Református főgimnázium, Nagykőrös, 1873

Tartalom

mely nem más, mint oly erkölcsi hatalom, mely a bajok, a szenvedések és az élet küzdelmei közt, s ezek által önakarólag és önmunkálólag személyes életté lett. És a most mondottak által közvetve törekszem megalapítani az ifjúság keblében az erkölcsi jellemet, midőn a két elező tényezők által részint közvetlen, részint közvetve igyekvőm vala azt megszilárdítani. *

íme szeretett ifjúság! ekként óhajtalak én téged ez év folytán az erkölcsi jellemben való megszilárdulásra vezérelni, vezérelni téged — miként beszédem elején jelezém — korodhoz, helyzetedhez és viszonyodhoz mért öntudatra, önérzetre és önakaratra való emelés által átalában véve; különösen pedig akarlak vezetni öntudatos tanulásra, önérzetes kedélybeli fegyelmezésre, és önakaratból, és önelhatározásból származó önmunkásságra, szorgalomra, s a munkásságban való kitartásra. így akarlak én téged szeretett ifjúság! személyesített concret jellemmé képezni, téged! kinek a gymnasiumi pályán leendő előkészítés után majdan a magasabb tiszta és szaktudományok bevégzésével föladatod, hogy belőled az államnak vezérlő rende váljék, vezérlő rende a tanítás, a tanácsadás, átalában az állami belső élet rendszerén; vezérlő rende az állami külső élet tényezőin; vezérlő rende a mindkettőre ható igazságszolgált at tási és közigazgatási rendszerén az állam-életnek.

De hogyan tanítson és tanácsoljon, hogyan vezérelje az állam belső életét az, ki maga sem tudott, és nem akart tanulni?! Hogyan vezessen a külső életnek, a külső jólétnek tényezőibe mást az, ki maga nem tanult meg munkálkodni, és nem munkálkodott?! Hogyan vezéreljen mást igazságra, ki maga sem ismerte meg és nem is akarta megismerni az igazságot?! hogyan igazgasson, s hogyan kormányozzon mást az, ki ínem tanulta meg, s nem akarta megtanulni azt, hogyan kelljen engedelmeskedni, hogyan kelljen kedélyét fegyelmezni; hogyan kelljen magát kormányozni?! Hiszen régen meg van Írva: Qui bene imperat, paruerit aliquandó necesse est; et qui modeste párét, videtur qui aliquando imperet dignus esse. Mily nagy jelentőséggel birt ez eszme a romaiak előtt már a görögöknél, kik közül Socrates után Plató a belátást, a bölcseséget tartá legfőbb erénynek, s azokat, kik az erényt szeretik és gyakorolják philoso- phusoknak. Ily nagy és gyakorlati jelentőségű eredetileg a philo sophus nevezet. Ezért mondja Plátó hogy vagy az erényesek uralkodjanak az államban, az az, legyenek hivatalnokok, vagy a hivatalnokok és uralkodók legyenek erényesek, még pedig benső arravalóság és gyakorlati alkalmasság által. ói tpiÄoaotpot ßaatXsuawaiv ev rati noXsotv, rj át ßaatXeti xat duváozai (ptXoaoiprjaoiai yvTjOuas xe xac cxavajq.

Láthatod szeretett ifjúság! hogy az erkölcsi jellem megszilárdulása nélkül rendeltetésednek még az iskolában sem felelhetsz meg valólag, annyival ke- vésbbé töltheted be majd a helyedet az államban férfiulag és szeplőtlenül; mert az ember becse ma már a tapasztalás által is eléggé kifejlett értelem mellett nem annyira eszének, mint inkább akaraterejének használatától függ; kiben az