczél- nak. Látja amott azt az olaszleánykát, vegyen tőle egy pár rózsát, szívesen fedezem a költségeket. — És miért nem vesz tőle uraságod ? — Tudja kérem, én már három ízben is vettem, de kerülni akarom a feltűnést .... A fiatal ur felcsapta monokliját s fixirozni kezdette a feleségemet; azután olyan végtelenül szánó pillantást vetett reám, mintha csak azt mondta volna: Szegény bolond, ki után szalad 1 Pár perczczel később az olaszleány diadalittasan futott felém s ragyogó szemekkel mutatott fel egy fényes tallért, melyet az imént kapott egy elegáns, monoklis úrtól pár szál rózsája fejében. Fájdalmas pillantással vettem búcsút a talléromtól. — Most legalább végre vacsorához ülhetünk, — jegyeztem meg szomjasittassággal. Számoljon le kérem a főnöknőjénél s azután menjünk. Erősen elpirult és esdésre fogta a dolgot. — Géza, ha szeret, még nem megyünk. — Szeretem, de éhezem ! — Istenem, hogyan számoljak le, hiszen még az egész kosár virág a nyakamon van. Azután tudja édes Gézuska, holnap az újságok is fogják hozni, ki menynyit árult. Jézusom, a föld alá bújok szégyenletemben, ha ki írják majd, hogy én csak egy forinttal tudtam beszámolni. Ugy-e nem kívánja kis feleségének ezt a szörnyű megaláztatását ? Megkönyörültem rajta s átnyujtám tárczámat. Örömében úgy felrózsázott, mintha remeklésre vezetnének a vágóhidra s azután gazella lépésekkel rohant el. Üres kosárral, de boldogsággal teli szívvel tért vissza. Leszámolt s mint büszkén emlité, a szép eredményre nézve az est tündérei között majdnem a legelső helyen áll. A katonazene rázendített, a nagy dobba hatalmasan beleütöttek s ez megállitá további gondolataimat. — Menjünk vacsorálni! — Menjünk édesem 1 Öt vendéglőt összejártunk, az emberek mindenütt egymás hátán üllek, némely kevésbbé válogatósak a gyepre heverészve falatozgatták a szalámit, a mit titáni küzdelmekkel sikerült a konyhából rekvirálniok. — Nem vonulnánk el valahova egy kevésbbé tündérestére? — koczkáztattam meg a kérdést. Nagyobb ellentmondások nélkül beleegyezett, hiszen a kivilágitás, a tűzijáték úgy is elmarad. — Hogyan? — kérdém pirotechnikus tűzzel.-- A rendezőség úgy gondolkozik, hogy a csillagos éggel, a teli hold ezüstjével úgy sem vehetné föl kellő sikerrel a konkurrencziát. Hadd illumináljanak tehát azok, a költség legalább megmarad. Karomon az olaszleánynyal hosszabb szenvedések után végre elvergődtem a Császárfürdő platános udvarára. Úgy éreztem magam, mint a ki nagyobb megpróbáltatások után a megváltás elé jut Öt-hat pin- czér is körülvett bennünket. Mielőtt azonban parancsaimat szétoszthattam volna, az olaszleány a fülembe súgott. — Ugy-e édes, van még pénz magánál? — Édes, magának adtam át tárczámat 1 — súgtam vissza. — Igen édes, de azt elszámoltam! — súgta ismét ő. Halotthalványan, testben-lélekben megtörve tá- molyogtem ki a platánok alól. Az eskü. Hazaérve, othellói hangon dörögtem az olaszleány felé: — Térdre! Gépiesen engedelmeskedett. Azután esküre igazítva három ujját, ugyancsak a fentebbi hangon dörögtem tovább: — És most esküre föl! Szivet facsaró hangon, ziháló kebellel esküdött, hogy tündérestélyek rendezésében többé még álmában sem fog részt venni ; nem lesz ő többé sem olasz-, sem magyarleány, hanem az én hűséges kis feleségem, ki szeretettel gondozza az urát. — S mindezekre esküszöl ? viharzottam sötéten. — Esküszöm 1 — Akkkor gyere Zsófi, csókolj meg s csinálj valamit vacsorára. Égly Mihály.
