Nagybánya és Vidéke, 1899 (25. évfolyam, 1-53. szám)
1899-04-16 / 16. szám
Nagybánya, 1899.- ^ » >■ Április 16. — 16. szám. XXV. évfolyarix/^ V NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE TÁRSADALMI HETILAP. A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE MEO-JELE^riK MXSTODElSr Előfizetési éra Ve: Egész évre 4 frt. Fél évre 2 frt. Negyedévre 1 írt. Egy szám ára 10 kr. Előfizetések, reklamácziók és hirdetések Molnár Mihály könyvnyomdájába intézendők. Közlemények a szerkesztő lakására — Felsőbányai-utcza 245-ik szám al& — küldendők. Nyilttér soronként ÍO ler. A munka korszaka. A fel-felliatigzó jelszó szernft^e^fTevvel jelölhetnek meg napjaink irányeszméjél. Itt is, ott is rámutatnak igen kiváló férfiak, hogy ime, elérkezett az- ideje : dolgozni kell, még pedig nagyobb mértékben, mint eddig. .Mintha csak arra utalnának, hogy a sok beszédtől nem leszünk vagyonosabbak, sőt elég gyakran még okosabbak sem ; mintha figyelmeztetnének, hogy elmaradtunk s ha boldogulni akarunk, jó példával, kényeskedés nélkül, okosan és kitartóan kell fáradoznunk. Tényleg úgy van, hogy az egyén és a társadalom tettereje még nem érvényesül a maga teljességében, a kezdeményezésnek a vállalkozás terén alig van elég bátorsága és leleményessége, sőt a munka fogalma, melynek pedig az élet fáját a legfinomabb gyökérszálaktól kezdve át kellene hatnia, elég gyakran ellentmond az életről balul táplált felfogásoknak. Közállapotainkról el lehet mondani, hogy szegényesek. Ez az ijesztő rém majdnem mindenütt kisért; valamint tapasztalható, hogy égető társadalmi szükségleteink kielégítése várat magára, úgy az egyes ember igen fontos magán szükségletei is elmaradnak s igy természetes, hogy a társadalmi és családi vagy egyéni jóllét színvonala sülyed. Családok, társadalmak, államok sorsa jórészt pénzkérdés; a pénzt pedig fáradsággal kell meriteni abból a forrásból, melyből az erősebb, fejlettebb társadalmak merítették; a munkából. A nyugati nemzetek nagy kultúráján elmélkedve, okvetlenül eszünkbe jut, hogy ezek bizonyára többet és okosabban dolgoztak s a pénzt, ezt az erővé vált munkát, kellőleg becsülték és áldásos intézmények létesítésére fordították, melyekből aztán k'iáradnak a szellemi felsőbbség, egészségesebb, józanabb és szebb élet. A kultúrának nagy ellensége a szegénység. A „NAGYBANYA ES VIDÉKÉ" tárczája. Először. Erzsiké tizenöt éves volt. Szerette a virágait, melyeket naponta szorgalmasan öntözgetett; a bárány- kaját, melyet dédelgetett s mely úgy járt utána, mint valami kis kutya és a már. elhalt édes mama kicsike karos székét, melyet még akkor használt, mikor kicsi leányka volt, kisebb még, mint ő most. No meg apuskát! Hogyne szerette volna apuskáját, kinek megsimogatta hosszú szakálát, prémes gallérját, mely úgy hasonlitott szakálához, hogy Erzsiké mikor kisebb volt, mind a kettőnek azt mondta: »Czicza!« Apuskának ilyenkor mintha nedvesebbek lettek volna szemei, s mosolyogva csókolta homlokon Erzsikét, mondván: — Egyetlen, gyöngyszem lányom! No de ez már régen volt, Erzsiké most már nagy lány, vagy legalább annak képzeli magát. Nincs ugyan még hosszú ruhája, eleget is durczáskodik e miatt, de jövőre már lesz, okvetlenül lesz. Apuska megígérte s amit ő megígér, az meg is történik. Forró júniusi délután volt. Az izzó napsugarak perzselésétől tikkadtan hajtogatták le fejecskéiket a virágok. Erzsiké nem győzte öntözni őket. Épen e foglalkozást befejezve, szokása szerint szélesebesen nyargalt a házba, midőn hirtelen megállóit. A tornáczon apát látta egy fiúval, aki ugyan már fiatal