Református főgimnázium, Nagykőrös, 1873
Tartalom
6 úgy vagyok meggyőződve, hogy az akarva vagy akaró tanulás, az önszorgalom vezet közvetlenül az oktatás eredményéhez, a tudáshoz, közvetve pedig a nevelés eredményéhez, a nemes érzelmekhez, s az ezekből önként buzgó jó cselekedetekhez; tehát mindezekn^fogva az erkölcsi jellem szilárdításához is, melynek pedig megalapítása főtörekvésem. Másodszor fogok hatni arra, hogy az ifjúság kedélye, ez a • nagy szellemi hatalom, élénk, vidám, sőt vidor legyen; én oly természetellenességet nem akarok, hogy az ifjú idő előtt komor és redős arczu öreg legyen; de akarom, hogy legyen egyszersmind nemes, komoly, és magába szálló. És ezt egy oldalról a testre vonatkozólag akarom elérni teljesen cselekvőleg a tornászat által, az érzelemre vonatkozólag pedig egyenesen a legfenségesebb képző eszköz a műének lés közbejöttével. Élénk, vidám, sőt vidor legyen az ifjúság kedélye, a mennyiben én nem követelek az ifjútól szolgaságot, de igen is kívánok függést, kívánok folyvást magára figyelő elmélést, kívánok a kedélyharapodzás kezdő hullámzásai közt is magánál való létet, önszabályozást, önlegyőzést, önfegyelmezést, a fegyelemtan ezen legutolsó és legmagasabb föladatát (lásd Gym. Paedagogiám §. 76 85); mert erősebb az, ki önmagát győzi le, mint a legerősebb kőfalakat (fortior est, qui se, quam qui fortissima vincit moenia). És ez már közvetett alapítása az erkölcsi jellemnek, mire törekszem, midőn a tanulásból eredő jellemalapitás még inkább köz vetlen vala. Harmadszor fogok ügyelni s arra törekedni, hogy az ifjúság önakaratát igénybe venni s használni bírja és tudja is. Bírja és tudja is önakaratát használni, miként már fentebb is jelzém, a tanulás körül, hol nehézségekre és akadályokra fog találni, kell hogy találjon; mert bármennyire hangsúlyozzák némely nagyon is philanthrop-paedagogok a j át s z va-tanu 1 ás t és tanítást, sem a tanulás sem a tanítás nem játék, nem játék már ez különösen a középiskolákban, hanem igen is erőfeszítést és akaratot igénylő komoly foglalkozás,— mondom — ha az ifjú tanulás főleg öntanulás közben nehézségekre talál, fogok igyekezni, hogy azokat, saját erejét és akaratát használva győzze le, hogy öngondolkozva tanuljon, és öntanulva gondolkozzék, szóval, maga szerezze meg magának, mit megszereznie kell, maga szülemlitse meg magában az ismeretet és magától. Fogok ügyelni, hogy midőn az ifjúnak a k ed él y változó hullám- zatai közt az önfegyelmezés nehéz lesz, mint ilyen ingadozni kezd: vajon az érzékiség ingereinek és csábjainak engedjen-e, vagy inkább fölfogván saját rendeltetését önakarólag és önelhatározással a nehézségek legyőzéséhez fogjon — mondom — fogok ügyelni, hogy különösen tanulói létét fölfogván, ebbeli kötelességének minden körülmények közt eleget tegyen ; átalában igyekszem megerősíteni jövőre is az erkölcsi maximában, mely ez: Fogd föl erkölcsi rendelésedet; teremts magadban az iránt kötelességszerii érzelmet, s cselekedjél a szerint. Ékkor az ifjú bármily és bármennyi nehézségekre s akadályokra talál is, küzdeni fog azok ellen, mint ilyen annál] közelébb áll a jellem megszilárdulásához, sőt ez már épen maga a jellem,
