Hausel Sándor: Pásztó Mezőváros 18. századi társadalomszerkezetének és lakosságának kialakulása - Tanulmányok Pásztó történetéből 5/1. (Pásztó, 1999)

III. PÁSZTÓ ÚJRANÉPESEDÉSE ÉS TÁRSADALMA A „PUSZTULÁS", A TÖRÖK KIŰZÉSE UTÁN

nemzetiség az országhatárain túlról érkezett, addig a szlovákok az ország területé­ről jöttek Pásztora. A nagy nyári idénymunka, az aratás kapcsán évente jött létre érintkezés a felvidéki megyék tót és az Alföld peremén fekvő Pásztó magyar la­kossága között. E sajátos munkamegosztás évszázados hagyománnyal bírhatott már a 17. század végén, hiszen Maietinsky Vencel bevett gyakorlatként ír róla. E kapcsolat csak bővülhetett az 1700-as években: a majorsági földek növekedése igényelte az ilyen jellegű munkaerőt. 1726-ban a „Török Joseph majorság búzá­ját nyomtató tótok részes aratóként gyűjtöttek búzát, de pénzenis szedtek volt mind öszve 50 kilát" 211 . Mindenesetre a legnagyobb arányban és folyamatosan be­költöző nemzetiséget kell feltételeznünk a felvidéki megyékből leköltöző szlová­kokban. Erre utal a családnevek között a Tott vezetéknév mindegyik másiknál magasabb aránya. 1694 és 1750 között minden 13. felnőtt személyt Tóthnak (Tott) hívtak! Például több mint 30 Tóth Anna élt ekkor Pásztón. E családnév ilyen magas arányára nyilvánvalóan csak a szomszédos szlovák (szláv) és a távo­labbi lengyel, ruszin népesség adhat magyarázatot. Arányát szemléletesen mutatja az a táblázat, amely azt tartalmazza, hogy a leggyakrabban előforduló családneveknél hány felnőtt személyt lehetett megkü­lönböztetni. 52. táblázat Pásztó legterheltebb családnevei 1688-1750 között CSALÁDNÉV ESET SZÁZALÉK Tott 249 8,0 Nagy 103 3,3 Szabó 66 2,1 Molnár 60 1,9 271. NML V. 702. 17. d. Hirdetések jegyzőkönyve 10. p. és BÉKEFI, 1898. I. 168. p.

Next

/
Oldalképek
Tartalom