Hausel Sándor: Pásztó Mezőváros 18. századi társadalomszerkezetének és lakosságának kialakulása - Tanulmányok Pásztó történetéből 5/1. (Pásztó, 1999)

III. PÁSZTÓ ÚJRANÉPESEDÉSE ÉS TÁRSADALMA A „PUSZTULÁS", A TÖRÖK KIŰZÉSE UTÁN

rette Istennek Szent neve, és őrizze meg az maradékinkat is az illyenektűl. Amen. "

80 A mezőváros földesurai mindent elkövettek azért, hogy Pásztó küzdelme a szabad királyi városi jog elnyeréséért eredménytelen legyen. A királyi megerősítés birtokában Pásztó 1699 és 1704 között kiváltságos királyi városnak címezte magát. Azonban Rákóczi a pásztóikkal szemben a földesurak mellé állt, aminek következtében 1704 és 1711 között ismét földesúri adózó jobbágyokként éltek. Több tanú vallotta, hogy „ egyedül Vay Adám volt romlásoknak oka, mivel O is bizonyos részt, némely Atyafia számára praetendált [követelt] említett Nemes Pásztó várossában. "

82 Pedig Pásztónak meg volna az esélye ügye megnyerésére. Dúl Mihály szavait ekképpen adta vissza a csecsei. Varga Pál Kókai Márton providusa: „Nemes Pásztó várossának maga szabadságához olly igazsága vagyon, mint napfény az égen, de mivel költségtelen és olly emberek sincs, ki forgatná dolgát, eő [mármint Vay Ádám] az többi urakkal elnyomja és meggyőzi, s szabadságokat megrontja, amintis az ellmúlt Revolutioban végbenis vitte, az többivel együtt. "

83 A pásztói birtokosok földesúri joghatóságuk visszaállítása érdeké84 ben 1705. január 4-én megfogalmazott levelükben a pásztóiak kezdeményezését a szabad királyi városi rang megszerzésére a bécsi udvar támogatásával indított mozgalomnak minősítették. S miután Rákóczi a földesurak mellett foglalt állást e kérdésben, a pásztói birtokosok a vármegyén keresztül megpróbálták érvényesíteni jogaikat. Azonban a vármegyével szembeforduló pásztóiak „botokkal, vas villákkal, s egyéb ártalomra való eszközökkel" kíséreltek meg súlyt adni ellenvéleményüknek. Alkalmazták az időhúzás taktikáját: a hivatalos felszólítások ellenére 80. NML V. 702. 1. Pásztó mezőváros tanácsülési jegyzőkönyve 1759-1800. 90. p. 81. SOÓS, 1991 28-31. p. 82. NML V. 702. 17. doboz 3., továbbá OL E 156 90/51 szerint Vay Ádámnak 1684-ben „ezen Városban vagyon része: házhely Nr. 27., szolgáló jobbágy és zsellér Nr. 20, majorságh szőlő Nr 2 (26 kapás), egy kőre malom, rét, az kitül egy pár karmazsin csizma" jár. A jobbágyság inkább marhátlan, a lengyel hadak elpusztították. 83. Uo. 84. HML XII-l/a. 30. kötet AA. Nr. 80.