Református főgimnázium, Nagykőrös, 1940
10 mértékben, mint ahogy az neki sikerült. Mennyit szorgalmazta már a nyolcvanas években, Földváry alispánnal együtt a Nagykőrös határát is veszélyeztető belvizek levezetését! S ha jövőbe néző tanácsait akkor megfogadják, ma bizonyára jóval kevesebb lesz a kár, amellyel e nemes város is kivette részét ez országos jellegű csapásból. Viszont, hogy Kőrösnek benső területein, valamint szomszédos forgalmában olyan kitűnő utjai vannak, ebben is jelentékeny érdeme van Jalsoviczky Sándornak. Aminthogy ő fúratott artézi kútat elsőnek a saját birtokán, hogy ezzel is haladásra serkentse a maradiságra hajló gazdaközönséget. Példáját azután nemsokára mások is kezdik követni... íme csak ezt a sok lelkes tevékenységet jutalmazta hálás megyéje akkor, amikor parlamentünk újabb reformja kapcsán (1925) őt küldte fel egyik képviselőjéül a Felsőházba, hogy azután két cikluson át buzgolkodjék ott is s örökítse meg nevét főként az egyes bizottsági ülések tárgyalásaiban. Ami már a Boldogult politikai meggyőződését illeti bár — amint föntebb mondtam — pártküzdelmekbe nem bocsátkozott, mindvégig a hatvanhetes kiegyezésen alapuló liberális, vagy hogy még szabatosabban jelöljem meg: u. n. Tisza-párti volt. Talán volt valami sorsszerű abban is, hogy amint annak idején Tisza Kálmán miniszterelnöksége alatt lép állami szolgálatba, viszont annak halhatatlan emlékű fia, István, második miniszterelnöksége után távozik onnan 1917-ben. Nem múló bizalommal tekintvén apára és fiúra egyaránt, akikben személyes ro'<onszenvén kívül az államférfiúi nagyság kivételes képviselőit tisztelte. Hányszor utalt el-elboruló hangon előttem is az uj idők változásaira, hogy milyen léhán és fölényesen ítélnek mz. apró emberek olyan férfiak fölött, akiket kellő tudás és történeti távlat híjában nem is képesek megérteni. Hogy Tisza Kálmán kormányralépése 75-ben korántsem egyéni hiúságból, nem is hatalomvágyból, hanem a közérdek parancsszavára történt, hogy amikor egy nagy elhatározással a hatvanhetes alapra lépett, ezzel talán az összeomlástól mentette meg zaklatott hazáját. Úgy mint később, 1890-ben, a lemondásával, mert Deák Ferenc intelméhez híven, sokkal jobban szerette faját, mint amennyire gyűlölte ellenfeleit. És vájjon, amit a bölcs apa pályája hirdet nem ugyanazt példázza-e még nehezebb viszonyok között István fiának tragikus bukása? Aki igazában véve nem volt sem konzervatív, sem liberális, s még kevésbé dinasztikus ember, hanem a szó szoros értelmében : magyar nemzeti politikus. Mindég nyílt és egyenes, ha kell népszerűsége árán is, védve azt a közjogi alapot, amelynek megingásától állami életünk biztonságát féltette. Vele együtt, óh hányszor hivatkozott a Boldogult is a nemzeti erők összefogására, ábrándoktól ment, viszályoktól nem tépett kifejtésére, mert csak ebben látta állami emelkedésünk egyedüli biztosítékát. Hogy mennyire igaza volt, e helyt miért elemezném hosszasabban? Helyette inkább legyen szabad egyik meghitt beszélgetésünk képét röviden felidéznem A martír Tisza István utolsó napjait s a halálával ránk szakadt egyetemes züllésnek