embernek is be illett volna, oly nagy volt s oly fesztelenek, elegánsak voltak a mozdulatai. No meg a Midőn most a napsugaras tavasz fuvallatánál, mely úgy erősít, mint valamely édes reménység, e gondolatok járnak ál, eszembe jut az is, hogy a jelszavak hangoztatása köny- nyebb dolog, mint azok megvalósítása. Ha a mi kedves városunk rendkívül szép és védett fekvésével, bő forrásvizeivel, erdei tenyészetének óriá-i méreteivel, pompás levegőjével oda volna varázsolható a gazdag nyugatra, talán ez a hely volna a világ egyik legkedvesebb zuga, legkeresettebb üdülőhelye, melybe vállalkozó szellemek a gyümölcsözésnek szinte biztos számításával akár nehány millió forintot is fektethető nek. így azonban, az idegen forgalomra nézve még majdnem teljesen meddő helyzetben, a modern kényelmet nélkülözve, csak dicsérjük magunkat és esetleg szíveseit nyugtázzuk mások dicséretét, de jóllétben evvel ugyan nem haladunk. A mit itt kifejeztem, az csak utópia; annyi azonban mégis sajnálatos, hogy a hazai tőke, mely elhelyezést keres, kivált midőn az itt állandósuló festőiskola révén e város nagy- jelentőségű központtá lesz, e helyet eddig nem tudta észrevenni E lap hasábjain többször merültek föl életrevaló eszmék abban az irányban, hogy itt vizgyógyintézet létesüljön. Nagyon helyes terv, csakhogy annyi majdnem bizonyos, hogy szegényes viszonyaink közt azt remélni, hogy e hely és vidéke fogná az erre szükséges pénzt összehozni, hiábavaló. E czélra sok, igen sok pénz kell, mert manap az üdülő kényelmet akar és ha igényei mindenoldalú kielégítését megkapja, szívesen fizet. E tekintetben tehát olyanok, a kik a nagy tőkével való vállalkozó kedv forrásait ismerik, e város közönségének megterhelése nélkül kiváló szolgálatára lehetnének az ügynek. Nem kell ehhez egyéb, csak pénz és ügyesség; szakasztott olyasmi ez, mint bányáink állapota, melyekben az idegen pénz, angol vagy német, szívesen érvényesül avval a különbséggel, hogy amott a pénzverő és az ennek forgalmából eredő haszon hazánkban, czigaretta, amelyből karikákat próbált eregetni, de ami nem igen sikerült neki. — Ez bizonyosan az a Géza, akiről már hallottam, — gondola magában — most vizsgázott s ide jött nyaralni. Rendbe is hozták a kis szobát a kastélyban, ott fog lakni. No nem valami figura, mint ahogy a városiakat képzeltem, sőt nagyon is helyes fiúnak látszik, de nehogy leszóljon, hogy nem vagyok olyan úri kisasszony, mint a városiak, sietek átöltözni. Ezzel eldobta a kezében tartott öntöző kannát s megkerülve a házat, sikerült észrevétlenül szobájába jutnia. Szobája azonban költői rendetlenségben volt, helyesebben óriási zűrzavar uralkodott benne. Erzsiké pillanatig gondolkozva állott meg. Szerette volna a kék ruháját felvenni, igen, de végig volt szakadva az ujja. Emlékezik is, a múltkor az a gonosz tövis tépte meg; persze, meg kellett volna azonnal varratni, de lusta volt reá. Tessék, most nem veheti fel. Talán a sárga ruha az jó lesz. De bizony ott meg az volt a hiba, hogy a csipke fodor eltűnt róla. Csak itt-ott lógott egy-egy foszlánya. Hát ez ugyan hová lett? . . . Hja igaz, ezt a bárányka paszsziója okozta. Mikor együtt kergetőztek, folyton harapdálta a csipkét s ő még hogy kaczagott ezen! Most ezt sem veheti fel. Nincs más hátra, mint a szép rózsaszínű ruháját felvenni, a melybe csak vasárnap öltözik s elmegy az egyszerű falusi templomba. No semmi, legalább kénytelen lesz reá vigyázni, s nem keni be befőtt gyümölcs- csel. Meg is kellene egy kicsit fésülködni, gondolja hisz olyan kőezos; aztán kalapja sincs, bizonyosan kint hagyta