Református főgimnázium, Nagykőrös, 1903
Erről a korról igazán el lehet mondani, hogy az élők megirigyelték a holtak sorsát. Rettegés, kétségbeesés mindenütt. Nem maradt el az ilyen hosszas háborúk rendes kísérője, a pestis sem, ez szolgálatába szegődött mindkét félnek. A haza rettenetes sorsa kezdé kijózanítani most már a főurakat és főpapokat is, kik közöl néhányan az udvart arra figyelmeztették, hogy könnyen elveszítheti az egész országot. Maga Amp- ringen kormányzó is a vallásüldözés beszüntetését, a katonák meg- zabolázásgt, az adó mérséklését ajánlotta Lipótnak, de süket fülekre talált. Csak akkor kezdett engedékenységre hajolni, mikor 1678. derekán a bujdosók Thököly Imrében jeles vezért nyertek. Az udvar mind nagyobb rémülettel látta, hogy a porta a bujdosók partján van s XIV. Lajos is mindjobban érezteti gőgjét. Most egyszerre megváltozott az udvar politikája, mert érezte, hogy két erős tűz közé került. Békülni óhajtott legalább az egyikkel, hogy megküzd- hessen a másikkal. A szerencse napjaiban a bécsi udvar gőgje mindig nagy volt, de ép oly mértékben tudott engedékeny is lenni — ha nagy veszély fenyegette. Hangulata 1681 körül nagyon békülékeny volt, a mennyiben összehívta Sopronba az országgyűlést, mi által nyíltan bevallotta, hogy 8 éves korlátlan uralma kudarczot vallott. De az országgyűlés nem állott hivatása magaslatán. A többség kath. lévén, éreztetni akarta hatalmát a protestánsokkal, kik hiába sürgették a vallásuk szabadságát biztositó régebbi törvények helyreállítását, így hát a prot. és kath. rendek közt ismét szakadás állott be s az előbbiek elégedetlenül hagyták el az országgyűlést, Thököly pedig a török támogatása mellett folytathatta küzdelmét. Mikor a porta 1683-ban Bécs ellen vezette hadát, Thököly is ott van táborában, de mintegy a jövendő Hőérzetétől ösztönözve, békét ajánl a királynak. Ajánlatát nem fogadják el s igy ügye a török fegyverek sorsához fűződött. Szobieszky János lengyel király megmenti Bécset s a védelmi háborúból támadó hadjárat lesz, melyet Lipót Lengyelország és Velencze szövetségében, egész Európa élénk érdeklődése mellett sikeresen folytat s diadallal fejez be. Budának 1686-ban történt visszavételével a török magyar- országi uralmának vége s ezzel Thököly sorsa is eldőlt. Buda visszavételének azonban nem örülhetett a magyar, mert nyomában a leg- brutalisabb elnyomás járt. Kitűnt, hogy az országot nem a magyarok kedvéért mentették fel a török járom alól, hanem azért, hogy önző politikájuk szorosabban kapcsolja a császársághoz. A nemzetnek nagy pénz- és véráldozatát semmibe sem vették, hanem a
