Református főgimnázium, Nagykőrös, 1911
Tartalom
8 dogság“ emberileg elérhető fogalmainak: „Boldogok az alázatosak, mert ők örökség szerint bírják a földet. Boldogok, akiknek szivük tiszta, mert. ők az Istent meglátják. Boldogok a békességre igyekezők; mert ők Isten fiainak mondatnak /“ .........Valóban ez voltő ! A tiszta szivű és békességre igyekező ember, aki sokszor zugó vihar tombolása közt, sokszor az emberi gyarlóság színjátszó, csalfa játéki közt, mindig és mindenütt a békesség lelkének szószólója volt s mindig és mindenütt a szenvedés, szükölködés és nyomor enyhítésén fáradozott. Volt éltének korszaka, mikor a családalapítás gondolatával is foglalkozott, de aztán az egyéni boldogság e drágakövét áldozatéi adta a közügy és a nevelés oltárára; nem nősült, megmaradt magányosan, de nemesen küzdő közéleti bajnoknak. Mint tanár és nevelő a tudás és kötelessé gteljesités fénylő magasságban álló példányképe. Élte, minden lehellete az iskoláé. Különös ellentét, de valóság: bár szive vérének gyermeke nincs, édes fia az intézet minden egyes növendéke! A jókat atyai szeretettel támogatja, a hanyagokat gyöngéd figyelemmel javítgatja. Még hibájában is mentője, védelmezője az ifjúságnak, mert — ha lehet mondani — szinte túlzott gonddal őrködik, hogy a „kis fiuknak“ valami szigorú bánásban ne legyen részük. Mint tanár, hivatását egész mivoltában átérző és teljesitő tanférfiu. Egyébként csendes, zárkózott egyéniségét beszédes, minden részletre kiterjedő figyelmű előadóvá varázsolja a lelkes törekvés, hogy a maga tudását átadja növendékeinek, hogy tantárgyának minden részletét megértesse az osztálylyal. Fáradságot nem ismerő . kitartással áll helyt mindenkor, még hanyatló egészségi állapotában is, mert első és utolsó gondolata az iskola ! Mint barát, önfeláldozó, hűséges társ, aki kész erkölcsi s anyagi támogatással segíteni barátját, aki meghallja s meghallgatja az ellenséges hangokat is és a maga csendes, békülékeny leikével mindig a kiengesztelődés, a megnyugtatás képviselője. Életfolyamának tükördarabjait ha összefoglaljuk, előttünk áll emléke a szerető szivű, nemes lelkű embernek, a tudós tanárnak, az ifjúság melegen érző atyjának, a hű barátnak. Méltó a szerető megemlékezésre, az ifjúság elé követendő példaképpé helyezésre! * Igen! Bátran mondhatjuk el rólad, ezen áhitatos órán, szeretettel s igaz kegyelettel visszaidézett igazgatónk:
