Református főgimnázium, Nagykőrös, 1856
S hol vannak ők, és hol leszen található A régi gyilkosságnak elrejtett nyoma? KREÓN. E honban, mondta. S megtalálható, a mit 110 Nyomoznak, s elvesz a mivel nem gondolunk. OIDIPUSZ. S vajon Lájoszt lakában, vagy kint a mezőn, Vagy más vidéken érte-é ez a halál? KREÓN. Jós szózatért, mint mondta, útazott, s haza Azóta, hogy kiment, nem jött többé soha. OIDIPUSZ. S nincs híradó, sem útitársi közt tanú Kitől a dolgot meg lehetne kérdeni. KREÓN. Elestek; egy van, a ki félve elfutott S egyet tudott csupán, mit láta, mondani. OIDIPUSZ. S mi az? mert egy kitudhatóvá tesz sokat, 120 Ha csak csekély reménysugárt is kaphatunk. KREÓN. Azt mondta, hogy rablók rohantak volt reá, S nem egy, de többen együtt gyilkolák meg őt. OIDIPUSZ. S a rabló, hogyha csak pénzzel fogadva rá Nem innen volt, miképen volt illy vakmerő? KREÓN. Gondoltuk azt mi is. De a bajok között Eájosz halálát nem torolta senki meg. OIDIPUSZ. S mi baj jött közbe gátúl, hogy midőn imígy Esett el a király, nem is nyomoztatok. KREÓN. A bűvös énekű Szfinx a bizonytalant 130 Hagynunk s lábunk elébe nézni kénytetett. OIDIPUSZ. De én e dolgot újra kezdve fölfedem. Méltán tévé Foibosz, méltán tevéd te is Az elhalt férfiért ezen gondoskodást. Azért méltányosan láttok majd engem is Isten parancsaként e hont segíteni, ügy is nem távolabb barátaim, de en Magam javára irtom én ki e gonoszt. Mert épen az, ki őt megölte, engem is Könnyen akarna tán szintúgy kivégzeni. 140 OIDIPUSZ. Ót megtorolva hát magam javát teszem. De keljetek föl e zsámolyról gyermekim! S ez ima-lombokat tüstént vigyétek el. S más gyűjtse föl hamar Kadmosz népét ide, Mert megteszek mindent, s igy vagy szerencse lesz Isten segélyével velünk, vagy elveszünk. PAP. Óh keljetek föl gyermekim! hisz ép’ azért Jövénk e helyre is, mit ő most hirdete. S bár Foibosz, a ki adta e jós szózatot, Megmentni jőne s szüntetné a döghalált! 150 KAR. Dal. Óh Zevsznek miilyen édes jósszava jött az aranydús Delfiből ‘) fényes Tbébébe! Megdöbben remegő lelkem, féléim halavánvit, Orvosi, déloszi Foibosz, Téged imádva; ugyan micsoda Sorsot mértél rám most vagy későbbi időben. Mondd nekem azt, óh tünde Remény lánya, Örök Ellendal. [szózat. Téged imádlak Zevsz halliatlan lánya Athéné, S Artemisz húgod legelőbb, E föld védőjét, ki kerek trónján fönségesen űl, 160 És Foiboszt, a messzelövőt, Jőjetek hárman, védni e bajban, És ha előbb is e honra rohant veszedelm idejében Oltottátok a vész lángját, óh jőjetek ismét! 2-dik dal. Óh egek! végtelenek fájdalmaim, a nép Mind nyavalyás, és nincs az észnek fegyvere, Melylyel segítsen bárki. Mert sem az áldott Föld termékei meg nem nőnek, Sem pedig a szülési nehéz Kínokat a nők el nem bírják. 170 S láthatod ezt s meg amazt sebesen repülő madárként Gyorsabban az emésztő tűznél szállni az Éjjeli isten partjaira. * 2) 2-dik ellendal. Végtelenül pusztúl így a hon; s a nyomorú nép Megsiratatlan omlik el a halálos földön, És a nők, meg az ősz fürtü anyák az Oltár zsámolyain ') Delflben volt Apollónnak egész Hellászban leghíresebb s egyszersmind leggazdagabb jósdája. — A jóslatok eredetileg Zevsztöl, az emberi sors intézőjétől származtak, s a jósló istenek, mint itt Apollón, csak az ö tolmácsai. 2) Hádésznek, az alvilág istenének birodalmába, hová a holtak lelkei az Akherón folyón átjutottak. 1*
