Református főgimnázium, Nagykőrös, 1940
Id Jalsoviczky Sándor emlékezete.* 1857—1937. Irta: PAP KÁROLY. Mélyen Tisztelt Közönség, Kedves Diáktestvéreim! „Nagy és nevezetes emberek életútja átlag kétféle jogon él a hálás utókor emlékezetében, mondja Beöthy Zsolt. Egyik soruknak nyomát kitűnő alkotások őrzik, amelyek folyton erősítve-ihletve hatnak a nemzeti élet szervezetében; a másikét meg egyéni életük példája jelzi, úgy ahogy egykor előttünk jártak: egy tettekkel pecsételt pálya erkölcsi fensége...“ Mindkettő jótékony ajándék, mely emberi hivatásunk értelmét magasabb szférából vetíti elénk s megtanít rá, hogy az élet valódi becsét csak a köz javára célzó, önzetlen munkásság adja meg s mentői szélesebb körre sugárzik ki, annál teljesebben. — Ezek közül az útjelző jelesek közül való a Jalsoviczky Sándor nemes alakja, amint egy hosszú, sikerekben gazdag pályafutás alatt színarany talentumaival sáfárkodik, díszére övéi körén túl — városának, egyházának, a felsőbb közigazgatási, társadalmi és kultúrális életnek; egyetlen szóval: a magyar közművelődésnek. De amint ma tetteit és szívét, pályájának és jellemének tanúságait felidézem, érzem, hogy nem elég pusztán az érdemeire utalnom, hanem ismertetnem azokat a hatásokat, amelyek először formálták lelkét olyanná, amilyenné lett s mutatták előtte az utat, amelyre hivatása szerint egykor lépnie kellett. — így jelennek meg előttem annak a nagykőrösi öreg kúriának tisztes miliője, úri hagyományai és emlékei, a vérbeli összetartozandóságnak azzal a ritka bensőségével, mely a Jalsoviczky-család tagjait apáról fiúra mindig jellemezte. Pedig súlyos megpróbáltatásokon mentek át koronként ők is. Egyebekről nem szólva, még serdülő korában veszti el atyját a Megboldogult, s kóstol bele István öccsével együtt az árvaság sokszor keserű, kemény kenyerébe. Jó szerencse, hogy kiváló édesanyjuk pótolni tudja az atyai szívnek nemcsak melegét, hanem bölcs és irányító energiáját is. Pótolni: a ház és a gazdaság vezetésében, gyermekeinek korszerű nevelése és taníttatása körűi. Bizonyára tőle örökölhette Sándor fia az apák mindent átható hit és fajszeretete mellett azt * Szerző felolvasta a nagykőrösi Diákszövetség 1940. junius 30-án tartott Közgyűlésén.
