Református főgimnázium, Nagykőrös, 1913
Tinódi-magyarázat. (Székfoglaló értekezés.) Szilády Áron a Régi Magyar Költők tára harmadik kötetében bőséges és becses történeti, irodalomtörténeti, nyelvtörténeti jegyzetekkel magyarázva adta ki Tinódi Sebestyén munkáit. Ez a kiadás örök időkre mintaszerű marad, természetes azonban, hogy a tudományos kutatások haladtával időről-időre, itt-ott pótolni való akad benne. Éppen azóta, hogy Szilády kiadása megjelent, az utóbbi három évtized folyamán, hazánk törökvilágbeli állapotjára nézve sok művelődéstörténeti s nyelvtörténeti adatot élőkutatott s földolgozott Takács Sándor. Az ő egyik nem rég megjelent kis cikkének eredményét szán- dékszom most arra fölhasználni, hogy vele Tinódi énekeinek néhány helyét megvilágítsam, mely helyeknek magyarázata Szilády kiadásában még nincs meg, holott magyarázat híján a szöveg homályos vagy érthetetlen marad. Fegyveres. E szó nincs meg Sziládi szómutatójában, hol a régi szavakat a mai szavainknak ma már szokatlan jelentésben való előfordulását találjuk. Nincs magyarázva a fegyveres szó, mintha jelentése Tinódinál is az volna, ami most, t. i.: fegyverrel ellátott, armatus. Ha azonban a fegyveres szónak csak ezt a jelentését tudjuk, Tinódinak több történeti adata elvész számunkra s az illető helyeken zavarosnak, értelmetlennek találjuk verseit. Lássunk belőlük ilyen helyeket:
