Református főgimnázium, Nagykőrös, 1903
19 maguk erejéből meghódított országnak tekintették s mint ilyennel bántak is el. A várt enyhülés helyett újabb megpróbáltatások vártak a nemzetre. Elvben mindjárt a Buda visszavétele után kimondották, hogy az ország a császáré, mert ő hódította meg, s bizottság alakítását javasolták, mely a szükséges reformokat kidolgozza s egyúttal elrendelték, hogy ugyanaz az adó, melyet a magyarok a töröknek fizettek, ezentúl is beszedendő. A beolvasztó politika mellé egyúttal a legkegyetlenebb üldözés szegődött, a mely Caraffa tábornok nevehez fűződik. Mivel a nyomor és az Ínség, a zsarnokoskodó idegen katonák féktelensége panaszra késztette a szegény népet, ez elég volt a magyart gyűlölő tábornoknak, hogy a legborzasztóbb vérengzést kezdje a magyarok ellen. Húsznál több ártatlan esett már e szörnyeteg dühének áldozatul, mikor az udvar jónak látta emberirtó munkájának gátat vetni, nehogy megnehezítse a feladatot, melyet az 1687-iki országgyűlésen akart megoldani, s a melyet tényleg meg is oldott. Régi vágyuk, küzdelmeiknek régi czélja volt, hogy örökös királyai legyenek Magyarországnak. Ezt most elérték. Az arany bulla záradékát, mely a törvénysértő király ellen a hűtlenség bűne «nélkül fegyvert ad az alattvalók kezébe, szintén feláldozták. Az udvar pedig úgy okoskodott, hogy ha magyarok elfogadták a Habsburgok örökös jogát Magyarországra, ezzel országukat egyenlővé tették az osztrák örökös tartományokkal, melyekkel egyformán kell kormányozni. Úgy is kormányozták. Nem tartottak többé országgyűlést, a nádor és a főurak tanácsát semmibe se vették, a karloviczi békében róluk és nélkülük rendelkeztek, a visszahódított területtel pedig úgy bántak, mintha sohasem tartozott volna az országhoz. Nemzetünk rossz szelleme még mindig Kollonics volt, 1695 óta esztergomi érsek. O volt megbízva Magyarország újjászervezésének javaslatkészitésével. Kormányzási tervezetének czélja: kiforgatni az országot magyarságából. Erre a czélra különböző német tartományokból csalogatta a népet, kiket azzal a czélzattal telepített a magyarság közé, hogy vele keveredvén, a magyarok rebellis vérét csillapítsák. Kidolgozott kormányzati rendszerét nem léptették ugyan a maga egészében életbe, de azért Kollonics mindig abban a szellemben járt el. Még az eretnekeknek is megbocsátott, ha nem magyarok voltak, pedig ugyancsak rossz szemmel nézte egyébként őket. A töröktől visszavett városokat, a mennyire lehetett, idegenekkel telepítette be. A neoacquistica commis- siót, az uj szerzeményi bizottságot is azért alakította, hogy kiragadja a földbirtokot a magyarság kezéből és egy uj idegen birtokos 2
