Református főgimnázium, Nagykőrös, 1859

Tartalom

2 mat (alacsony származásomat), azoknak gyalázatukat vetik szemökre; ámbár én ágy íté­lek , hogy mindenek természete egy és közös, hanem a legvitézebb, a legnemesebb. És ha már Albinusnak és Bestiának atyjaiktól meg lehetne kérdezni, vájjon jobb’ szerették volna-e, hogy én származzam tölök, mint azok: mit gondoltok, mit fognának felelni, hanemha azt, hogy minél jobb gyermekeket akartak. Ha engem igazságosan néznek le, tegyék azt őseikkel is, kiknek nemessége, mint az enyim, vitézségből eredt. Irígylik az én hivatalomat, irigyeljék tehát munkámat, ártatlanságomat és veszélyeimet is, mivel ezek által nyertem azt. Hanem a kevélység által megromlott emberek ágy töltik életöket, mint­ha a ti hivatalaitokat megvetnék, és ágy kérik azokat, mintha tisztességesen éltek volna. Ok valóban csalatkoznak, kik a különböző dolgokat egyaránt várják, a tunyaság gyönyö­rét és az erény jutalmát. És akkor is, midőn előttetek vagy a tanácsban szót emelnek, több­nyire őseiket magasztalják beszédükben, azoknak vitéz tetteit emlegetvén, jelesebbeknek hiszik magukat. A mi ellenkezőleg^ van; mert minél dicsőségesebb azoknak élete, annál gyalázatosabb ezeknek tunyasága. Es valóban úgy van a dolog, hogy az ősöknek dicsősége az utódoknak mintegy világosságul szolgál, és azoknak sem jó, sem rósz tetteit homályban nem tűri. Én, rómaiak, ebbeli hiányomat megvallom, de azt, a mi sokkal jelesebb, saját tetteimet említhetem. Most lássátok mily igazságtalanok ezek. A mit más érdeméből ma­guknak tulajdonítanak, azt nekem a magaméból nem engedik; mivel t.i. díszjeleim nincse­nek és nemességem áj; a mit szerezni bizonynyal jobb, mint örökölve meggyalázni. Én részemről jól tudom, hogy ha már nekem felelni akarnának, beszédjük eléggé ékes és elrendezett fogna lenni. Hanem a ti legnagyobb jótéteményetekben midőn engem és titeket minden helyen szidalmakkal illetnek, nem tetszett elhallgatni, nehogy valaki szerénységemet rósz öntudatra magyarázza. Mert engem lelkem öntudata szerint semmi beszéd meg nem sérthet, t. i. ha igazat szólnak, szükség, hogy jót mondjanak rólam, a nem igazat életem és erkölcseim czáfolják meg. De minthogy a ti határozataitok vádoltat- nak, kik rám a legfőbb hivatalt és a legfontosabb ügyet bíztátok: ismételve gondoljátok meg, vájjon meg kell-e azt bánni? Nem tudom kezességül őseim képeit, sem diadalmene­teit vagy consuli hivatalait mutogatni; de ha a körülmény ágy kívánja, dárdákat, zászlót, dísz-lószerszámokat, s más hadi ajándékokat, ezen kívül sebhelyeket elül, mellemen. Ezek az én díszjeleim, ez nemességem, mely nem örökségben maradt rám, mint azok, azokra; hanem a melyeket én igen sok fáradozással és veszélyekkel szereztem. Nincsenek szavaim elrendezve, nem sokat adok arra; az érdem eléggé kimutatja maga magát: amazoknak mes­terségre van szükségök, hogy gyalázatos tetteiket beszéddel elfedjék. Görög tudományokat sem tanultam, kevés kedvem vala azokat tanulni, mint a melyek a vitézségre tanítóiknak mitsem használtak. De a köztársaságra nézve ama sokkal hasznosabb dolgokra megtanít­tattam, az ellenséget vágni, az őrséget kergetni, semmitől sem félni, hanem csak a rósz hírtől, hideget és meleget egyformán tűrni, földön fekünni, egyszerre szükséget és fáradt­ságot szenvedni. Ezen ösztönnel fogom én a katonákat buzdítani, s velők nem fogok szi­gorúan bánni, midőn magam puhán élek, és azok munkájából nem csinálok magamnak dicsőséget. Ez a hasznos, ez a polgári hatalom; mert midőn puhán élsz, a serget kínzás­sal kényszeríteni: árhoz, nem hadvezérhez illő. Ez és más eféle dolgokat vivén véghez őseitek, mind magukra, mind a köztársaságra dicsőséget árasztottak. A kikre támaszkod­ván a nemesség, — maga különböző erkölcsű lévén, — minket, azok vetélytársát, megvet, és minden hivatalt nem érdem,'hanem mintegy tartozás szerint kér vissza tőletek. Azon­ban ezen igen kevély emberek messze tévednek. Őseik mindent, a mit lehetett, rájok hagytak, gazdagságot, díszjeleket, saját dicső emléköket; de az érdemet nem hagyták, nem is hagyhatták; egyedül az sem nem adatik, sem nem vétetik ajándékban. Aljasnak és műveletlen erkölcsűnek mondanak, mivel kevés ékes vendégséget adok, és sem bohó-

Next

/
Oldalképek
Tartalom