Református főgimnázium, Nagykőrös, 1910

12

végig nézhessük a várost s lerakodva a folyam partján épült hasonnevű szállodánkban, sétára indultunk.

Mostár a Narenta völgyében épült igen érdekes és nagy város. Érdekességét különösen már keleties jellege adja meg. Az utakon mindenféle törökös viseletű, vörös fezes bosnyákot, olykor turbánok törököket, vagy hatalmasan körülcsavart fejű, erőteljes alakú, bőr- bocskorú hegylakókat látunk. Azonban valódi török származású lakói Mostárnák nincsenek, csupán mohamedán hitű bosnyákok. Sa- rajevóban több ugyan a török, de az utóbbiak ott is túlnyomó számmal vannak.

A Narenta jobb oldalán fekvő óváros apró kis vályogházaival, kunyhóival éles ellentétben áll a balparti újabb városrésszel, mely modern épületeivel jó benyomást tesz. Az óváros kanyargós, keskeny utcáival, kisebb, a hegyekből előtörő s zuhogó vízeséseket alkotó patakjaival inkább a régiség, ódonság hatását kelti fel s ezt még növeli a 840 éves híd, mely hatalmas ívben hidalja át az itt rendkívül gyors folyamot, mely zúgva rohan el számos forgójával, vízesésével alattunk.

Az útcákon különös öltözetű asszonyok, férfiak járkálnak, gyalog, öszvéren, vagy 'ovon. A hegylakó nők nagy fekete, gyöngyös fejdísze, fehér, szoros, hímzésekkel tarkított mellénykéje, meztelen lábaik és karjaik éppen ellentétet képeznek a mohamedán nők egyszerű fekete, vagy sötétkék, bő köpenyével, mely fejőkön messze előrenyúló, szögletes kámzsában végződik s ebből a bő humuszból az orruk hegye sem látszik ki, úgy néznek ki benne nehézkes lépteikkel, mint valami mesebeli vén boszorkányok; karjukat, kezeiket is mind elnyeli a bő öltöny, mely még kopottságával is rendesen rossz hatást gyakorol.

Az óvárosban való bolyongásaink közben beszorított a hirtelen támadt eső egy öieg, ezüstös szakálú, jóságos képű bosnyák kafa- nájába (kávémérés). Az üzlet oly kicsiny volt, hogy alig fértünk el benne 10—12. Sokat hallottunk már a török kávéról, de az ember csak akkor szerezhet magának róla fogalmat, ha ott, a helyszínén kóstolja meg. Az öreg nyájasan mosolyogva kérdezte tölünk, hogy hány kávét parancsolunk s hozzá látott a dologhoz. Itt a kávét nem darálják, hanem egy különszerű eszközzel porszem nagyság- nyira összetörik, megfelelő mértékkel egy nagyobb tartóba helyezik, forró vizet bocsátanak rá, felkavarják s apró adagokban szétosztják s kész a híres török kafa, melyről mindannyian nagy dicsérettel voltunk kénytelenek szólni. S ha egy findzsáért 10 fillért fizetünk, az ára nagyon meg van adva, mert a bosnyák atyafiak 3—4 nagy