Nagybánya és Vidéke, 1899 (25. évfolyam, 1-53. szám)
1899-10-15 / 42. szám
NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE 1 Biztosítási ügyek. Hz életbiztosításról. Takarékosságra int a kor szelleme. Egyrész! azért, mert ijesztő módon tolong minden pályán a tömeg ember és nyüzsgő sokaságából nem mindenkinek jut kenyér; másrészt, mert ezrek kezéből csavarja ki az életfenntartó eszközt — a gép és még folyton növekvőben van a harcz az emberi erő és a masina energiája között. Panaszra nyílik az emberi ajk, mint Madách mondja Ember tragédiájában: »Több az eszkimó, mint a fóka!* Nagy szocziális átalakulásoknak kell történniük, kiegyenlítést nyerjen az emberkinálat és a kereslet közötti kedvezőttlen arány és csak jövő generácziók fogják a szocziá- lizmus nivelláló hatását érezni ; de amig a társadalom üstjében a jövő életitala forr, addig hallani véljük a kor intelmét, a mely szól szegényhez, gazdaghoz egyaránt: »takaríts !« És boldogok, a kik a kor szózatát hallják és követik. Az életnek legnagyobb bölcsessége szól belőle hozzánk. De mi még messze mögötte vagyunk más kulturálla- moknak ezen intelem kellő megértésében ; mutatja és szomorúan igazolja ezt az az alacsony arányszám, a mely hazánkban az életbiztosítás terjedtségét jelzi. Pedig az észszerű takarításnak éppen az életbiztosítás utján kell megtörténnie, mert hiszen kiszámíthatatlan a sors szeszélye és soha sem tudhatjuk, hogy megengedtetik-e érnünk a következő napot. De mit takaríthatunk, ha nem áll rendelkezésünkre hosszú idő a takarításhoz? Míg,az életbiztosítás intézményének éppen abban rejlik áldásos és üdvös volta, hogy előre is tudjuk mennyi a takarított összeg, akár felénk suhint a halál kaszája, akár nem. Ha van törvénye a nagy számoknak, úgy még inkább van a fix számoknak törvénye a küzdelmes létben, a mely hogy meddig tart, nincs halandó, a ki megmondhatná. A gyásznak könnyűjét ugyan nem, de a nyomornak sok ezer könnyjét szárítaná fel, ha az életbiztosítás intézménye napjainkban terjedtebb volna nálunk magyaroknál. Pedig még mindég ott tartunk, hogy ügynökök ezrei mozgósittatnak az üzletszerzés czéljából és ezeknek valóságos demosthenesi cloquenciát, ördöngős praktikát kell kifejteniök, hogy arány- 1 g szerény eredményt érjenek el ; de mennyivel nagyobb azoknak száma, a kik az életbiztosítás lényegét megérteni nem akarják, azt fel nem fogják, jóllehet egy érvet sem bírnának ellene. És ezekből lesznek a gondtelt aggok, az embertársak kegyelemmorzsáira utalt nyomorgók, a proletariátus szülői. Volt idő, a mikor sovinizmusunk nem engedte hogy éljünk a biztosítás malasztjával ; mikor a külföldnek kellett volna juttatnunk pénzünket, nem lévén akkor még magyar intézet, a melyhez szívesen fordulhattunk volna. Ma azonban másképen áll a do’og. Van magyar alkotása, magyar vezetésű honi intézetünk, nem egy. Előttünk fekszik egy fiatal intézet tájékoztatója, a »Nemzeti Baleset biztositó Részvénytársaságé«, a mely intézet már nem egy babért szerzett magának hasznos közgazdasági ténykedésével. Menten ósdi, avult eszméktől, sok újat alkotott már eddig is a balesetbiztosítás terén, mig legújabban az életbiztosítást véve fel üzletkörébe, el tudta hagyni azt az ösvényt, melyen mar ősapáink jártak és teremtett újat, érdekest és vonzót, a nagyközönségre nézve pedig ő szokailán előnyöst. Nem kívánjuk jelen czikkünk keretében bőven ismertetni mindazt a jeles kombinácziót, a melyeket a »Nemzeti« életbiztosilásí prospektusa tartalmaz; de kiemeljük azt az eddig egyedül álló módozatot, a mely szerint a »Nemzeti« minden évben, kir. körjegyző jelenlétében, egy bizonyos (a prospektusban közelebbről meghatározott) számú kötvényt huzat ki, a mely kihúzott kötvények biztosított összegei, legyenek ezek bármily nagyságúak, azonnal kifizetésre kerülnek. Elképzelhető, hogy milyen előnyt nyújt a »Nemzeti« ezen módozattal biztositó feleinek, a kik közül évenkint többen abban a bizonyára őket nagyon megörvendeztető és anyagilag is súlyosan latba eső előnyben részesülnek, hogy a biztosított tőkét, a mely után halálig vagy egy-két évtizeden át dijat kellet volna fizetniük, kézre kapják, esetleg már egykét díjrészlet fizetése után is. Szerencsés idea volt a »Nemzeti, vezetőségétől ezt