Református főgimnázium, Nagykőrös, 1940
4 a gazdag, biblikus lelket, amellyel az élet ajándékait fogadta, fonákságait megítélte, hajótöröttéihez lehajolt, segíteni vágyva mindenkin, aki valami ügyben hozzája fordult segedelemért.*) Érdekes hagyomány volt a Jalsoviczky- familiában az is, (a nagyatya még végrendeletében is kikötötte,) hogy amig utódai közül az idősebb, vagy idősebbek közpályára lépnek, a kisebb, vagy legkisebb fiú rendszerint a birtok kezelése körűi maradjon, s ennek a gyarapítását tekintse élte legfőbb feladatának. Vájjon nem a régi magyar úriházak nemzetfenntartó ösztöne beszél-e hozzánk ezekből a törekvésekből, melyeket a Boldogult is mindig szem előtt tartott, sőt magára nézve is kötelezőnek ismert annyira, hogy amikor István öccse — szintén fiatalon — elhunyt, helyette soká, maga jár le Pestről gazdálkodni, csakhogy idegen bérlőt ne legyen kénytelen az ősi vagyonba beleültetni. Ekkor nyert ismereteinek később is jó hasznát vette, amikor mint a Dunamelléki Egyházkerület számszéki elnöke, annak gazdasági ügyeit pár év alatt mintaszerűen rendbehozta. Szülővárosának sajátos világa s a kiegyezést követő idők lázas levegője szintén kedvező hatással voltak az eleveneszű gyermek fejlődésére. Hiszen Cegléd, Kőrös, Kecskemét, e „hírős három város“ mindig külön szigetet alkotott az alföldi magyarság tengerében. Nem kún és nem jász eredetű nép, de a kedélyi élet, karakter, viselet dolgában mégis sokat egyesít belőlük magában és hozzá annyi eredetiséggel, mintha ezer esztendő minden csapása és népi keveredése nyomtalanúl ment volna el fölötte s folyton azt a képet mutatná, — persze mai műveltségi fokon, — mintha csak a minap telepedtek volna ide a Volga mellékéről. S bár bennük is megvan a keleties véralkat kettőssége: most nagy józanság, majd kitörő szenvedély, mégis alapjában véve higgadt, megfontolt és takarékos emberek s apáik hitét, a kálvinizmust szinte egynek érzik magyarságukkal. így élt közöttük századokon át egy derék nemesi osztály, aBeretvások, inárcsi Farkasok, Gaálok,Gubodyak,Jalsoviczkyak,Mészárosok, Molnárok, Nyáryak, Pókák, Neszmélyi Papok, ’Sigraiak, Vaikók stb. famíliája, mely úri passziói mellett is közelebb állotta néphez, gyökerességüknek is erősebb befolyását mutatta, mint akár a felföldi, akár a dunántúli, kétségkívül módosabb gentry. Még akkor a hetven-nyolcvanas években tele a szabadságharc, az abszolutizmus és kiegyezés nagy emlékeivel, tajtékpipás, karneolgombos táblabírói alakjaival. Köztük olyan kiváló férfiak, mint Tanárky Gedeon, Eötvös és Trefort miniszterek államtitkára; Gubody Sándor, előbb képviselő, majd polgármester, a tudós Hegedűs Ferenc, árvaszéki ülnök, a kegyes alapító: Kalocsa Balázs, a páratlan tekintélyű és nagy lelkipásztor: Flló Lajos-, Szigeti Warga János, a gimnázium igazgatója és mások, akik országos viszonylatban is méltó diszei voltak a körösi társadalomnak. Hogy mit vártak és mit példáztak az ifjúság nevelése körül, legyen szabad magát Szigeti War*) Atyja: J. Károly, anyja: Kenessey Ida. Nagyszülei: J. Mihály és Behárfalvi Nemes Johanna; anyai ágról: Kenessey Károly és ’Sigray Amália.
