Református főgimnázium, Nagykőrös, 1905

Székfoglaló értekezés.

— Tartotta: Major Aladár 1905. szept. 5-én az iskola megnyitó ünnepélyen. —

Nagy tiszteletű és tekintetes egyházi és világi Elöljáróság! Tekintetes Tanári Kar! Nagyérdemű Közönség! Nemes tanuló Ifjúság!

A nagyméltóságú vallás és közoktatásügyi Minisztérium 50898/1904. számú intézvényével a nagytiszteletű és tekintetes igazgató- és egyháztanács és a tekintetes tanári kar szíves ajánlására. az államnak iskolánkkal kötött szerződéséből kifolyó jogánál fogva, engemet ez iskola rendes tanárává nevezett ki a múlt 1904/5. tanév elejétől kezdődő hatállyal. Kellemes kötelességet teljesítek, midőn itt, a nyilvánosság előtt, úgy a nagytiszteletű és tekintetes igazgató- és egyháztanácsnak, valamint a tekintetes tanári karnak, jóindulatú támogatásukért hálás köszönetemet nyilvánítom.

Értekezésemben a művészetről s ennek kapcsán a rajzról, mint a nevelés egyik fontos tényezőjéről óhajtok szólani.

Művészet mindig volt, amióta ember él e földön. Természetesen, mint minden téren csak fokozatosan tapasztalhatjuk a haladást, a tökéletesbülést, úgy vagyunk a művészettel is. Az ős ember kőből és csontból tetszetős alakra kifaragott eszközein már látjuk a művészet iránti fogékonyságot. A bronzkori leletek mindmegannyi tanúságai az emberi szellem s a művészet fokozatos fejlődésének. A líbiai homoksivatag piramisai a hatalmas fáraók művelt birodalmának, az athéni Akropolis romjai s a számos egykori szobormű a rendkívül művészi érzékű görög nép nagyságának és dicsőségének hirdetői. A művészet keletkezését tehát, amint látjuk, a történelem előtti időkre vezethetjük vissza;