Hausel Sándor: Pásztó Mezőváros 18. századi társadalomszerkezetének és lakosságának kialakulása - Tanulmányok Pásztó történetéből 5/1. (Pásztó, 1999)

III. PÁSZTÓ ÚJRANÉPESEDÉSE ÉS TÁRSADALMA A „PUSZTULÁS", A TÖRÖK KIŰZÉSE UTÁN

CSALÁDNÉV ESET SZÁZALÉK Kovács 59 1,9 Kelemen, Varga 48 1,5 Juhász 47 1,5 Horváth 42 1,3 Csecsei, Csépé 41 1,3 Kis 40 1,3 Zsidók 111 y ' Az bizonyos, hogy a középkori Pásztón éltek zsidók. A 18. század 20-as éveiben találkozunk olyan adattal, amely pásztói jelenlétükre utal. (Az apátság 1715ben a gyöngyösi zsidótól kölcsönöz pénzt, vélhetőleg ekkor még nem éltek a vá273 rosban.) Az apátság 1722-ben „a zsidó részére" épített pálinkafőzőházat. 274 1723-ban 3 zsidót írtak (Pászti Sidó Lőrinc, Sidó Mátyás, Sidó József) össze, de 1726-tól, amikor a Hosszú és a Magyar utcában Roth Ádámnak fundusán egy általa betelepített Ádám nevű zsidó pálinkafőzője miatt keletkezett tűz kapcsán leégett minden ház, kitiltották őket: „Pásztó soha sem fog zsidót recipiálni. Sem lakosul sem pedig más képpen. " Ugy látszik, a pásztóiak tartották magukat a rendeletükhöz, mert II. József türelmi rendeletéig nem élt zsidó a városban. Pontosabban szólva, Pásztó lakójává válhatott, ha megkeresztelkedett. Az 1723-as összeírásban szereplő három zsidó lakos az említett rendelet miatt megkeresztelkedett és Pászti alias Keresztény néven találkozunk velük a különféle forrásokban. Mindhárman megházasodtak, hármójuk közül Pászti alias Keresztény Jó272. Pásztói Jakab 1408-ban rátörte a házat a pásztói zsidóra: MÁLYUSZ, 1958. 6364. szám 273. BÉKEFI, 1902. II. 81. p. 274. HML IV. 7. b. 275. NML V. 702. 17. d. Hirdetések könyve 10. p.