MDP Nógrád(-Hont) Megyei Választmányának (1954-tól Pártbizottságának) ülései (XXXV.31.a) 1950
1950-12-15 31_a/5. őe. - 5/45
1 <*' - 4 tálnak, akkor felvetik - mint pl. legutóbb, mikor be voltak hiva értekezletre -, hogy esett az eső és sár volt, azért nem tudtak megjelenni. Meg kell, hogy neveljük a funkcionáriusokat, hogy adott esetben valóban tudjanak áldozatot hozni, mert még most sokszor azt gondolják, hogy áldozatot hoznak, ha esős időben megjelennek az értekezleten. Sok hiányosság van munkánkban, elsősorban a szocialista mezőgazdaság fejlesztése terén. Kern foglalkoztunk kellőképpen a t.sz.cs. fejlesztésével, holott ez egy alapvető kérdés, és nálunk erre kell nagyobb súlyt fektetni. Munkánkat vizsgálva megállapíthatjuk, hogy vannak eredmények a pártépités terén, a parasztsággal szorosabbra tudtuk venni a kapcsolatot és igyekeztünk a két kampányban kitűnt dolgozókat a Párt tagjelöltjei sorába bevonni. Azonban ezt a kapcsolatot továbbra is kell fokozni, mert járásunkban gyenge volt pártunk kapcsolata a parasztsággal. Hiányosságok xaiiak vannak a pártdemokrácia vonalán, egyes alapszervezeti funkcionáriusok teljesen felrúgják a pártdemokráciát. Pl. Doris Miklósné az asztalt verdeste és azt mondta, hogy ugy lesz, ahogy éna^axom és nem u gy. ahogy a járttágs agT Az ilyen basáskodókat, akik tiporjak a pártdemokráciát legfőbb feladatunk, hogy eltávolítsuk a Pártból, mert ezek akadályozzák a parasztsággal való kapcsolat kiszélesedését. Feladatunk megoldásában nem támaszkodhatunk csupán a párttagságra, hanem támaszkodnunk kell a pártonkívüli dolgozó tömegekre is. De ez csak ugy fog menni, ha a Pártot megszerettettjük a dolgozókkal. Most, amikor az Y. P ártkongresszusra készülünk legfőbb feladatunk, hogy a basáskodó pártvezetőket eltávolítsuk, megerősítsük még jobban a pártdemokráciát és bevonjuk Pártunkba a legjobb dolgozókat. A beszámoló után kicsit nehéz ujat mondani, olyat, amire Gyárfás elvtárs nem tért ki. Ha a beszámolót alaposan megfigyeltük - láthatjuk, hogy minden sora, minden szava mindnyájunk munkájára vonatkozik. Hogy ezek a hiányosságok, me-^ lyek fel lettek vetve, fennállnak, - azért történhetett me% mert érvényesült munkánkban az az elv, hogy minden megy magától, nincs különösebb tennivaló és nekünk jobban csak regisztrálni, ellenőrizni kell a dolgokat. A fejlemények azonban azt mutatják, hogy nem minden ment magától és hogy ferde útra mentek a dolgok. Ha visszanézünk saját munkákra, nem lehetne tiszta lelkiismerettel elmondani, hogy elkövettünk mindent, hogy munkánk tökéletes legyen. Kern minden esetben érvényesült még a pártfunkcionáriusok között sem a kommunista példamutatás. Sokszor mi is kitértünk a nehézségek elől és a könnyebb megoldás útját választottuk. Munkamódszerünkben is sok esetben felületesség tapasztalható. Nagy szavakat használunk, egy-egy előadásban Rákosi és Szte -l$n elvtársak nevének emlitésekor kierőszakolunk vastapsokat és ha jobban megnéznénk a dolgokat, azt hiszem, megállapíthatnánk, hogy améltöli, hogy elhanyagolnánk Rákosi és Sztálin elvtárs népszerűsítését - sokkal jobban tetszene, ha egy-egy feladatot maradéktalanul végrehajtanánk. Ha igy nézzük a dolgokat - meg kell állapítani, hogy azokat nem hajtottuk végre olyan mértékben, amilyenben lehetett volna. Most központi kérdésünk a széntermelés fokozása. Nem kétséges, hogy ebben a munkában döntő segitséget nyújtott Rákosi elvtárs a KV, a minisztertanács határozata, amikor ilyen kedvezményeket nyújtott a bányászoknak és soha nem ismert módon felemelte a bányamunka értékelését. Mégis előfordul az az eset, hogy leértékelik Pártunknak ezi a munkáját és az átmenetileg elért kisebb eredményeket saját munkájuknak tudják be. Vagy akkor, amikor mi takarékosságról beszélünk, jutalmazásokat hajtanak végre, amikor erDvorák József:
