Református főgimnázium, Nagykőrös, 1903
15 végre valahára eltűnjék és végkép elenyésszen. E delicat ügyben elhamarkodva mit se tegyen a kormány, hanem inkább ólom lábon járván, a fölség parancsaihoz alkalmazkodjék.* Ezt a részt azonban Nostitz gróf cseh kanczellár javaslatára kihagyták az utasításból nem azért, mintha nem osztanák a tervezetben kifejtett nézetet, hanem azért, mert az az udvari kanczellária útján könnyen kiszivároghatna s nagy elkeseredést és zavarokat is támaszthatna az „eretnekek“ közt. A belügyekre vonatkozó része a tervezetnek a fősulyt a titkos összejövetelek megakadályozására fekteti s valóságos rendőrállammá alakítja az országot. Az igazságszolgáltatást néhány specialis eset kivételével nem ruházták az uj kormányra. Arra azonban nagy súlyt helyeztek, hogy a nádornak gondnok és gyámkinevezési joga a guberniumra szálljon, hogy a nem katholikus kiskorúak jól neveltetvén, lassanként észrevétlenül a kath. vallásra téríttessenek.** Nem lehet tagadni, hogy az utasítás sok pontja előnyös lett volna az országra, ha alkotmányos utón léptették volna életbe, de az udvarnak czélzata épen az alkotmány megdöntése volt. Lipót, akár lelkiismeret furdalásból, akár azért, hogy az ódiumot magáról elhárítsa, még a kath. theologusokat is megkérdezte, vájjon a magyarok felkelésükkel csakugyan eljátszották-e jogaikat s reá szolgáltak-e arra, hogy alkotmányuk elvétessék. Ez a papi bizottság természetesen eloszlatta Lipótnak minden lelki kételyét. Az uj gubernium Ampringen János Gáspárral, a német lovagrend nagymesterével az élén, 1673 márczius 22-én csakugyan megkezdette működését. Ezt a gyászos működést a gubernium vérrel irta be a történelembe ; legfőbb szereplője Kollonics Lipót kath. főpap volt. Akár mondotta, akár nem ezen szavakat, hogy Magyarországot előbb rabbá, azután koldussá és végül katholikussá teszi, az tény, hogy ebben a szellemben járt el. A két első feltevése sikerült is és hogy a harmadikat nem tudta teljesen megvalósítani, nem rajta, hanem a protestáns martyrok hithűségén múlt. Szomorúbb lapja ennél az évtizednél nincsen történelmünknek. Az emberben elszorul a szív, megakad a gondolat, mikor ezt a kort tanulmányozza. Nem bírja ésszel felfogni, hogy az Isten képére teremtett ember, ki hozzá még Jézus követőjének, főpapnak mondja magát, hogyan vetemedhetik olyan rémtettekre, minő* Károlyi Árp. 20, I. ** Károlyi Á. 26. 1.