a lugasban. Márt azt sem bánja, csak a fésű lenne a helyén. Nagy garral huzza ki a tükör asztalka fiókját, de ott egy pár felemás, ócska kesztyűnél egyebet nem talál. __________________ rész ben városunkban maradna, emitt pedig kimegy az országból s bennünket e tekinetben a gyarmat szinvonalára sülyeszt. Persze, ez is szegénységünk jele. A munkálkodás egy másik irányát megszabja az a gyönyörű és termékeny hegyoldal, mely minket övez. Végighaladva rajta, csak részben látja a szem a kellő értékesítés képét. A mi az utóbbi időben pusztulásnak indult, abban az elemi csapásoknak is részük van ugyan, de van egyébnek is: a kellő munka hiányának. Mind a szőlő-, mind a gyümölcs- tenyésztés ma már, midőn messze vidékek igényeivel s az elmaradhatatlan verseny által okozott összehasonlítás hátrányaival kell megküzdeni, sok ismeretet és lankadatlan gondozást igényel. A fajgyümölcsök még gyöngén vannak képviselve, habár gazdasági egyesületünk a gazdálkodóknak valóban nagy segítségére van s a szőlők egy része parlagon hever, sok a romlás utján, segítségért sóhajtva. A kitartó munka, melynek erős elhatározás az alapja, e téren sokat javíthat és csak szomorú dolog, hogy itt is a pénzhiány gyakran le nem győzhető akadálya a jobb akaratnak. Kihasználni azt, a mi itt rendelkezésünkre áll, a mit maga a természet adott kezünkbe: ez volna vagyonosodásunk alapja. Az a rengeteg erdőség, mely minket körülővez, nemcsak arra utal, hogy azt felfütsük, hanem a faanyag ipari feldolgozására és értékesítésére is utal. Addig pedig, mig megjő az az idő, hogy itt oly nagyszabású tőkék fognak működni, melyek jótékony keringést idéznek elő, a mig kivált e városnak az épülő s majdan még építendő vasutak által forgalmi ponttá tétele révén megjő ennek az ideje, hiszen hazánkban a munka jelszavának nyomán a vállalkozás nagyobb kedve is be fog következni: addig igen szerény keretekben, az egyéni és társadalmi takarékosság szigorú latba- vetésével lehet csak boldogulni. D. S. — Istenem! Hol lehet a fésű ? sóhajtotta. Szeretett volna sírni mérgében, mit bizonyosan meg is tett volna, ha eszébe nem jut, hogy akkor vörösek lesznek a szemei s apuska észre találja venni rajta, hogy sirt. Ekkor hirtelen eszébe ötlött, hogy bizonyosan a mosdószekrény mögött lesz, mert úgy emlékszik, mintha reggel oda ejtette volna, de nem ért reá előszedni, mert akkor elkésett volna a reggeliről. A fésű szerencsésen ott is volt s Erzsiké most már felöltözhetett. Naptól, szabad levegőtől barna, az izgatottságtól kipirult arczához igen jól illett a rózsaszínű ruha. Épen elkészült, mikor apa hangját hallotta : — Erzsiké! Hol vagy Erzsiké? — Itt vagyok apuska — kiáltá s megfeledkezve arról, hogy nincsenek egyedül, csaknem nyakába ugrott atyjának. Megpillantva azonban Gézát, hirtelen visszatartotta magát. — Nézd csak, szólt apja — itt van Géza! Most jött a városból, szomszédunk lesz a nyáron. Eljött, folytatá finom mosolylyal s megkért, mutatnám be neked. (Erzsiké ünnepélyes arezot öltött) Midőn a kívánságának eleget teszek, kifejezem azon óhajtásomat, hogy jó barátok legyetek s ne sokat veszekedjetek. Most pedig elmehettek a kertbe, de vacsorára itt legyetek. Szervusztok. Ezzel apa kiment. Erzsiké pedig pironkodva gondola: — Milyen ez az apa! Szépen kezdte s tessék, a végén, hogy elrontotta. Talán még helyrehozhatom. — Ne haragudjék, Galgóczi ur, mondá ünnepélyesen, apa szeret kedélyeskedni. Foglaljon helyet, vagy talán kertünket óhajtja megnézni. — Oh kérem, nagysád — amint parancsolja, feleié Géza. Mai számunkhoz léliv melléklet van csatolva.
