Református főgimnázium, Nagykőrös, 1932
7 Aranynak az ő nemzeti és egyéni jelentőségén kívül van még egy harmadik, minket most legközelebbről érintő körösi jelentősége : itt élt, itt működött ennek az ősi gimnáziumnak a falai között csaknem egy évtizedig. Nagykőrös az a szerencsés város, amelyet tanári működésével éppen úgy a dicsőség fényébe vont, mint ahogy Weimart, ezt a különben kis vidéki városkát áhitatos magasságba emeli minden német előtt Goethe körének emléke. A szabadságharc után elsőnek a nagykőrösi iskola kapott új életre. Bölcs vezetői legalább a jövőt akarták megmenteni, mikor a jelen kiesett hatalmukból, azt az ifjúságot akarták előkészitgetni, mely az iskolákat járta, úgy nevelni — mint Szilágyi Sándor, a nagy történész kifejezte — hogy a jövő eseményei készen találják . . . Nem a mi korunk fájdalma lüktet-é e szavakban, Erdély, a Felvidék s a többi „elcsatolt“ rész magyarságának sorsa ? .. . Hanem egy nagy bökkenő volt: az osztrák kormány kiadta az „Organisations Entwurf1'-ot, mely báránybőrbe öltözött farkas volt: magasabb művelődési eszmények hangoztatásával egy csapásra szét akarta tépni a magyar protestáns iskolázást, amely, egy-két tanitós középiskolákon nyugodott, s amely vissza is fog térni a nemzet életében, valahányszor erős viharok rázzák, amikor csak a saját őserőire támaszkodhatik. Ám a nagykőrösi egyház merész vezetői megpróbálták a lehetetlent is; szembeszállva a passiv resistentia országos hangulatával, az anyagi erőket a végsőkig feszítve, felállították 8 osztályú gimnáziumot, s 12 tanárt hívtak. Képtelen feladatnak látszott, de a hagyományos kálvinista áldozatkészség megtalálta hozzá az utat. Az erdőközbirtokosság 1000 hold föld jövedelmét ajánlotta fel, az egyházkerület két tanár fizetését vállalta, így kerül ide elsőnek Mentovich Ferenc, aki szinte magva lett itt a „nagy tanárikar"-nak. Nem hiszem, hogy az ő széles látóköre, ismeretsége és a nehéz viszonyok közt is soha el nem fogyó bizakodása, eleven szelleme nélkül összekerült volna itt annyi nagy ember, hogy mikor az Akadémia megalakult, egyszerre négy tanárt ékesített tagválasztásával. Másutt is volt gimnázium, hiszen Debrecen s a többi hamarosan követte Nagykőrös példáját, azonban egyik sem tudott ilyen tanári kart összetoborozni. Az is bizonyos, hogy mikor Mentovich elhúzódott innen imádott erdélyi hazájába, megbomlik az arany-kapocs a tanárok között. Nincs, aki ügyes diplomáciával szembe szálljon a mindinkább felülkerekedő presbytériumi hangulaton: „Nem kellenek az iskolához híres emberek, csupa körösi fiatallal kell megrakni az intézet tanszékeit, — az idegenek úgy sem állandók!". . . Ez a felfogás vezetett aztán a nagykőrösi iskola mélypontjához. Ma már maguk a körösiek is elismerik, hogy mégis csak a „gyüít-mentek" jelentik a kultúrát Nagykőrösön !
