Református főgimnázium, Nagykőrös, 1911
Tartalom
7 töltötte be mindvégig nehéz feladatát, melynek 10 évre terjedő szakáról csak az elismerés és méltánylás hangján emlékezett meg mindenkor egyházi és állami felsőbbsége. Alatta megszilárdult az oktatási rend, kifejlődött az ifjúság szellemi képzésének és testi nevelésének sok fontos kérdése és bevezetést nyert az egyfolytában tanítás régtől húzódó ügye. Sok, nagyjelentőségű tervének fonalát elvágta hirtelen halála. Igaz, hogy a múlt nyártól fogva betegeskedett, igaz, hogy megdöbbenve láttuk az ősszel megváltozott, szinte összement alakját; de ki gondolhatta volna, hogy oly közel a vég! ? . . . December 9-én még jókedvűen társalgóit a délutáni órákban baráti körben, majd futólagos rosszukéiról panaszkodva hazatér s a hirtelen szél- hüdés rohamától találva, másnap kilehelli nemes lelkét. December 12-én kisértük ki zokogó szívvel az Alma Mater hideg esőtől vert, gyászos felhők borította, komor udvaráról végső pihenő helyére, akáclombos temetőnkbe. * * •síimé, előttünk egy külsőségekben egyszerű, de tartalmát tekintve mély, értékes élet erkölcsi tanúságokban gazdag, megkapó tüköré. Egy kép, mely a lassan tovahömpölygő folyam megnyugtató, békés érzelmeket keltő színeit tárja elénk beszédes, dűs változatokban. Itt nincs szeszélyes, romboló áradat, nincs a partokat támadó, a környéket elöntő, hirtelen duzzadás, szirtről a völgybe zuhogva-csattogva ömlő, sziveket megrázó vfzesés; nincsenek a ser besen gyűrűző hullámok hátán pusztító jégtáblák, elragadott fatörzsek, vihar és hadvészszűlte háborgás........... A nyilt rónaságon egyenletes ringással tovasiető folyó ez az élet, mely termékenyítve hat a vidékre, melynek minden cseppje áldó harmat a tájra, melynek a napfényben csillogó, szelíd habjaira üdülést lelve hajtják fáradt fejüket a partmenti füvek és virágok! ........E fíívecskék s virágok a nevelés, a barátság és jótékonyság életes hajtásai. S ebbe a zajtalanul elringó életáramba érdemes beletekintenünk, hogy kristálytiszta színén visszaverődve igazi alakjában szemlélhessük az embert, a nevelőt, a barátot! Mint ember maga a testet öltött szerénység, igénytelen egyszerűség, szivjóság, nagylelkűség. Már megjelenése is az illem és udvariasság puritán, kedves tökéletessége. Lelke pedig a minden szépért, jóért, erkölcsileg nemesért őszintén hevülő gondolatok hűséges hordozója. Megtestesülése a Máté evangelioma szerinti „bol
