Református főgimnázium, Nagykőrös, 1910

11

zongorát, „felhangzott a magyar nóta messze-messze idegenbe!“ s daloltuk teljes szivünkből, teljes lelkűnkből dicső Rákóczinknak emlékezetes, szívhez szóló nótáját, a „Répülj fecskéinket s jó kedvvel bizonyítgattuk, hogy bizony „Csak egy szép lány van a világon!“ S így folyt volfia talán a végtelenségig, ha egy színésznő tőrt németséggel, udvarias bocsánatkérés mellett nem kér bennünket, hogy a zongorát neki, az éneket pedig a kabaretmüvészeknek adjuk át. Egymás után jelentek meg a kis színpadon az olasz és német donnák, de mi persze nem sokat élvezhettünk ez előttünk érthetetlen éneklésből.

De végre ütött az indulás órája s el kellett távoznunk Spala- tóból is, mint rövid szemlélés után annyi más varosból, talán éppen akkor, midőn kezdtük megszeretni s kezdtük megszokni idegenszerűségével, szűk sikátoraival.

Éjfél után indultunk a „Croatiá“-án Metkovic felé s midőn reggel felébredtünk s a hűvös, csípős szellő kiverte szemünkből az álmot, meglepetve néztünk széjjel. A szigetnek, a tenger kék víztömegének se’ hire, se’ hamva; széles, zöldszínű, csendesen hömpölygő folyamon hajózunk, a Narentán.

Messziről, egy alacsony hegy lábánál feltűnik egy kisebb falu s amint közelebb érünk hozzá, a víz színe mind jobban és jobban megélénkül. Egymás után siklanak el mellettünk a boszniai lakuk apró, kis, egy evezős szandolinjai, melyekben csupán egy ember s a piacra szánt holmi, zöldség, gyümölcs fér el. Nagyon hasonlítanak e rendkívül kis csónakocskák az indián pirogvékhez.

A táj is megváltozott. A Narenta völgye gyönyörű, buja zöld, termékeny, a magasabb hegyek reggeli ködbe burkolva tűnnek fel. Lassan elérkezünk Metkovicba, mely Boszniának egyik kisebb városa; jelentőségét egyedül kikötője adja meg; sem a városon, sem a vidéken semmi nézni- s megemlíteni való nincsen, nem is állapodunk itt meg, hanem pár óra múlva tovább robogunk Mostár felé a keskeny vágány ú bosnyák játék vasúton, kendőlobogtatással véve búcsút a „Croatiá“-tói, mely lassanként eltűnik szemünk elől.

Igen érdekes a keskeny vágányú vasúton való űtazás. A kis, hosszú vonat gyorsan szalad a hegyek között vivő, szeszélyesen ide s tova kanyargó pályán; kis mozdonya szinte erőlködni látszik, amint olykor felfelé vontatja terhét. A táj elég szép, változó; a nap első sugarai megaranyozzák a hegyormokat s a Narenta vizén számtalan kis ezüst csillag játszik, csobog.

Elég korán érkeztünk Mostárba ahhoz, hogy még ebéd előtt