Református főgimnázium, Nagykőrös, 1940
14 védelme, és ennek természetszerű folyománya : az Egyház anyagi érdekeinek gondozása“. S miután sorra idézi kiváló elődeinek: a Szilassyaknak, Antos Jánosoknak, Bagossy Károlynak, Kürthy Albertnek és Szemere Hubának árnyait, azokat a feladatokat sorolja fel, amelyek jegyében dolgozni kíván. Mik ezek?, ismétli többször, mintegy magához intézve a kérdéseket. A laza erkölcsök megjavítása, a protestantizmust pusztító reverzálisok eliminálása, a felekezeti béke ápolása, sokkal bensőbb és hatékonyabb belmisszió, a különféle rendű-rangú iskolák támogatása, le, az árvák és özvegyek védelméig, a munkanélküliség megszüntetéséig, az államsegély fokozásának, a ref. lelkészi és tanítói ellátások javításának kérdéséig, amiket sem időm, sem módom e helyt bővebben ismertetni.“ Végül mintegy melegen dobogó szivét ajánlja fel uj hivatásának, kérve kartársait, egyházmegyéje és kerülele támogatását, hogy inég bizakodóbban borulhasson le Megváltója előtt, hívhassa Isten segítő kegyelmét mindnyájuk számára. — És ez a törhetetlen odaadása 12 éven át soha nem csökkent, sőt egyre tevékenyebben lobogott az Egyházmegye különböző helyein (Kecskeméten, Izsákon, Nagykőrösön, Szolnokon, Cegléden, Jászberényben, Kiskunhalason stb.) tartott ülésein. Beszédeiben egy sereg uj, vagy alig ismert adalék a nevezett eklézsiák alapítására, múltjára, vagy papjaira vonatkozólag, — a reformációtól kezdve egész napjainkig . .. Amikor végre 1934. októberében hajlott korára hivatkozva, egy költői szárnya- lású beszédben elbúcsúzik. Mélyen hiszem, Nagyérdemű közönség, hogy ha majd valaki a kecskeméti Egyházmegye újabb történetét megírja, benne a Jalsoviczky Sándor érdemeinek bizonyára beható lapokat fog szentelni. Milyen érdekes, Hölgyeim és Uraim, hogy a Boldogult egyik gondnoki beszédében, közelebbről a beköszöntőjében pendíti meg először iskolánk Diák- szövetségének a gondolatát s hívja fel rá rögtön az érdekeltek figyelmét az alábbi szép szavak kíséretében: „Az iskolák támogatásira bizonyos anyagi erők megnyerése végett igen alkalmasnak mutatkozik egy-egy iskola volt tanulóinak „Iskolatársak szövetségébe“ való tömörítése, mely szövetségek, ha megfelelően vannak szervezve, tekintélyes anyagi és erkölcsi segítséget nyújthatnak az Alma Maternek. A szövetségek magasabb egységekbe foglalása pedig hatalmas tábort állíthat az egész magyar iskolaiigy szolgálatába.“ Bölcs gondolatok, amelyek valóraváltása nem is késhetett sokáig. S amikor 1934. júniusában nálunk is megalakult, kit tisztelhetett volna meg előbb elnöki díszével, mint a nagyérdemű kezdeményezőt, Jalsoviczy Sándort Szinte erőt kell vennem magomon, Kedves Diáktestvérek, hogy, ép a mai ülésünkön, amely — fájdalom — immár nem az ő jubiláns, hanem emlékünnepe lett, ne térjek ki hosszabban szövetségünk történetének részletező rajzára. Mégis legyen szabad legalább annyit érintenem, hogy itt is az ő tolla fogalmazta meg legvilágosabban szövetségünk valódi célját, tűzte ki évről-évre legsürgősebb feladatait. Utalt rá többek közt arra, hogy az iskola hagyományainak ápolása
