Református főgimnázium, Nagykőrös, 1934
11 A magyar nemzetnek tehát minden oka megvan arra, hogy kivegye a maga részét abból a kegyeletes megemlékezésből, mellyel a művelt emberiség Horatius emlékének hódol születése kétezredik évfordulója alkalmából, A nagykőrösi református Arany János gimnázium is ennek a kegyeletes megemlékezésnek óhajt kifejezést adni, midőn e cikknek Értesítőjében való közlésével a nagy latin költő emléke iránt lerója a hódolat és elismerés adóját. A rendelkezésemre álló szűkre szabott keret nem teszi lehetővé, hogy Horatius életének és költészetének méltatásával bővebben foglalkozzam. Arra szoritkozom tehát csupán, hogy költőnk egyéniségének és költészetének azokat a jellegzetes vonásait tárjam az ijfuság szeme elé, melyek a helyes világnézet és okos életfelfogás kialakulását elősegítik számára. Korunk sok modern költőjének azokkal az alaki és tartalmi kilengéseivel szemben, melyek a művészeti hatások iránt fogékony olvasó ép s finom érzékét jogosan sértik, jóleső érzés a szemet olyan költő művein pihentetni meg, aki ha kétezer esztendő messzi távlatából szól is hozzánk, a vele való lelki találkozás mindenkor kellemes és tanulságos mert költészete ragyogó pompája és merészsége mellett is mindig bölcs, okos és lelki élményeket nyújt. Ilyen költő Horatius, a költői lángész, aki szerényen és egyszerűen élt, s nem igényelt a maga számára egyebet, mint a nyugodt megélhetés boldogságát, hogy békén szentelhesse magát az emberek tanulmányozásának. Gyönyörűség olvasni az ilyen lyrai költőt, aki nem akar máson uralkodni, csak önmagán, aki hajlandóbb a meglevő verselési szabályokat követni, mint újakat alkotni, s aki egy olyan műfajban, melynél az ember könnyen tesz túl önmagán, azonosnak tekinti a szépet az egyszerűvel, az eredetit a természetessel. De Horatius nemcsak költő, hanem filozófus is, olyan filozófus' aki sohasem lett az utópiák rabja, aki ha olykor más irányba emelte is szemeit, mindig jóakarattal fordította azokat a valóság felé és szelíden gúnyolódott az inkább nevetséges, mint a gonoszságban megrögzött emberek felett, s baráti tanácsokat adott nekik, nem pedig prófétai nyilatkozatokat. Végül Horatius, ha ezt a nevet alkalmazni lehet reá, politikus is, aki mint becsületes ember élt a forradalom idején, de volt bátorsága változtatni véleményt, midőn csalódottnak érezte magát; egyike volt Augustus sugalmazóinak, de hízelgő szerepére sohasem vállalkozott; befolyást gyakorolt, de hivatalok után nem áhítozott, s azok elnyerésére lépéseket nem tett ; hirdette a vélemények összhangba hozását és a polgárok kiengesztelődését; szolgálta a szabadság ügyét, mivel szerette
