Református főgimnázium, Nagykőrös, 1873
Tartalom
4 ségbeesve Madács ,,Ember Tragoedia“ Ádámjával: Éo nem vagyok boldog, én űrt érzek magam körül; mondbatlan űrt. Nem lehet boldog a képzelet szárnyain szálldalgó ifjú; minthogy az ő képzeletének ellenében az élet nagyon is prosai, nagyon is darabos, nagyon is tövises. Ritka szerencsés szerencsétlen ifjú az, ki az életen csak úgy könnyedén, de többnyire igy nagyon is röviden és futólag átköltészkedheti magát! De az a kérdés, hogy azon tárgylagos tényezőket, melyek a megváltozott világ-nézetet előidézik, s a melyek a közép iskolákra is oly hatalmas befolyással vannak, mi szülte? Szülte az embereknek öntudatra való emelkedése. Mit mondok?! Az embereinek öntudatra való emelkedése szülte volna az említettem megváltozott világnézetet, s a megváltozott világnézet különböző tényezői szolgáltatnak nékem oly t ár g y il ag o s okokat aggodalomra az igazgatás körében?! holott az emberiség öntudat és erre alapuló önérzet és önakarat nélkül örökkön örökké járszalagon mozog, az ember önállástalan lesz gondokodásábau, önállástalan erkölcsi és vallásos érzelmében, önállástalan minden tettében; mint ilyen másnak örökös szolgája, ha nem egészen rabszolgája is; más akaratának eszköze, ha nem egészen önkényének vak eszköze is; különösen szolga és eszköz az ember, ha nem tanulta meg akaratát okosan használni, nem tanult meg dolgozni, nem szokott meg munkálkodni ; minthogy önakarat nélkül az önérzet könnyen tulbecslő önkórsággá, az öntudat pedig önképzelgéssé fajul. Igen is! helyes és múlhatatlanul szükséges is az embereknek öntudatra való emelkedése, de a valódi öntudatra való emelkedés! Csakhogy a valódi öntudatra való emelkedés nem oly könnyű, nem egy hamar lesz egyetemessé, hanem először és sokáig úgy jelentkezik, mint különös, sőt egyéni. Úgyanis a való öntudat fölébredése s annak egyetemessé levése végett szükség, hogy minden öntudatra törekvő saját teljesen felfogott énjét más öntudó teljesen fölfogott énjébe helyezze, s viszont más teljesen felfogott énjét a magáéba; s ezek egymást kölcsönösen és viszonylagosan elismerjék egymással engesztelődjenek ki, s jöjjenek egységre. Azonban ha bár az embei lényegét tekintve tisztán és egyetemesen mindenki énje egyenlő más énjével, mint emberével; mégis a gyakorlati életben kinek-kinek énje viszonylagos és egyéni is; mint ilyen egymástól különböző. Tehát a gyakorlati életben az öntudat is bülönböző lesz. És épen ezen gyakorlati vagy viszonylagos öntudatot tévesztik és cserélik föl közönségesen a tiszta és egyetemes öntudattal, mely utolsóhoz csak lépcsőzetesen közeledünk, lépcsőzetesen közeledünk a nevelés és oktatás, áta- lában a mivelőd és közbejöttével, azon mivelődésével, mely gondolkodás által az igazság ismeretére, érzés által a szép szeretetére ébreszt, akarás által az erkölcsi jó cselekvésére hajt, átalában valódi öntudat és helyes világnézet által az erkölcsi jellem megalapítására segít, ezen utolsó és legnagyobb föladatára az egész nevelés és oktatásnak, mely ha az ifjú keblekben