a biztosítási módozatot kiokoskodni ; de méltóan sorakoznak ehhez a többi táblázatok, is, melyek közül csupán azt említjük itt fel, a mely szerint lehetővé teszi a » Nemzetihogy oly egyének, a kik csak évek múltán juthatnak dusabb keresethez, előre is nagyobb tőkét biztosíthassanak oly módon, hogy öt éven át csak a díj felét fizetik. Látszik ebből is, hogy finqm érzéke van a »Nemzetinek« a gyakorlati élet igényei iránt, és igy a balesetbiztosítás terén szerzett babéraihoz hozzá j fogja jogosan tűzhetni azokat, a melyeket az életbiztosítás terén szerezni legjobb utón van. A szegedi kiállításról. A Szegeden szept 3—12. napjain lefolyt első mezőgazdasági kiállítás, mely a legnagyobb várakozásokat is felülmúlta rendkívüli gazdasága és tanulságossága által, igen sok érdekes részlettel bírt, melyekről még utólag kimerítőbben foglalkozni szükséges volna, hogy azokról, igy a nyilvánosság utján azok is tudomást nyerhessenek, kiknek nem volt alkalma személyesen megleldnteni a kiállítást. Térszüke mialt azonban csak a következőkre terjeszkedhetünk ki. á kiállítás egyik legtanulságosabb látványossága volt az Alfa-Separator azelőtt Pfanhäuser Antall részvénytársaság pavillonja, hol szemlélhető volt, hogy mezőgazdasági iparunk tejgazdasági ágában mily óriási haladás történt a hasznos gépek szerkesztése folytán. Separator néven oly gépet gyártanak, melynek segélyével a fejés után egy fél óra múlva a legfinomabb tea-vajat nyerjük. Ize kitűnő, zamatja pompás s a mellett egy harmadával több és ötszörte tartósabb, mint a „házi“ vaj. A modern gépgyári ipar különös gondját fordította oly mezőgazdára, a ki csak kevés feldolgozandó tejjel rendelkezik. Vannak mezőgazdák, a kiknek csupán két, talán egy tehenök van. Ekkor már csakugyan oly kevés a feldolgozandó tej, hogy a feldolgozása túlságos költségeket okozna. De ko- poktassunk be akkor a szomszédhoz s kérdezzük meg tőle, nem lenne-e hajlandó arra, hogy a két gazdaság tejét együttesen dolgozzák fel. Hogy a dolog jól jövedelmez, arra elég példa áll előttünk. Hamar akad majd egy harmadik, majd egy negyedik gazda, ki tejét szintén az előbbiekkel kívánja feldolgozni. így alakulnak a tejszövetkezetek. — A Separator főraktára (Budapest, Erzsébet-körut) a szegedi kiállításon az állami díszoklevéllel tiintettetett ki. i I |U |M W !p$?i. v vjtVív>.i g V T T V i" 'ÁS* l' T " f )' T T 7 7 . Y 2894/99. KB. sz Szátrpárvármegye közig, bizottságától. Hirdetmény. Közhírré tétetik, hogy a nagyméltóságu m kir. kereskedelemügyi miniszter urnák f. évi okt. hó 3-án 65493. sz a. kelt rendelete folytán a Zsibó-Nagybányai h é. vasút építési cz.éljaira Gyökeres és Fehérszék községek határaiban szükségelt s a leküldött kisajátítási tervek és összeírások, illetve egyéni kimutatásokban részletezett földterületek kisajátítás! eljárásá- sának az 1881. évi XLI. t.-cz. értelmébeu leendő foganatosítására határidőkul és pedig Gyökeres községre nézve ezen községházához f. évi november hó 8-ik nyolez napjának d, e. 10 órája, Fehérszék községre nézve ezen községházához f. évi november hó 9. ki- lencz napjának d. e. 10 órája kitüzettek, a kisajátítási eljárásokra Gőnyey István vármegyei biz. tag elnöklete alatt ifj. Böszörményi Sándor és Tóth Móricz biz. tagokból és Mangu Béla jegyzőből álló bizottság küldetett ki; az e tárgyban hozott 2894/99. kb. sz. határozattal egyidejűleg a kisajátítási tervek és összeírások illetve egyéni kimutatások egy-egy vonatkozó példánya Gyökeres és Fehérszék községek elöljáróságainak az 1881 évi XLI. t.-cz. 36. §-a értelmében oly utasítással adattak ki, hogy azokat a tárgyalást megelőzőleg az illető községek községházánál 15 napi közszemlére tegyék ki; s erről, valamint a tárgyalások határidejéről az érdekelteket a helyi szokásokhoz képest megfelelően értesítsék. Miről az érdekeltek ez utón is az 1881. évi XLI. t.-cz. 36. §. értelmében azon figyelmeztetéssel értesittetnek, hogy a kisajátítási tárgyalás alkalmával az eljáró küldöttség akkor is érdemileg fog határozni, ha érdekeltek közzüi a tárgyaláson senki sem jelenik Is meg, végül megjegyeztetik, hogy .’a megjelenés elmulasztása miatt igazolásnak helye nincsen. Nagy-Károly, 1899. október 9. Nagy László, alispán, mint a közig. biz. h. elnöke.
