Református főgimnázium, Nagykőrös, 1873

Tartalom

As iskolai évet megnyitó beszél

Az igazgató a tanévet igen tekintélyes gyülekezet előtt 1873. October 5 napján következő beszéddel nyitá meg, melynek az évi tudósításban leendő ki- nyomatását az iskolaszék elhatározta:

Midőn tanári pályám 41-dik évében a főgymnasium igazgatását 13-dik év lefolyása után ismét átveszem; átveszem a nagy tiszt, és tek. elöljáróság és a tek. tanári kar jóakaratából; bizonyos aggodalom, sőt félelem szállja meg keblemet, félelem és aggodalom szállja meg keblemet először is hajlott korom, tehát az ezzel járó gyengeségek és alkalmatlanságok miatt; mert hiszen régen meg van Írva: múlta senem circumveniunt incommoda.

De ezen egyéni, inkább alanyi okból származott aggodalmak s nyugtalanító tényezőkön kívül vannak külső inkább tárgyilagos tényezők is, melyek az aggodalomra még erősebb okot szolgáltatnak azért, mert ezek kívülről jővén velők nem bánhatunk el, nem békülhetünk ki oly könnyen, mint az egyéni alanyiakkal; továbbá ezen tényezők több különböző pontból jővén felénk, folyvást összpontosulnak, mint ilyek tömörültebben jönek, nem kiilönváltan és egyenkéntesen támadnak, hanem tömegesen és összesen hatnak, nem pusztán egymás mellett húzódnak, hanem egymás mellett és egymásután együtt. Tehát ezek igen könnyen megingatják még a fiatal erős vállakat is, annyival inkább a gyenge öregét. És ezen hatalmas tényező a tizenhárom év alatt, mely idő előtt én ezen főgymnasium igazgatóságát hat éven keresztül viseltem vala, teljesen megváltozott, sót egészen megfordult; mint ilyen egészen más világnézetet szült.

És ezen nagyon is megváltozott világnézet hatása alól az iskolákat, mint a szellemi élet műhelyeit kivenni nem lehet, sőt bizonyos tekintetben kivenni nem is szabad, nem lehet különösen kivenni a középtanodaiifjusá- got, mely mint a lélek fejlődésének átalán véve inkább képzel etkörü egyéne (Bölcsészeti előtanom: Lélektan 1873. § 40—49) a világnézetbe mindent jobbra és balra, előre és hátra komolyan és valólag megfontoló gondolkodással nem vehet részt, hanem ehelyett a képzelet szárnyain ide s tova szálldal, rózsás jövőt teremt magának üres képzelme által; ezért fut és kapkod csalóka fény után, de ez végre is elpattan előtte s az ifjú nem tapasztal maga körül egyebet, mint tátongó ürességet és rettentő csalódást, s kénytelen igy kiáltani fel két1*