Református főgimnázium, Nagykőrös, 1873

Tartalom

megalapítva van ; akkor ennek keble oly angyali vár, mely mind őt magát megvédi minden erkölcstelen befolyástól, mind pedig másokat megőriz olyasmitől; ellenkezőleg erkölcsi jellem nélkül az ifjú keble rettentőn megromlott pokol.

Ezen erkölcsi jellemnek alapját óhajtanánk én megvetni az év folytán az ifjúk keblében, kik a mai korban az öntudatnak; ebből fejlő önérzetnek, s ezekre viszonyuló önakaratnak fentebb jelzett összetévesztése és zavarása miatt nagyon is el vannak ragadva a mai világnézetnek is nem egészon jó iránya által annyira, hogy nem csak az elferdült világnézet ragadja magával az ifjút, hanem ő még mint tényező vesz részt a hamis világnézet létesítésében, és pedig részt vesz mint olyan, kinél öntudata legtávolabb van az egyetemes vagy tiszta öntudattól, kinek az öntudat merőn egyéni; mint ilyen is puszta képzelés, sőt képzelődés; önérzete szintén nem való, hanem negélyzés, sőt érzelgés; ön akarata nem öntevékenység és munkásság, hanem igénylés és követelés. A ma. ifjak közül kevesen szeretik a komoly foglalkozást, keveseu szeretik a nehézséggel, a bajjal járó munkát, a mai ifjúság nagyrésze inkább a dolce far ni- ente lágy párnáján szeret nyugodni; könnyű életre s a folytonos élvezet haj" bászatára hajló.

Ezen nagy erkölcsi nyavalyából, ezen csak nem feneketlen szenvedélyből szeretném én hacsak részben is kivenni az év folytán ez ifjúságot, szeretnék különösen akaró tevékenységének egészen más irányt adni, igy hatni önérzetére sőt öntudatára is, igy alapítani meg erkölcsi jellemét. E végett:

Elsőbben is arra fogok munkálkodni, hogy az ifjúság necsak tudjon tanulni, de különösen akarjon is. Én a gymnasium átalános föladatául az ön tanulásra való el ő kép ez és t, az öntanulásban való megerősödést, a tanulásban való önmunkásságot s önt ökély esedést tartom inkább, mint az átalános miveltségre való előkészítést, vagy azokat előbb akarom mint alapot, ezt azután, mint eredményt. Már a tanulóknál alkalmazásba veendő önmunkásságnál fogva akarom megalapítani qz erkölcsi jellem szi- lárdulását, mert ha a való tudatra nézve még sokban hátra vagyunk is; de a világnak a baja most is már nem annyira a tudás hiányában van aránylag, mint inkább az akarat, és tevékenység alkalmazásának hiányában; és pedig úgy a műveletleneknél, mint az alsóbb és felsőbb miveltségüeknél. Ez egy rettentőn elharapódzott anyagi és erkölcsi ragály. Az ifjúság nem szeret és nem akar dolgozni; nem bírja és nem akarja feszíteni tevékenységi erejét; nem akarja és nem bírja. Ezért szükséges, sőt egyedül üdvös a tornászat. Nem mondom, hogy sokszor a tantárgy nagy anyagi halmaza nem tesz akadályt az ifjú átható tevékenységének. Ezen átalán véve segíteni kell az oktatás elvének (alkalmazása, különösen a non múlta séd múltúm elv áltál. Én erre hatni fogok tanártársaim segélyével, kik az oktatás és nevelés elveit épen úgy tudják mint én, s alkalmazásba venni pedig több testi erejök van, mint nekem. Hogy tudjonaz ifjúság tanulni, azt igy elérem; hogy pedig akarjon is, azt megkívánom; mert