Református főgimnázium, Nagykőrös, 1932

9 chondriává súlyosbodott, — Pesten pedig rászakadt rajongásig szeretett leánya elvesztése fölötti nagy fájdalma, Mindezek gyászfátyolba vonják a mosolygó napfényt is. Vagy ki meri az ellenkezőt állítani ? Más, tárgyi bizonyítékunk is van arra, hogy Arany szeretettel vé­gezte tanári hivatalát, ha érezte is terhét, de hát nem érzi-e kisebb is?... Meghatottan nézegethetjük a nagykőrösi gimnázium Arany-szobájában azokat a dolg07Mtokat, amelyeket mindjárt a Mester halála után meg­induló Arany-kultusz folyamányakép hálás tanítványai adogattak össze, akik féltve őrizgették a nagy tanár kézjegyeivel tarkított dolgozataikat, hozzájuk került apró papirszeleteit. így nem javít, csak olyan tanár, aki szeretettel mélyed bele a dolgozatokba, mert rajtuk keresztül a tanulók fejlődő lelkét látja, amelyért semmi fáradság sem drága néki! Mennyi széljegyzet, mennyi önként vállalt munka! Szívesen átnézte igyek­vőbb tanítványai költői kísérleteit is, és nem fukarkodott a dicséretekkel sem. Pedagógiai érzékének számos csalhatatlan jelét olvassuk ki a té­nyekből. Mert hát a tanár is születik, nem pedig lesz> csaknem min­den a pedagógiai érzéken fordul meg. Egész újszerű, mai jellegű voná­sokkal találkozunk módszerében, amint azt Benkó Imre, az Arany Já­nos Társaság nagyérdemű elnökének „Arany János tanársága Nagykő­rösön“ (1897) c. alapvető művében található tanitványi emlékezések nyomán rekonstruálhatjuk- „Munkáltató módszerrel" tanította az iroda- dalomtörténetet, mikor még Kerschensteiner a világon sem volt: kezébe adta tanítványainak a tárgyalt írókat, együtt haladt velük, példák nyo­mán vonták le az esztétikai tanulságokat, nem tankönyvből vágták csak be a tanulók a nehéz jellemzést. Sőt a kézikönyvet pótló kéziratos jegyzetük éppen az órák leszürődött eredménye lehet. Bár Toldy Ferenc kitűnő kézikönyveket adott ki akkoriban, amelyeket a mai tanár is si­kerrel használhat, nem tömte Arany — különben nagyrabecsült barátja magasabb szempontú adataival tanítványai fejét : megalkudott a lehető­ségekkel, s inkább vett magának fáradságot arra, hogy megfelelő könyv híján maga szerkesszen tanítványainak vezérfonalat. Ezt meg is köve­telte, s nem szerette, ha elkalandoznak tőle az ifjak.- érezte, hogy a sza­badság legtöbbször lazaság szülőanyja a zsenge ifjaknál. Tanítványainak biztos tudása s az egész osztály magasszinvonala sokszor visszajár a tanítványok emlékezéseiben, de Arany egykorú jellemző vonásokkal kisért osztályzásaiból is meglepetve látjuk, hogy alig volt nála gyönge eredmény: számos kiváló tollú ifjút nevelt rövid ittélte alatt is, akik azután a multszázacivégi szépirodalmi és tudományos lapokban jó nevet szereztek maguknak. A tanítványok is nagy tisztelettel voltak irányában. Nagy szó ez

Next

/
Oldalképek
Tartalom