Református főgimnázium, Nagykőrös, 1898

Tartalom

11

„A palládiumért s a boczus istennek e bálványt,

Engesztelni, nehéz bűnükért, intésre emelték“.

Remete II. 183.-4.

„Hát se szerelmen már, se kezed, sem a szörnyű halállal Veszni fogott Didó nem képes tartani vissza?“

Barna J. Ae. IV. 307-8 „ . . . . Bajos állapotom s most állani kezdő

Országom késztetnek, hogy igy cselekedjem azonban“

Vagy:.......................Elfuttya hidegség

Tagjait egyszersmind, s a szellőn eltűnik élte“.

B. Sz. Dávid.

„

.............lm Atlásra is aggodalom szállt

S vállán a tüzesült tengelyt tarthatja alig már“ Ovid.Met. 181. Egyed. A. „És húztak Messála babér koszorúval öleltet,

Elfantcsont kocsiban négy havi szőrű lovak“ Egy. A. Alb.Tib. VII. 7-8 Összehasonlítás kedvéért ide Írom, hogy mint fordította ezt Csengeri J.: „Dicső babér körzé homlokod Messála Ivor kocsid előtt négy fehér mén szállá“. Cseng. J.

„Nem derék bort a Sabinum hegyéről

Inni fogsz*.............................................Virág B. I. kv. 20. Hor. Carm.

„Engem, bérbe tudós homlokokat fedő Repkény hírrel emel mennyeiek közé

S könnyű Nimfái kar“.......................Édes G. Hor. C. I. I.

„I

sten ha csattog, hiszszük uralgni fenn“ Barna I. Hor. C. III. 5. „Vinni a színre egész uj müvet, hogyha akarsz s mersz

Költni személyt újat....................“ Fábián G. Hor. Pisók. 1. 125—6.

Czuczo

r Gergely se fordítja másképen:

„Nem hallott darabot ha hozasz színpadra s merészelsz

Költni személyt, újat.................................................... u. o. 121—2.

„ :..........................................hajdan

F

eleséget venni akart, hogy a nap“. Névt. Veszpr. 1833. Phaedr. Idézhetnék még száz meg száz hasonló példát; de azt hiszem, hogy e kevéssel is megvilágítottam azt, a mit mondottam.

Hátra van még, hogy a prózai művek fordítóinak a fordításairól is megemlékezzem, legalább egy két idézettel annak igazolására, hogy mig némelyik fordító majdnem egészen, a másik, legalább jó részien a latin szórend és kifejezések hatása alatt állott.

„Mert a filosofiában való bölcselkedésnek tudományját sokakban nagyobbnak lenni megengedem“. (Cic. Az embernek tisztéről és Köt. Kovásznál. Pozsony 1795. 1 cap. 4 1.)